Uhhh, mondom kimegyek már az előkertbe és mókolok egy félórácskát mielőtt nekifogok a nagyobb munkáknak, mert nagyon elszaporodott megint a rózsaszín ligetszépe és tele volt szürke madársóskával is az egész. Ezeket megcsináltam és aztán vesztemre ránéztem a pálmaliliomra.
Legalábbis annak tudom, de még sose volt rajta virág. Ez nem az a hagyományos szőrös levelű pálmaliliom (eleinte azt hittem, a kerttel örököltem), mert úgy tűnik, hogy törzses lesz.
Nem lehetett már elmenni mellette és a járdát se megcsinálni tőle. Fel kellett verni a betont, amikor a szennyvíz csöveket rakattam át, azóta úgy van, ez pedig egyre jobban benőtte. Az már be volt tervezve, hogy majd a télen levágom az alsó, elszáradt leveleit, de most estem neki.
Először csak a leveleket kezdtem levágni, de képtelenség volt hozzáférni. 3 bokor összenőve és nagyon szúrós... fogtam és elkezdtem levágni az egyik oldalán a leveket, hogy egyáltalán hozzáférjek. Kész borzalom, ami alatta volt. 

Kihoztam az ágvágót, de nem volt hely, hogy rendesen kinyissam, így nem tudtam befogni vele. Aztán kihoztam a sövénynyírót, de az éppen csak belevágott, végül kihoztam a kis fejszét és azzal sikerült nagy nehezen kicsapkodni. Utána már le tudtam vágni a maradék két bokorról az alsó leveleket is. 

Volt alatta két kölyök is, azokat is kivágtam. 
Mire végeztem vele, már szakadt rólam a víz, de még kihordtam onnan az összes levágott vackot, kidobáltam alóla az ötven darab házas csigát, amik ott rejtőztek eddig. 
Ezeket a leveleket nem fogom betenni az ágdarálóba, mert olyan szívósak, a metszőolló is alig vitte őket, fájtak is a kezeim utána. 
Na meg a szúrások, a karom, de még  a lábaim tele vannak szúrásokkal, sőt még a fenekemet is megszúrta a bosszúálló dög, amikor leguggoltam és még ott voltak a levágott levelek. 

Ilyen a törzse. Most már elég magasra van felnyesve, hogy az alsó leveleit könnyebben lehessen majd vágni és persze a tövéről hajtó friss hajtásokat is, mert nem szeretnék többet belőle.  

Mellette már nagyon elterjedt a tarackoló kékgyökér is, legalább ezt is vissza tudom majd fogni most már, eddig hozzá se fértem. 

És még van nyíló ligetszépe is, ezeket meghagytam, a frissen hajtottakat pedig mind kihúzkodtam, úgyis visszahajt, nagyon módszeresnek kell lenni vele, de nem lehetetlen megszabadulni tőle, de ezen a részen nem is akarom teljesen megszüntetni. 

Felvilláztam az egyik répaágyást, ez is kész van, bár még trágyát nem szórtam rá, de az is meglesz és majd bele is forgatom. 
Lenyesegettem a fekete ribizliről a bokornak ezen az oldalán is a földön heverő ágakat, majd az aprítóval össze is vágom mindet, sőt lett egy rakás ág az életfákról is. Levagdostam azokat, amik alatt bujkálni kellett, szeretem, ha végig tudok menni a kerten úgy, hogy ne kelljen közben hússzor is lehajolni. 

Ezen a képen nem látszik, de kiszedtem a padlizsánokat is, így azt az ágyást is lehet majd csodaásóvillázni, a paprikákat még hagyom, mert még nőnek rajtuk paprikák. 
Összedaraboltam az összes padlizsánnövényt a komposztra, lett belőle bőven, jó nagy levelei vannak. 

Kivettem a háromból 1 póréhagymát is, nagyon szép lett az idén és finom is. Jövőre többet fogok ültetni belőle. 
Magról szoktam vetni kora tavasszal még benn a lakásban és az ablakban nevelem, mint a többit és amikor a fagyok elmúltak, akkor szoktam kiültetni. Az idén fel is töltögettem a szára mellett földdel, talán azért lettek ilyen szép vastagok. 
Ha nem lett volna az a nagy kánikula, akkor még tovább is töltögettem volna, de az a meleg nagyon kivégezte a kerti melókázási hajlandóságomat. Viszont a póréhagyma így is szép lett. 

Mögötte pedig a téli sarjadékhagymák vannak, amiket átültettem két kánikula közti szünetben. Írtam valamelyik nap, hogy annyira benőtte a gyom az eredeti helyén, hogy inkább ezt szedtem ki és vittem új helyre. Az a baj a pici hagymákkal, hogy annyira kis vékonyak, hogy nehéz kigyomlálni, az a rész meg tele van madársóskával, így jobban jártam a hagyma költöztetésével. 

Azon gondolkodtam, hogy jövőre nem is vetek oda semmit, hanem csak felvillázom most, kitakarítom és tavasszal ugyanígy, hogy tudjam könnyen kapálni, gazolni. Nem nagy az a rész, de ki kell onnan valahogy koptatni a gazt. 
Egyébként meg ott nő a másik füge, idővel nem is marad az a hely üresen. 

