Most már kicsit hiányzik, hogy kimenjek a kertbe, nem is tudom hányadik hétvége, hogy annyira rossz az idő, hogy csak bentről kukkolok. Jó lenne pár óra, amit jó érzéssel el lehet tölteni a szabadban, de minden csupa víz, meg sár... dagasztani lehetne legfeljebb. Még a macsekok se nagyon mennek ki. Herkules tegnap elfoglalta a legmelegebb dobozt, amibe a múltkor beleraktam a faforgácsot. Az a doboz be van ágyazva a szénabálák közé és még szigetelt is minden oldala, azt biztos, hogy jól be tudja fűteni magának. 

Magokat nézegettem megint, de karácsony előtt már nem rendelem meg, majd januárban. Még sose volt csilipaprikám, szeretném kipróbálni. Nem igazán szeretem a csípős kaját, de van amibe kell egy pici paprikapehely, hogy megadja az ízét, ezért egy csilit fogok ültetni, bár van cseresznyepaprika magom is... lehet, hogy az is elég lesz.
Viszont nagyon szeretnék olyan nagyon hosszú, hegyes paprikákat is, néztem egy török fajtát, ami édes. Ha jól emlékszem a nevére, Mehmet-nek hívják. 

Délután sütöttem zabkekszet, mert már annyira vágytam valamire, ami édes és még jól is lehet lakni, nemcsak zabálom és zabálom és mégis kívánok utána valamit.
Ez olyan ronda és finom süti, általában csak összeborítok valamit, amit találok itthon, de még sose volt rossz. 

Nem tudok pontos mennyiségeket, mert sose mérem, de nem egész fél kiló zabpehely van benne, pár (4-5  evőkanál csicseriborsó liszt (akármilyen liszttel is lehet), 2 vaníliás cukor, 1 sütőpor, kb. 10 dkg aszalt vörös áfonya, kb. 5 dkg mazsola, 3 alma lereszelve, fél citrom leve és a héja belereszelve, kis szezámmagot is szórtam bele, kb. 5 dkg olvasztott vaj, 2 tojás és egy kis tejföl az összegyúráshoz. 
A kezemmel ilyen lapokat csinálok belőle és be a sütőbe 180 fokon sütöttem először, de aztán kicsit lejjebb vettem, mert túl hamar sült. Ygy is 25 perc elég volt neki. 
Én szeretem, mert eszem belőle kettőt és eltölt az az érzés, hogy jól laktam, elég volt és nem kívángatok utána már semmit.
Olyan régen sütöttem már ilyet, még valamikor Pesten szerintem. Anno sokat csináltam, hol így, hol úgy, banánnal, vagy csokidarabokkal, naranccsal, lenmaggal, fahéjjal... gyakorlatilag bármivel lehet variálni, ez a jó a zabpehelyben. 

Böbike meg rám hozta a frászt. Benn aludt az ágyon és az Elza berohant, amikor nyitottam a bejárati ajtót és szerintem a Böbe nem tudta ki az és annyira megijedt, hogy be akart ugrani az ágy alá és nem tudott menni se ki, se be, mert csak kapart a lábával a padlón... és összepisilte magát ijedtében. Ott nyafizott az ágy alatt, én meg nem tudtam mitévő legyek. Azt hittem megsérült. Elhúztam azt a baromi nagy ágyat és akkor ki is jött a macska. Nem volt egyébként beszorulva, de halálra volt rémülve. Teljesen kiakadt szegénykém, biztos álmából riadt fel, nincs hozzászokva, hogy a nyugalmát itt benn bármi is megzavarja. Most odalett az ősbiztonság... úgy sajnálom. 
Aztán kiment, de előtte odament a kanapéhoz és megnézte mi van ott (mert Elza oda ugrott fel). Pedig ismerik egymást, Böbe látta is már, hogy Elza néha berohan, nem tudom most mi történt. 
Viszont... legalább kiporszívóztam az ágy mögött, de alig tudtam visszatolni a helyére.