Tegnap reggel levettem a fagyvédő takarást az összes ágyásomról, mert esőt ígértek és esett is. Nem nagyon sok, de egy locsolásnál többet ért. 
Hagyom is, amíg újra nem lesznek fagyok, aztán a káposztafélékre még fóliatakarást is teszek (és a fagyvédő takarót is), megnézem mire jutnak tavaszig. 

Nekiálltam hétvégén kiásni a gödröket az új fáknak, de ez tényleg nem egy napos projekt lett. 
Az első gödörnél nem is az volt a baj, hogy a talaj száraz, mert azon a részen nem volt száraz, hanem a kövek. Nekem fogalmam se volt arról, hogy a kertem alatt (legalábbis azon a részen) ennyire köves a talaj. Egy ásónyomnyi mélyen tiszta kavics, de hatalmas köveket is szedtem ki belőle és ott álltam meg először, mert elfáradtam, az ötödik nagy kőnél, amit (elsőre) nem tudtam kivenni. 
Annyiból jó, hogy a mélységet így a kövek "ásták", minden nagy kő kiemelésével jócskán mélyebb lett a gödör. 

Érdekes módon a képen nem látszik, de mély ez, a térdemig bele tudok lépni. 

A sok apró kő, amit kiszedtem belőle (eddig). 

Ilyen nagy kövek is voltak is benne és itt még volt is, amit nem tudtam az első ásásnál kiemelni. Nem tudom, hogy a fa ilyen köves talajban hogy fogja a gyökereit lefúrni a földbe, bár... megtalálják ezek az útjukat. Végül is, ezelőtt is tele volt az a rész fákkal. 

Másnap folytattam az ásást, kivittem egy feszítővasat is, amivel végül hosszas kapirgálás és még ezer darab kisebb-nagyobb kő kiszedése után a nagy követ is ki tudtam venni. 
Jó, hogy az ember nem tudja előre, hogy a faültetés előtt kőbányászat is vár rá, mert akkor eleve hozzá se fog. 
Ez volt a legnagyobb, alig bírtam kiemelni a gödörből. És itt meg is álltam vele, ez a gödör nem lesz se nagyobb, se mélyebb, majd kap bele a fa érett marhatrágyát és egy jó, nagy vödör komposztot, aztán hadd erősödjön benne, a további kőtörés már a fa feladata lesz. 

Aztán nekiláttam a másik gödörnek is, rengeteg csicsókát kiszedtem onnan, de kicsik voltak, nem kellenek. Van másik csicsókásom, ahol hatalmasak nőnek, abból szoktam enni, de csak módjával tudom fogyasztani, pedig nyersen annyira finom, mint a friss dió. 

Ez a gödör még lesz mélyebb is, de elsőre ennyire telt az erőmből. 

Viszont annak ellenére, hogy még nem érkeztek meg a fák, érdemes volt bemennem a kertészetbe, mert beszélgettem a kedvenc mindenttudó eladómmal, aki elmesélt egy csomó mindent, ami nála él a diófa alatt. Többek között (a körtén kívül) még elmesélte, hogy nála fanyarka is van (mézalmácska), de az alma is jól megvan és a szilva is. Mondjuk ezeket, a szilvát és körtét olvastam is, illetve az almával van saját tapasztalatom, hiszen az én görbe hátú almafám is diók alatt élt, illetve még most is van a közelében egy diófa. A mézalmácskát viszont nem tudtam, sőt a ciklámeneket sem. Mert azt is említette, hogy milyen szépen virágoznak nála. Ezzel nagyon jó tippet kaptam, mert eddig nálam a ciklámen mindig kipusztult és ez drága mulatság, mert 2000-3000 Ft-on felül van a gumójának darabja (az áttelelő ciklámené), ezért fel is hagytam a kísérletezéssel. Így viszont ki fogom próbálni, de már csak jövőre, mert most már késő van hozzá. 
A faültetésről is beszéltünk és milyen jó, mert az egyik fát a kivágott diófa rönkje mellé terveztem, de mondta (és milyen igaz, mert magam is tapasztaltam másik diófánál), hogy rengeteg gomba fogja ellepni, amik aztán lebontják a diórönköt és a gyökereket is, ezért nem szerencsés oda új fát ültetni. 
Így lett a tervezett 4 fából egyelőre 2 fa, mert a 4. helyére beültettem valamelyik nap a kis mályvacserjét. Ami egyébként szép, kis fa lesz, ha megnő. 
Nem bánom, nem lenne lelkierőm még további két gödröt kiásni most. 