A virágos részen is tevékenykedtem, földben van az összes tulipánhagyma, sok nárcisz, bár abból még van két csomaggal, illetve a tőzikét kell majd még földbe tenni. Tavaszi tőzikét akartam, de megint nyárit vettem...ez a harmadik adag, valamiért sose sikerül tavaszit szerezni. 
Van még 3 csomag holland írisz is, azoknak is megvan a helye, de még nem akarom kiültetni, mert azok könnyen kihajtanak és ha jön a hideg, akkor elfagynak és oda a jövő évi virágzás. 

Kiástam az utolsó lila varfüvet is, amit a mezőről hoztam tavaly, mert nem akarom mégse a kertbe. 
Illetve át is ültettem pár növényt. Az évelő kúpvirágom elkezdett szépen terjedni, 4 tövet kivettem és átültettem új helyre. 

Az előkertben egy vad fajta őszi kikerics virágzik és terjed is. Először csak egy volt az íriszek között, de most már van egy méterrel odébb is belőle, de hogy került annyival távolabbra a hagyma, azt nem tudom. 

Átültettem egy japán szellőrózsát is, ami csak éppen túlélt az életfák alatt. Lesz még ez a másik is, ami a képen van, ezt is át fogom ültetni, de ez most éppen virágzik,  majd tavasszal keresek neki új helyet, mert nem jó neki ahol most van. 
Átültettem (erről nem csináltam képet) egy hatalmasra nőtt kék csenkeszt is, mert nem volt már ott jó, ahol nőtt. Kíváncsi vagyok, hogy majd hogy viseli az átültetést. 

A fehér szellőrózsa az Aster nagyon jól mutatnak együtt. Az Aster nagyon durván meg van rakva virággal, szerintem most van a csúcsán a virágzásnak, annyira csodás! Minden alkalommal megállok mellette megnézni. 

Végül addig nézegettem, hogy megvettem egy kis aprítógépet a LIDL-ben. 
Nem nagyon kapkodták el, volt vagy 8 darab, én is gondolkodtam, hogy jó lesz-e ez nekem, de egyelőre elégedett vagyok általában a Parkside termékekkel és azt hiszen elég is lesz ez nekem. 
Ezt elbírja az elektromos hálózatom is (2400 W) és arra elég lesz, hogy leaprítsam vele a kertből kijövő ágakat, vastagabb, elfásodott növényi szárakat. Illetve ha további aprítékra lesz szükségem, akkor el tudom kérni a szomszédoktól is a levágott ágakat, vagy hozok az erdőről. 
Itt nő szemben az a rengeteg gyomfa, bele a vízelvezető árokba is, majd kivágom és leaprítom őket és mindenki jól jár. 

Közben össze is raktam, némi frásszal. Az egyik alkatrészt nem találtam. Már majdnem visszavittem a boltba (de emlékeztem, hogy láttam, hogy kettő van belőle), amikor észrevettem, hogy én dugtam bele a kerekébe (éppen azt szereltem föl). Nagy megkönnyebbülés, összeszerelés, hosszabbító kivisz, bedug és indít. Csak úgy üresen, hogy zúg-e és lőn.

Aztán behordtam a múltkor kihordott ágakat a ház elől (amiket a szilvafáról vágtam le) és szépen összeaprítottam vele. Ment mint a kisangyal, arra kell figyelni, hogy nagyon elágazó ágak ne maradjanak, mert nem férnek bele a töltőgaratba. A legjobban az egyenes ágakat szereti (ami ugye kevés van), tehát elő kell készíteni az aprításra az ágakat. 
A legvastagabb ág most olyan 2 centis volt, amit leaprítottam vele, azt szépen vitte, de a leírása szerint 4 centit is tud. 
Leaprította a nagyon vastag szárait a pillangóvirágoknak is, amiket még nem dobtam ki a múltkor és azokat a metszőollóval se tudtam már elvagdosni. 
Nagyon jól vitte a száraz fadarabokat is, kicsit porzott ugyan, de vitte. 

Így néz ki az apríték.

Arra kell vigyázni, hogy az ember szemébe ne csapódjon bele a hosszabb ág, amikor benyeli és már húzza befelé. 
Örülök neki nagyon! Egy csomó gondtól meg fog szabadítani, nem kell cipekedni a levágott ágakkal, hogy kihordjam a kertből pl. a tavaszi metszések után, de a hóbogyó bokrok egy részétől is meg fog szabadítani és nem lesz mulcs gondom, mert majd aprítok magamnak amikor kell. 
Nem kell majd elküldeni a rózsa és a tűztövis lenyesett ágait se a metszések után. Ezeket ugyanis nem tettem a komposztba, mert szúrósak és a cicák mindenhol mászkálnak. Most már ezeket is le fogom aprítani.  

Az aprítékot leterítettem a bordó levelű japán juhar alá, egyrészt télire hadd védje a gyökérzetét a fagyoktól, másrészt oda vastag réteget akarok, mert az tudja csak megőrizni neki a nedvességet nyáron. Szegény ez után a nagy szárazság után így is eléggé nyomorultul néz ki, megérdemel egy kis kényeztetést. 

Van egy csomó száraz ág lenn a kert végében az ól tetejére is felhalmozva, azokat is le fogom vele aprítani, de a füstölő tetejére halmozott, már elkorhadt növénytámasztó karókat is. Egy csomó aprítékom lesz belőle!