Szokták kérdezni, hogy miért nem megyek sehová, itt a sok szabadidő.Gondolom már elvárják tőlem, hogy utazzak, hiszen évtizedekig azt csináltam, de én mostanában nem vágyom sehová. 
Az egyetlen hely ahová vágyom, az a kertem. Most ez van, akkor utazás volt. A Budapest VI. kerületből nemigen lehetett mást csinálni, mint kimenekülni jó messzire, ezért általában elutaztam külföldre. Sok gyönyörűséget láttam a világban, de egy idő után rájöttem, hogy az az évi 2-3 hét nem elég. Sokáig lehet táplálkozni egy-egy szép utazás élményeiből, de mégsem elég. 
Mióta megvan a kertem (ó, mióta vágytam már rá!), azóta csak ide vágyom a kertbe. Magam is meg  vagyok lepődve, hogy milyen mértékben köt le, gyakorlatilag állandóan ez jár a fejemben és ez így van jól. Szeretek itt lenni, szeretem így az életemet. Na jó, a munka temetésére szívesen elmennék, de hát... pénzből élünk. 

Tegnap elkezdtem csinálni egy manóajtót, (illetve manóház eleje) és azt hiszem beszívtam egy rakás fűrészport, vagy nem tudom mi van, de annyira köhögök, hogy majd megfulladok. Szinte egyik percről a másikra kezdődött. Nagyon utálatos és nekem nehezen szokott elmúlni, ha egyszer valami felingerli a légcsövemet, akkor nehezen nyugszik meg, hetekig is eltarthat. Legközelebb maszkban fogok fűrészelni. 

Lusta nap volt a tegnapi, biztos a köhögés tette vagy nem tudom mi, de nem sok szalmaszálat tettem keresztbe. 
Kiültettem a leylandi ciprust, a kökörcsint és a lilabogyót. A többit, amik most érkeztek, kihordtam a kis melegházba. 
Kiástam egy nagy tő loncot is végre és elültettem az ól egyik sarkába, faoszlopok tartják az ól elejét, (előtető van előtte) azokra fogok futtatni, most a szélsőre tekertem fel egy dróttal a lonc szárait. Ez már nőhet ott a nyáron, még az is lehet, hogy elég is lesz. 
Lejjebb cibáltam a nagydögnehéz gumilapot is, egyelőre ott marad, míg ki nem döglik alatta a gyom. 
Lemetszettem a trombitafolyondárt is és találtam a pár tappancsos ágat, amik már ki vannak száradva, kettőt felragasztottam a manóházikó oldalára és előkészítettem az ajtaját is, még szárad a ragasztó. Ez lesz az első, ami csinálok, aztán majd kialakul, hogy kell és hogy szép. Közben szoktak megjönni az ötletek is. A tizedik már jó lesz. :)
Ez egy meghívó lesz az Elementáloknak, hogy lakhatnak a kertemben.  Persze biztos laknak is, de szeretném ha tudnák, hogy szívesen látom őket. :) 

A macskáim... egyik mocskosabb, mint a másik. Nem tudom mi ez nálunk mostanában, de jól lenyalják magukat és azzal a nyalott szőrükkel belehemperegnek a porzó földbe. Fel se lehet őket ismerni. 

Itt éppen Elza hentereg. 

És Böbike is belehempergett ( a kép még előtte készült), ráadásul utána bejött aludni. 

-6 fok van ma reggel. 

Tegnap még jól nekiveselkedtem és összeraktam a kis melegházamat is.
Egész jó, nem kellett csavarozni sem, csak összedugdosni, kicsit megütögettem kalapáccsal, hogy rendesen összecsússzanak a csövek és kész is lett. 
Kivittem a teraszra és rátettem a fóliaborítást. Örülök neki nagyon, ez nekem éppen elég lesz, olcsó is volt és mélyebb, mint amire a képekről emlékeztem. 
Hamarosan kipakolom bele a télálló évelőket, amiket még a télen vettem és elültettem cserepekbe. Lassan kiköltözhetnek a pinceablakból, kicsit akklimatizálódnak kinn, aztán be is teszem majd őket a földbe.

Illetve még a tuják alatt gereblyéztem össze azt a részt, amire a múltkor már nem jutott idő-erő. Egy részen szépen el van szaporodva a meténg, azt úgy is hagyom. Még tavaly is olyan távolinak tűnt, hogy egyszer ezt a részt is rendbe tudom szedni, de évről évre nagyon jól haladok. 