Persze, ha már ott voltam és szezonja is van, hoztam egy nagyon szép színű krizantémot is, nem tudtam neki ellenállni és nem is annyira akartam, mert elhatároztam (de ezt már írtam), hogy újra elszaporítom őket a kertemben. 
Volt már ilyenem is, de csak egyszer telelt át, azt is elvitte a nagy krizantémpusztulás 2024 tavaszára, de amikor áttelelt, a következő évben nem hozta ezt a színt, hanem inkább fehéres lett. 
Kíváncsi vagyok rá, hogy megmarad-e tavaszra és arra is, hogy milyen színű lesz, ha jövőre kinyílik... ha egyáltalán. Meglátjuk. 
A krizantémoknál nem annyira lehet megállapítani ránézésre, hogy melyik az áttelelős és melyik nem, ez is lutri virág, vagy kihajt vagy nem. Olyan sok már a mindenféle hibrid, hogy nem tudni mi telel át. 

Még fogok hozni Halottak napjára is két nagy krizantémot, de szerencsére ez a virág nem kötődött össze számomra a "temetővirág" jelentéssel, ezért is szeretem őket annyira a kertben. Vannak, akik be sem viszik a kertjükbe emiatt. 
Halottak napja után meg szoktam kapni másoktól is a krizantémokat, szóval az idén sok új fog bejönni a kertbe és az egyik tavalyi  ilyen kapott krizantém is életben maradt, majd mutatom, de még nem nyílt ki teljesen.
A krizantémok majd saját bejegyzést fognak kapni, de majd csak akkor teszem ki, amikor már az összes kivirágzott.  

Ez az új szerzeményem, hát nem csodás? :) 

Megbontottam a komposztot, amiről nemrég vettem le a keretet, hát... csodás! Azt hiszem nem szabad sokáig tartogatni,  mert elmúlik a komposzt jellege. 
Már meg voltam ijedve, hogy nekem nem sikerül a komposzt készítés, mert az előző egy sima, nem is túl jó minőségű földnek nézett ki. 
De ez! Remélem olyan jó lesz a talajnak, mint amilyennek kinéz. :)

Ki is hordtam jó sok vödörrel az előkertre, illetve azon kívül vittem még a mézalmácskára és a pawpaw is kapott, de az egyik virágágyás is, aminek nyilvánvalóan elég sovány volt már a talaja. És csak a fele fogyott el, tehát lesz még belőle, hogy máshová is jusson. 

Itt az is látszik, hogy az olasz kontyvirág milyen szépen kihajtott (jobbra lenn). 

A veranda ablakból (szúnyoghálón át) a magnólia látszik és mögötte az Árnyas kert, de a háló ellenére nagyon szép. Azt a kerítésrácsot kéne már onnan kiszedni, de ha megmozdítom, akkor ki fog hajlani a tujáknak egy csomó ága, amiket akkor le kéne vágni, mert itt mászkálok be az autóval. Szóval nem eccerű... ezt még ki kell találnom. 

A magnólia alulról. 

A késő délutáni lemenő nap fényében, ezt látom a veranda másik ablakából, de az előszoba és a konyha ablakából is. Jó itt lakni, szeretek. Olyan szép minden. Ez már ősz... lenn a kert végében a 3 diófáról 2 nap alatt lement az összes lomb. 

Ez pedig a szobákból kinézve látom, erdő velem szemben, de gyakorlatilag itt mindenütt erdő van. Magam is mindig csodálom, hogy milyen szép helyen lakom. :)

Leszedtem a félig érett fügéket. Ahhoz képest, hogy azt hittem már csak pár szem füge lesz, napokon keresztül, helyben megettem a fáról 4-5 szem fügét és most majdnem 2 kiló volt, amit leszedtem. Kicsit megcsipkedték a karomat a fügelevelek, de nem viszketett sokáig.
Fügebefőtt készült belőle. 
A neten találtam a receptet és finom is lett, remélem el fog állni, nem tettem bele semmi tartósítót. 
Bár... szerintem nem kell majd sokáig állnia. :)))

Egyébként ilyen se volt még, nem maradt ki semmi belőle, hajszálpontosan elég lett és épp annyi üvegbe, amiket előkészítettem neki. 

Úgy döntöttem, hogy visszaszaporítom a krizantémokat a kertembe. Nagyon kell a színkavalkádjuk az őszi kerthez, nekem hozzátartozik és hiányzik. Most is van pár darab, mert tavaly is hoztam (aki nem olvasott eddig, annak mondom, hogy 2024 tavaszára sajnos kipusztult szinte az összes) és azt figyeltem meg, hogy a szárazabb helyeket szeretik, ahonnan jó a víz lefolyása és a szárazságot is meglepően bírják. 
A krizantémokkal egyedül az a bonyodalom van, hogy nem tudni melyik telel át és melyik nem. 
Ezért kisebbeket és egyben lehetőleg olcsóbbakat szoktam hozni, hogy mérsékeljem a veszteséget, mert tavasszal nem mind bújik elő. 
Minden híresztelés ellenére az én tapasztalatom az, hogy nem érdemes takarni a tövét, mert ha csapadékot kap és valami tartja rajta a nedvességet, akkor nagyon könnyen kirohadnak az új, kis hajtásai, amik gyakran már ősz végén, az elvirágzás után megjelennek rajta, de nem mindegyik fajtán. 
Most ezeket hoztam: 

