Az igazat megvallva nekem lövésem sincs, hogy mi lehet a különbség a horoló és a saraboló kapa között, mert ha rákeresek, akkor tök ugyanolyan kapákat hoz fel ilyen és olyan néven. 
Mindenesetre én az enyémet horoló kapa néven vettem és a csodaásóvillámon kívül ez a legklasszabb kerti szerszám, amit gyomirtás céjára csak kitalálhattak. 

Jól megéleztem ráspollyal és élezem is gyakran, hogy olyan legyen mint a borotva és könnyedén vágja el a gyomot a tövénél. Persze kihajt újra, főleg a folyondár, de annyira gyorsan végig lehet vele masírozni a kerten, hogy egyáltalán nem számít ha megint kihajt a gyom. Azért is jó (és jobb, mint a tövestül gyomlálás), mert ott szoktam hagyni a levágott gyomot ahol volt, így visszakomposztálódik a talajba, a gyökerek pedig benn maradnak és lazítják a földet. 
De ezt is meg kellett tanulnom használni, ki kellett tapasztalni, hogy pl. állandóan élezni kell, akkor jó és az ágyások közötti járatokat is pillanatok alatt ki lehet vele tisztítani. 

Az idén még elkövettem egy hibát, pl. a hagymát sűrűbbre duggattam el, van ahol az egyéb növény is sűrűn van és nem fér be ez a kapa a sorok közé. Jövőre szellősebben fogok ültetni. 

Egyelőre csupasz még a föld, de mindkét képen látszik a rengeteg spenót, ezek mind mulcsnak lettek ültetve és közötte már ott van a paradicsom. Ha beválik, akkor jövőre a zeller, a paprikák, uborkák és a padlizsánok ágyását is betelepítem. Igazság szerint jó lett volna már az idén is, de nem volt időm. 

A zöldbab nem lesz mulcsolva, ő maga lesz a mulcs. Sűrűre ültettem, meg fogja tartani maga között a nedvességet és amikor leterem, akkor csak levágom és leterítem a saját ágyására. Ez tavaly nagyon bevált, egy szál gyom se jött ki azon az ágyáson és tavaszra bele is komposztálódott a talajba. A képen létszik, hol horolóztam és hol nem, de azóta már az is kész van. 

Este pedig lekaszáltam a füvet megint, mert nem szeretem, ha nagy, ott leselkednek benne a kullancsok és kell a fű is mulcsolni. Hiába a folyondár, meg ami kinő benne, de ma kiültettem a zörgővirág palántákat  és azon a részen le van takarva nyesedékkel és olyan csodás alatta a talaj, hogy az valami fantasztikus. Szóval lesz mulcs. 

Érdekes a viszonyom ezzel a hölgyestikével, mert nem ragaszkodom hozzá túlzottam, időnként már megfordult bennem, hogy nem is kell ez nekem, aztán amikor kivirágzik, olyan szép és habos, mint egy  menyasszonyi ruha. 

Idén nyíltak ki először ezek a halványkék íriszek... az emlék íriszek, igen emléké váltak, mert ezeket a kórház parkjából csórtam, amikor anyukámat hordtam oda. Mindig korholt is, hogy nem kellenek kórházi virágok a kertbe, meg különben is, ne csórezlopez má' ott fényes nappalon, de most milyen jó, hogy itt vannak. :) Kár, hogy nem láthatja, hogy milyen szépen kinyíltak.
Van egy másik tő is, de az sajnos nem fog tudni kinyílni, mert már most látszik, hogy az íriszlégy tönkretette... későn kapott permetet, de ennek itt úgy örülök. :)  

 Sajnos csak a vasárnapom volt a kertészkedésre, de legalább csodás idő volt. Sok mindent megcsináltam, de még többet kellene, mert iszonyúan nő a fű. Majd délutánonként.
Kigyomláltam és végigsaraboltam majdnem az egész veteményest, ami a kert hátsó részében van. Minden évben megfogadom,  hogy nem csinálok nagyobb veteményest, végül mindig átterpeszkedek előre is és csak a melót csinálom vele magamnak. 
Kiszabadítottam végre a gaztól a petrezselymet is, nem sok kelt ki, ahol nagyok voltak a hézagok, ott utánavetettem, vagy lesz belőle valami, vagy nem. Viszont kikeltek az uborkák is, a cukkinik is. 
Felkötöztem a paradicsomokat is, lenyesegettem az alsó leveleiket, mert leértek a földre, így is bajuk van, kicsit sárgásak, nem azok a szép egészségesek, amilyen a paradicsomom szokott lenni. 

Kiültettem (pontosabban csak bedugdostam a földbe) a kapott jostákat is, aztán gyomláltam a virágos részen is, mert van ahol ki se látszott már a cserje sem a gyom közül. 
Nem haladnak a kiültetett, magról nevelt virágaim, de benn se nőnek, meg azok sem, akik kinn vannak a melegházikóban. Különböző helyen, különböző talajokban... ezt tavaly figyeltem meg először, mintha lenne valami, ami fékezi őket. 
Se a tátikák, se a titóniák, az évelők sem, a borsófürt és az iszalag is akkora, amekkora volt. Nem igazán látom nyomát a kiültetett rengeteg liliomnak sem, talán egy helyen, ha kibújtak, de ez tavaly is így volt, az idén jöttek elő a tavasszal ültetett liliomok. 
Minden más burjánzik, de most kicsit kevesebb a virág, mert a zöme növény éppen most hozza a bimbóit. 

