15 fok volt reggel... sikerült jól kihűtenem a házat, de remélem, hogy már csak mai napot kell még kibírni és aztán megnormálisodik az idő. 

Tegnap kicsit totojáztam, hogy akkor hogy is legyen a ribizlivel, de végül a békebeli daráló (én kacsafacsarónak hívom) mellett döntöttem és milyen jól döntöttem, úgy kifacsarta, hogy abban bizony nem maradt egy szemernyi lé sem. A sima gyümölcscentrifuga nem facsar ilyen jól.
Egy pár kanállal még a nyers léből kivettem és beleöntöttem egy flakon vízbe magamnak, jó kis savanykás, ízesített víz lett belőle. 

Nézegettem recepteket is, végül a dzsemfixet választottam, mert egyébként több cukor kéne bele, mint maga a gyümölcs. Kb. 8 deci lett a ribizli leve, jó sűrű lett és ehhez 1 kiló cukor kellett volna, a dzsemfix nélkül és jó sokáig kellett volna főzni, hogy be tudjon zselésedni. 
Így viszont 30 deka cukrot tettem bele, pár perc forralás kellett neki csak... csak... hát... lekvárfőzés közben nem kéne blogot írni. Ott hagytam, hogy felforrjon és jól el is felejtettem. Arra ugrottam fel amikor már futott, bakker! 
3 kicsi üveggel lett, a 3. nincs is teljesen tele, éppen az hiányzik belőle, ami kifutott. Hát így jár, aki blogot ír lekvárfőzés közben. 

A Kleopátra tűjét még mindig mutogatom, annyira gyönyörű ez a virág. 

A sziklakert is még mindig virágzik, ez most egy varjúháj. 

A kúpvirágok most kezdik, de már látszik, hogy virágözön lesz, már ha kapnak még esőt.  

A piros (márciusban magról ültetett) kokárdavirágom is növöget, jót tett neki a pénteki eső. 

A szintén magról ültetett (3 éve) lila kasvirágom, majdnem olyan magas, mint én vagyok. 

Ez egy Nierembergia, magról ültettem, egynyárinak vettem, de nincs még vele tapasztalatom, mert először ültettem. A Botanikaland azt mondja, hogy fagyérzékeny évelő és nyár végi dugványozással is lehet szaporítani, így lehet, hogy át tudom majd menteni jövőre. A bugatölcséreket is így tervezem, már van is, amelyikből csináltam dugványt. 

Ezek pedig vadmályvák. Pár évente kivirágoznak a ház előtt, az idén meghagytam őket, szépen körbekaszáltam, aztán majd ősszel bánni fogom, amikor a szúrós szárakat le kell vagdosni. 

Ez itt pedig az alakváltó  BundásDudva aki a fotelben "nő". :)))))) Éppen kifli alakot vett fel. 

Na, hát nagy kertben az ember nem vesz észre mindent rögtön. 
Tegnap kitettem a képeket a letört szilvafáról és csak később vettem észre, hogy a kert végében, amit nagyképűen erdőnek hívok, (kb. 100-120 nm terület lehet) a vihar gyakorlatilag levitte a fél diófát is. Valahogy érzékeltem én, hogy olyan fura a hátsó rész sziluettje és gyanúsan világos is van, de nem tudatosodott bennem, csak amikor arrafelé jártam és láttam, hogy a földön hever a nagy lombozat. 

Június elején ilyen volt hátul a fák lombozata:

És most ilyen a lombozat:

Mondjuk nem sajnálom olyan nagyon, mert rossz fajta dió, nagyon apró szemű és gondolkodtam is, hogy ki kéne onnan vágatni azt a fát (még most  is 5 diófa van az udvarban) és most a természet megoldotta a kérdést. Csak hát ezzel lesz egy csomó meló. 

Ma reggel leszedtem a ribizlit, nem lett túl sok, csak egy bokor van, de nem is vagyok egy nagy ribizlievő. Kb. egy ki lett, mindjárt neki is állok, megmosom és kifacsarom a levét. Tök hülye vagyok, áthoztam aputól a darálót, amivel facsarni lehet, közben meg itt van a gyümölcscentrifuga is. Látszik milyen gyakran használom, az se jut eszembe, hogy létezik... :))))) Bár szerintem a darálóval sokkal jobban ki lehet nyomni a levét. 

Éssssss! Kinyílt a legeslegeslegelső trombitavirágom! Trallalá! Biztos lesz még róla képem, amikor majd többet is kinyit, de ennek most nagyon örülök. 

A tegnapi nap fölülmúlta az összes előzőt, ez már tényleg maga a pokol volt. Lehet, hogy mind ott vagyunk, csak nem tudunk róla? :))))

Délután  nem tudtam kimenni a házból, mert teljesen tele volt az udvarom méhekkel és darazsakkal. Tettem ki itatót az udvarra, hogy a cicáknak is legyen (bár nekik van benn is, Herkulónak kinn is az ablakban) és idejött a környék összes méhecskéje inni. Végül kiöntöttem a vizet, alig tudtam odamenni az edényekhez, annyian voltak. Először azt hittem valami kirajzott bagázs lehet, de nem, ezek inni jöttek. 
Majd holnap kitalálom, hogy hol legyen itató, mert szükségük van vízre, de én is szeretnék az udvaron biztonsággal közlekedni. Érdekes viszont, hogy a madárkák nem jöttek inni. 

