Tegnap volt az a nap, amikor az időjárás is engedte volna, hogy kinn legyek a kertben, de nem volt kedvem... 

Kimentem és kiástam a gödröt az érkező Elaeagnus multiflorának, jól belocsoltam. Aztán amikor megérkezett a növény, akkor rögtön ki is ültettem. 
Megkérdeztem az AI-t, hogy adjak-e alá érett marhatrágyát és azt mondta igen. Ezért tettem alá, de összekevertem (ahogy mindig is) a talajjal, de most még egy vékony réteg talajt is tettem, hadd törekedjenek csak a gyökerei a trágya felé. 
Picike egyébként a növény, kb. 30 centis lehet, a kertész azt mondta, hogy vissza van vágva, hogy a gyökereit növessze, de nem látok rajta visszavágás nyomait... ez csak egy kicsi növény, ahhoz képest elég drága volt. Remélem életben marad, végül is erősnek látom. No majd meglátjuk, mindenesetre nagyon fogok vigyázni rá. 
Jelnek veszem a jó vásárra, hogy már az ültetése közben eleredt az eső és meg is locsolta...  :) 
Most már csak várnom kell, hogy megnőjön és hozzon termést. :)

Ezzel, hogy ideültettem ezt a növényt, a prérikertnek nevezett rész se lesz többé préris, legfeljebb addig, amíg meg nem nő a bigyócserje, de az az igazság, hogy az idei nyarat tekintve, jobb, ha árnyas a kert, mintha préris. 

A növény örömére esett 4,5 mm eső is, ami nagyon kevés, de kb. egy öntözésnyi lejött és ezzel az előző nap már kissé hörgő kutam is kapott egy kis haladékot. És én is... már nagyon unalmas az öntözés, tudom, hogy a kertnek most nagy szüksége van rám, pontosabban a vízre általam, de akkor is fárasztó. Nagyon nem szeretném, hogy a kert kötelességgé váljon. 

 Virágokkal már régen jelentkeztem, bár nem sok új van, a virágzók úgy tűnik bírják. 
Piros kasvirág. 

A Double Perfume rózsám. 

Bugás lángvirágból az idén nem lesz sok, ez egy másik fehér, az első már elvirágzott, vissza is vágtam, hátha még kihajt a levéltövekből. 
Az egyik lila kimúlt, a másik is haldoklik, pedig szokott vizet kapni. A rózsaszínek is nagyon gyatrák, de több vizet nem tudok nekik juttatni, vagy túlélik vagy nem, pedig több helyen is van belőle.  

Kivirágzott a mákkóró. 

Zöldek... a sárgás a veresgyűrű som, igaziból ilyenkor csak zöld tömeget ad, télen szép a pirossá váló ágrendszere és a lehulló lombja is jó zöldtrágyának. 

Trombitavirágok. Mellettük kicsit kopáros lett, onnan vettem ki az aranka miatt a két nagy ernyős verbénát, de ez már így esett, ebben a szárazságban nem ültetek már semmit helyettük. 

Léggömbvirágok. 

Most a barátcserje és a sudárzsálya a legszebb a kertben.  

És persze Elza nem maradhat le, mostanában róla van a legtöbb kép, pedig elvileg utál fotóckodni, de kezd belejönni a CicaNéni! :D