Már el is kezdtem kiültetni őket a verem oldalába, szeretném, ha jövő őszre szép színes lenne a környéke. 
Majd letakarítom az elszáradt növényi szárakat a kövekről és az aljába színes virágok fognak kerülni. A tetejét pedig benövik a cserjék. Egyik oldalról már beborította a madárbirs, nemrég ültettem rá egy saját gyökereztetésű mirtuszloncot és az aputól kapott két nagyobb örökzöld loncot (vagy mirtusz vagy terülő). Illetve a cserjék között tele van kis meténggel, tavasszal nagyon szép, amikor virágzik és az is örökzöld. 
Most a nagy csupasz, növénytelen rész azért van a verem tetején, mert tavasszal ezt az oldalát legyomirtóztam, mert a tarack már a meténget is elnyomta és meténg is pusztult vele, és persze a nyári szárazság a meténget is még jobban megritkította. 
Ezek a krizantémok, amikor majd megnőnek (remélem), akkor nagy, gömbölyű bokrok lesznek és nagyon szépen fognak itt mutatni. 

Kaptam aputól egy kis mályvacserje kölyköt is, valahogy átmászott hozzá a szomszédból, ő meg kivette nekem. Fehér lesz, aminek külön örülök, mert nekem rózsaszínek és lilák vannak. Remélem megmarad, kiültettem hátra az állattemetőhöz, a diófa alá. Állítólag bírja a juglont, majd most elválik igaz-e. 

Az utóbbi napokban rengeteg polos jött elő megint a jó időre, de ezek olyanok, mint a lemerült robotok. Ha lehűl az idő kicsit, akkor ott megdermednek, ahol vannak. Ott van egy rakás kívül a ház falán is, benn a lépcsőházban lefújtam mindent poloskairtóval, különben nem lehetne bejönni a lakásba, mert csak úgy slisszolnának befelé. 
Időről időre le szoktam fújni a veranda ajtó körül is, mert oda gyülekeznek és ahogy az ajtó nyílik, már jönnének is be. Dögök, nagyon undorítóak, igazán nem tudom, hogy a teremtésnek mi szüksége volt ezekre, ahogy a kullancsok létének az értelmét se értem. 

Szóval lehet, hogy ez van hangoztatva, de szerintem a teremtés nem tökéletes. Ahogy abban se látok semmi rációt, hogy pl. a spirik azt hirdetik, hogy a lélek tapasztalni jön le a testbe, mert Isten rajtunk keresztül tapasztal. Amit nem értek (már ha ez igaz, de tegyük fel, csak teoretikusan), miért kell Istennek többezerszer megtapasztalni a vakbélgyulladást? Vagy az autóbaleseteket? A földrengést vagy bármit, amikor az emberek meghalnak vagy megnyomorodnak? Vagy valakit megkéselnek vagy lelőnek, vagy meghal a gyereke, vagyvagyvagy? 
Annyi mindenkit megkéseltek már a világban, mit a frászt tapasztal Isten ennyiszer? Azt, hogy mi van ha 2 mm-el odébb szúrják be vagy mégis mit? 
Summa summárum, szerintem etetve vagyunk ezzel a sok spiri és vallásos maszlaggal és rengeteg ember mégis elhiszi. Persze értem én, hogy kell a mankó, de milyen mankó az, hogy van valahol egy soha nem látott (állítólag jóságos lény), aki a tudtunk és beleegyezésünk nélkül ezt műveli velünk? És közben emberek tömegei magyarázzák maguknak, hogy ennek van értelme, mert karma meg miegymás... és mi van azokkal, akiknek olyan a vallása, amiben nincs karma? Rájuk akkor nem hat? 
Annyi bizonyíthatatlan hiedelemmel van teletömve az emberek feje és még csak annak sincsenek tudatában, ahogy ezeket csak elhiszik. Ezért hívjuk hitnek. Viszont sokan tényként elfogadják és úgy is kezelik... pedig a legtöbb embernek még egy tényleges, leírható istenképe sincs a fejében, csak valami homályos izé, akihez lehet menni kunyerálni, amikor baj van és vigasztalódni is nála, betudni neki a felfoghatatlant, rápakolni a vállára az aktuális gondokat... mint egy gondnokra.
Persze (nem tudom ki(k)nek jó ez), de az biztos, hogy amíg ezeket az emberek elhiszik, addig se gondolkodnak azon, hogy képesek lennének-e a saját életüket a kezükbe venni. Minek is? Hisz Isten kezében vannak... csak hát ez mekkora kitettség és tehetetlenség már, hogy valaki más (a Gondnok) dönt a fejünk felett a sorsunkról és az életünkről.