Késő estére olyan vihar kerekedett, hogy még az áram is elment egy időre. Először aggódtam, hogy az én vezetékem szakadt le, de aztán az utcai világítás is kialudt. 
Olyan rohammal jött a vihar, én még ilyet nem is láttam. Elkezdett villámlani, dörögni, ahogy az már szokott lenni, aztán egyszercsak valami borzalmas zúgás jött, mintha egy vonat húzott volna el a fejem fölött, de nem fokozatosan, hanem egyik pillanatról a másikra. Néztem az ablakból és azt láttam, hogy a szilvafát mindjárt kidönti, arra gondoltam, hogyha a szilvafa dől, akkor megy vele az egész terasz is a berendezéseivel együtt. Már temettem a hintát, a napernyőt, asztalt, foteleket, mindent. Hallottam a recsegést, de végül nem az egész fa dőlt ki, csak egy nagy ágat tört le róla a vihar. 
Majd össze fogom darabolni, de nem a kánikulában, így aztán egy darabig ez most itt fogja "díszíteni" az udvaromat.  Azért nem hagytam úgy tótágast, hanem kicsit odébb vontattam kora reggel. 

Reggel körbenyargaltam a kertet, de más kárt nem láttam. 3 tő paradicsom megborult, de visszaállítottam őket. Érdekes módon az a hatalmas szél mintha magasan fújt volna, mert a virágok nem feküdtek le a földre, egy sem, pedig vannak jó magasak. Aggódtam a dáliák és a pillangóvirágok miatt, most kezdenek majd virágozni, de minden megvan épségben. És ami a lényeg, hogy kaptunk esőt. Nem volt túl sok, de több adagban jött és a talajnak volt ideje beszívni. Nedves a föld, kicsit megint megkönnyebbült a kert és én is és nemcsak azért, mert nem kellett így reggel széthordanom egy csomó vizet. Olyan jó látni, hogy felüdültek a növények. 

Lassan kinyílik a rezgőm is. (Buglyos fátyolvirág - Gypsophila paniculata) Ezt még valamikor februárban vettem a Lidl-ben, azok közül való, amiket el is ültettem rögtön cserépbe és a pinceablakban nevelgettem, mert hiába évelő, amikor vettem annyira pici volt még a hajtása, hogy a kinti fagy károsította volna. Olyan jó érzés látni ezeket a növényeket, hogy nevelgettem, felnőnek és kivirágoznak. Ilyen lett: 

Reggel figyeltem Böbét az ablakból és egy pockot kínozott. Sajnálom ezeket a csóri pockokat itt a kertben, de nem fogom vissza a macskákat, (nem is lehet, legfeljebb megzavarhatom ilyenkor a vadászatban, de nem teszem) mert rengeteg a pocok, az egész kert végig van furkászva lyukakkal. Úgy utálom, amikor öntözök valamit és eltűnik a víz a pocokjáratban. 

Szóval Böbe itt játszott a pocokkal az előkertben, szegényke már futni se volt ereje, pedig a macska még néha hátat is fordított neki. Istenbizony, mintha azt próbálgatta volna, hogy akkor is el tudja-e kapni, ha oda se figyel. Végül láttam, amikor megette. 
Ezzel megfejtettem a rejtélyt, hogy miért nem eszik mostanában a Böbe vagy csak alig. Vadászik a lelkem és jól van lakva pockokkal. :)))) De azért hihetetlen, hogy tudja. Pedig olyan picike volt, amikor megtaláltam őt a fűben és én nem tudtam rendesen megtanítani vadászni, bár sokat játszottunk. Egy vastag madzag végére kötöttem egy nagy görcsöt, azt húzgáltam előtte, ő meg levadászta. :)))) Ezt mindennél jobban szerette, nem kellettek neki a labdák, meg ilyen-olyan játékok, pedig vettem neki, de sokat nem játszott velük. 

Végre megint megjelent a vakond is a kertben, már hiányoltam, mert valami felzabálta pár növényem gyökerét  és elpusztultak a növények. Így lett oda egy szép, nagy bársonyos kakukkszegfűm és pár pillangóvirág is. Láttam is egy lyukban valamit mászkálni, lehet, hogy lótetű volt, de a VakondKoma majd most jól felfalja a dögöt. 

Úgy tűnik, hogy tavaly őszi telepítésű rózsáim mind sikerültek, egy újabb hozott virágot, nagyon szép színe van. 

Összekapta magát az esőtől a hortenzia is, ezt az idén tavasszal hoztam a kertészetből.  

És egy piros liliom is kinyílt, volt már rajta virág, de akkor nem fotóztam le és a forróságban másnapra ki is múltak, ezért ezt most gyorsan lefényképeztem, hogy majd emlékezzek a színére. Bár nincs jó helyen ott ahol van, mert nem látszik a sárga cickafarktól.