Kapott viszont a kertem egy új díszt, vagy a kőcica kapott egy kertet? :) Beleszerettem az OBI-ban ebbe a kőcicába és hazahoztam. Úgyis az volt a terv, hogy most már meg fogja kapni lassan a kert a maga díszeit, de tavaly egyet se vettem, mert nem találtam olyat, ami tetszett volna. 
Az idén meg már jött  a békás madáritató és most ez a cica is. :) Úgy örülök neki! A régi sziklakertben kapott helyet egy lapos kövön. 
És haza akart velem jönni egy szép, új napelemes lámpa is, ennek  is nagyon örülök, már van pár elől a kertben, este olyan szépek. 

Hoztam két új tűzgyöngyvirágot is, de négy lett belőlük. Borzasztó nehéz volt eldönteni a boltban, hogy melyiket vegyem meg, mert nagyon sokféle színű volt. Bordóm és egy másik fajta karamell színűm már van, nagyon élénk zöld is, most ezeket választottam, a jobb oldali nagyon nagy tő volt, ezért két sarjat leválasztottam róla és máshová is ültettem belőle. 

Közben pedig a kertben indulnak a díszhagymák, az első ez a bolgár nektárhagyma. 

A halványsárga íriszek. 

Ez a kis kövi növény idei szerzemény, imádom! 

A kerti pletyka.

Indulnak lassan a pünkösdi (hiszen jön a Pünkösd) rózsák is és a bazsarózsák is tele vannak bimbóval. 

 A tavaly ősszel ültetett hagymások egy újabb példánya is kivirágzott, az ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum)

 Kinyílt a hamvas törpemargitvirág  is (Anacyclus pyrethrum depressus), ez a kis virág önvető, magról nagyon jól szaporodik, de kéne neki valami jobb helyet találni a kertben, mert ahol most van, ott nem tud jól terjedni, mert a nagyobb növények (pl. álló phlox) elnyomják. Majd ültetek is át belőle máshová is, amikor elnyílt, vagy amikor a magoncok előbújnak majd. 

Tegnap hiába volt jó idő, nem volt kedvem kimenni a kertbe. Pontosabban kimentem, de nem igazán lehet csinálni semmit annyira vizes, sáros minden. Próbáltam a petrezselyem ágyást kiszabadítani a gyom közül, de reménytelen, ahogy maga a petrezselyem is, alig kelt ki. 
Úgy döntöttem, hogy utánavetek, végül is, ilyen jó időben hamar kikel és mostanában annyival hosszabb a szezon, hogy bőven lesz ideje megnőni. Ha meg mégse úgy alakul az időjárás, hát akkor úgy jártam.  
Aztán éppen beértem és elkezdett megint zuhogni az eső... elég komoly zápor volt, persze megint minden vizes lett, még sétálni se jó a nagy fűben ilyenkor... még jó, hogy nem volt kedvem kinn lenni, különben nagyon mérges lettem volna. Persze tudom, hogy az időjárás miatt mérgelődni abszolút meddő dolog, de nem esik jól, hogy így visszavet mindenben: a haladásban, a kedvemben és a szabadidőmben is. 

Nincs róla fotóm, de azt a gubbasztást reggel a tetőn látni kellett volna. Az összes kandúr itt várt a reggelire, Böbe és Elza az ajtóban toporzékoltak. Még a kávémat is csak utána ittam meg, mert sürgősen abrakoltatni kellett az éhes sereget. 

***

Fotóztam pár cserjét is, szintén azért, hogy legyenek róluk képek majd összehasonlítani, hogy mennyit nőttek. 
Így, hogy fotót készítek róluk, kezdem realizálni, hogy már mennyi cserje van a kertben, mert ezek a képek csak a töredékéről készült annak, ami van. 
Szerintem nem fogom tudni teljességgel felsorolni sem, de van még: törpe kecskerágó, arany levelű kecskerágó, bordó hólyagvessző, cserszömörce, kétféle tűztövis, barátcserje, kétféle cserjés pimpó, kétféle bugás hortenzia, két macrophylla hortenzia, egy cserjés hortenzia, jezsámen bokrok, hóbogyók, korallberkenye, kikeleti bangita, kékszakáll, boglárkacserje, kúszó madárbirs, veresgyűrű som, tamariska, rózsalonc, magyal, japán magyal, mahónia, meg mittudomén. Jah, a rózsák például... 
Majd lesznek róluk is képek, amikor a legjobbat mutatják magukról, de egyszer lehet, hogy teljes gyűjteményt fotózok majd. 
Nem lenne rossz összeállítani egy fajtagyűjteményt mindenből, hogy mi van a kertben. Akkor azt is jobban látnám, hogy mi az, ami nem bírta ki nálam, mert így elmegy bele a feledésbe. 

Ez pedig egy bordó levelű japán borbolya.

Korai lonc

Az egyik (4 van) mályvacserje.

Lilabogyó

Labdarózsa (2 van)

Ezek pedig az eső utáni állapotok, tele van a kert gombával, szerintem susulykák, ott bomlanak bele a paradicsomba és a fokhagymába, remélem nem mérges terméseim lesznek...
A kivágott diófa körül van ennyi, ősszel is rengeteg volt belőlük, szerintem a korhadékot bontják. 

Nagyon szép már a csatavirág is, még biztos lesz róla kép. 

Ez a harangláb magától jött valahonnan, betelepült a vadregényes sarokba a borostyánok közé, meghagytam, mert szép.