Időnként hajlamos vagyok elfelejteni, hogy mennyi minden valósul meg, pedig tavaly is sok minden történt. Tavaly lettek kivágva az öreg és beteg körtefák, szilvák, a szőlő zöme. Meg lett művelve a kertnek az a része, ahol ezek voltak, már nem kellett kaszálni. 
Tavaly is felvilláztam egy nagy, új darabot és ősszel el is kezdtem beültetni növényekkel. Kész lett a csatornázás a házon, a lépcsőház burkolása és megépült a terasz. Időnként mégis elégedetlen vagyok... nem is értem miért. 

Azon töprengtem, hogy a jelenleg  földön fekvő loncot mire futtassam fel. Pedig ezt most kellene kitalálni, mert a lonc gyorsan növekszik. Amit kivágtunk onnan, annak már olyan vastag volt a törzse, mint a felső karom. Sőt vastagabb is, mert össze voltak csavarodva az elfásodott szárak. Ezek a szálak, amik most vannak, a tövéből nőttek ki, sőt olyan is van, ami legyökeresedett és már egész komoly tövet képez. Ezt át fogom onnan tenni le az ólhoz és a vékony szárakat is levágom holnap, mert látom, hogy jönnek az újak. El akarom kezdeni valahogy szabályozni, bár a loncnál ez nem tudom meddig fog működni.

 -8 fok volt ma reggel 

Tegnap és ma is, újabb darabot hódítottam el a parlagból. Felvettem egy nagy darab geotextilt és ez alatt már tényleg egész jól kipusztult a fű, neki is álltam a csodaásóvillámmal és felvilláztam a talajt. Nem is kellett sok füvet kiszedni belőle, pár karógyökerű évelő gyomot kihúztam, de tarack pl. nem volt benne sok. 
Nem volt lelkierőm az egészet felvillázni, majd ma folytatom, már csak egy nyomnyit kell fellazítani és ez is kész lesz. Már csak győzzem majd beültetni. 

Itt is ki kell majd alakítanom az ösvényeket, de azokat általában úgy szoktam, ahogy adja magát. Ki szokott alakulni, hogy merre mászkálok, merre praktikus nekem és oda kerül az ösvény is. 

Ma a cicák megkapják a féreghajtót, illetve Böbe és Elza már meg is kapta, Herkuló még nem jelentkezett.
Kockasajtban szoktam nekik beadni, de még nem ették meg az összes darabkát, amikbe belerejtettem. Ezért ma nincs kaja addig, amíg el nem fogynak a sajtok és benne a gyógyszer. 

***

Azt hiszem jobban jártam volna, ha tegnap befejeztem volna az ásóvillázást. Az éjjel úgy átfagyott a talaj, hogy vért izzadtam, mire azt az egy nyomnyi kis darabot fellazítottam. A füvet se tudtam belőle kiszedni, kőkemény volt a föld.  
Lejjebb ráncigáltam még azt a nagy gumiszalag darabot is onnan ahol tegnap volt és a helyét is felvilláztam, az legalább valamivel könnyebb volt, de a szélében ott is fagyos volt a föld.

Azzal a gumival sajnos nem tudok mit csinálni, baromi nehéz, majd fél méterenként le fogom cibálni egész az ólig és mellette szépen ott marad legalább nem nő majd ott a gyom és ha esetleg fát vagy akármit le kell tenni, alatta vízhatlan lesz ez a cucc. 
Majd növényeket ültetek elé, az ólat is úgy akarom eltakarni, mert lebontani nem szeretném. Ki tudja még? Ha így halad a világ, lehet, hogy majd rászorulunk egy malackára vagy egy kecskére. Addig meg Herkuló bitorolja az ólat is, ott szokott napozni a szalmában, éppen besüt a nap az egyik részébe.

A virágokat is kicsomagoltam, amit tudtam azt még az ablakba tettem, a többi az ablak előtt van az asztalon, ezt a pár napot már kibírják, míg elmúlnak a durva fagyok. 

Festettem pár jelölőpálcát is, egyelőre fehér a végük, de majd csinálok belőlük kékeket, mert azok elfogytak. Piros, ciklámen meg sárga még van, narancsszínű is, de kék kell.