Olyan lettem tegnap estére, mint a vert seregek. Nem is éreztem, hogy elfáradtam, csak amikor bejöttem és a fürdés-hajmosás után leültem és meg kellett mozdulnom a fotelből... na, az nem volt könnyű. Valahogy kinn a kertben nem érzem. 

Csomó apróságot csináltam, ültetgettem ezt-azt, de rengeteget kutyagoltam fel és alá. A járdalapok közé (még nem az összes közé), ültettem csillagmohát. Nyuszifüleket vittem hátra a tamariska alá, ahonnan szombaton kivettem az árnyékliliomokat. 
Átültettem két krizantémot másik helyre, mert a ház előtt csak sínylődtek. A helyükre vittem át a rózsaszínű ligetszépéből, az úgy látom elvan akárhol és egy zsálya is átkerült a ligetszépékkel. 
Nem tudok zöldágra vergődni az előkerttel sehogysem, nem is tetszik, nem is minden bírja... nehéz hozzányúlni, mert dugig van hagymásokkal... egyszer csontig kéne tarolni és elölről kezdeni az egészet. Majd egyszer... 

Ültettem át évelő szarkaláb magoncokat is, le szoktam vágni és nem szoktam hagyni magot hozni, de úgy tűnik, hogy tavaly valami rajta maradhatott, mert egy rakás magoncot találtam. 
Kiültettem végre a rengeteg pázsitviola magoncomat is, nagyon remélem, hogy megmaradnak. Tavaly szenvedtek egy darabig a szárazságban, néha kaptak vizet is, de nem élték túl.
És végre kiültettem az összes kövirózsát is, remélem jó helyeket találtam nekik. 

Gazoltam is,  levágtam és összedaraboltam mulcsnak a hölgyestikét,  mert nem szeretném, hogy magot hozzon. 
Ahol elértem, megmetszettem a lilaakácot is, mert hajt megint, mint a bolond. 
Befejeztem a paprikaágyás mulcsolását is és még jutott pár padlizsánra is, de már nem volt kedvem többhöz, majd minden délután hordok egy-egy ágyásra. Ki kell hordanom onnan azt a szalmát, mert tegnap találtam benne egy lódarazsat, szerintem éppen helyet keresett. Nem szeretném, hogy belefészkeljenek, mihamarabb ki kell pakolnom a kertbe. Egyébként nagyon jó, érett szalma. 

Ezek még szombati képek, a paradicsomok körül a kiszedett spenót és alul a félig szalmázott paprika ágyás. A paradicsomok olyan hitványak, szerintem nem tudtak nőni a spenóttól, hamarabb ki kellett volna szedni, de hát most jutottam el addig. 

Aztán még kihoztam a pincéből a tömlőket is, mert tavaly ott röhögtek benn a nagy szárazságban, a nagy amforám se volt még feltöltve soha. Tavaly nem adott annyit a kút.
A múltkor letettem 4 járdalapot az amforának, de azóta se foglalkoztam vele. Most jött el az ideje. Azért halogattam, mert gőzöm sincs, hogy működnek ezek a kerti tömlőkhöz való ilyen-olyan kütyük.
Végül sikerült a hosszabbítót rátennem és szerencsém is van, éppen elér a hordóig a slag. 
Van egy másik tömlőm is, de annak a végére szerelt izével nem vagyok tisztában, hogy végül is mihez is jó. 
Jó lenne, ha rá tudnám erősíteni az amfora csapjára, mert úgy egész messzire el tudnám vinni a vizet. 
Egyébként nem tudom, hogy gondolták, akik azt a csapot tervezték az amforára, annyira kevés víz jön ki rajta, hogy mire megtelik egy kanna, hát istenbizony elérem a nyugdíjkorhatárt. 
Valamit ki kell találnom, mert ez így egy kalap szamócát se ér, legfeljebb, ha csepegtető öntözést csinálok, ahhoz jó lehet. 
Majd azt a tömlőt elbujtatom a bokor alá, ne virítson ott nekem. 

 Szellőrózsák, nyíltak ki kékek is. 

A rózsaszín ligetszépéktől teljesen el vagyok varázsolódva, ez valami csodálatos virág. Azokon a kis törékeny(nek látszó) szárakon ülnek azok a nagy virágok. Közben meg olyan a szára, mint a drót. Amit átültettem az előkertbe, megpróbáltam letépni róla a virágot, hogy ne vigye a növény energiáját és nem tudtam letépni, olló kellett hozzá. Olyan, mint a lenvirág, azt se szakítja le senki csak úgy. 

Piros kokárdavirág

Nekilódultak a rózsák is. 

Az íriszek is még mindig nyílnak. 

És most kezdik az évelő szarkalábak... ezek elképesztőek, pedig még nincsenek is teljes virágzásban. Lesz róluk kép bőven szerintem. 

Alakul ez, de azt hiszem jövőre szükség lesz némi átszervezésre a kertben. Van, ahol már túl sűrű lett.

Nagyon mérges vagyok magamra. Éppen tegnap írtam, hogy nem akarok elveszíteni krizantémot, erre nem kipusztítottam egyet? Tegnap jöttem rá, amikor elkezdtem őket szaporítani és kerestem a növényt, de nem találtam. Először azt hittem, hogy a monarda nyírta ki a nagy terjedésével, de nem, én mulcsoltam le. 
Fel kellett jönnöm keresni egy fotót róla, hogy lássam, pontosan hol volt, de még így is beletelt egy kis időbe, amíg megtaláltam a maradványait. Nagyon sajnálom, szép, téglaszínű volt, de ennek is az a tanulsága, hogy mindegyikből kell szaporulat. 

Megszabadultam viszont két csomó bükksástól (legalábbis annak azonosítottam be), amit tavaly kaptam és elültettem. Azt hittem valami normális fűféle lesz, de nagyon terjed és nem is szép, szóval nekiestem a kapával és kinyírtam mind a két példányát innen. 

Délután kiakadtam, mert buli volt a vadregényes telken és valaki drónnal idejött a kert fölé kukkolni, méghozzá kétszer is. Illetve kettőt vettem észre. 
Ezt - egyrészt -  irtó nagy tapló pofátlanságnak tartom, belekukkolni valaki privát szférájába, másrészt azt is mutatja, hogy valamiért foglalkoztatom a falu népét. Méghozzá annyira, hogy nemcsak ideküldik a drónt, hanem kb. 2 óra múlva újra... bazmeg, mégis mire kíváncsiak ennyire? Persze, nem vagyok túl közösségi ember, konkrétabban nem igazán tárgyalok senkivel. Általában ezt a falusi népek nehezen tudják feldolgozni, mert pletykásak és folyton másokkal foglalkoznak. Gondolom, hogy valamiféle találgatás tárgya (alanya) vagyok.
Nem azért nem keresem egyébként senki társaságát, mert különbnek érzem magam, csak magamnak való vagyok és az is igaz, hogy nem igazán tudok már beszélgetni az emberekkel. Valahogy ellenkező irányba tartunk. Az emberek zöme mindig másokkal van elfoglalva, ennél fogva nagyon pletykás és ítélkező és ez engem untat. Én általában a saját dolgommal törődök, járom a saját belső utaimat és tudatosan kerülöm azokat, akik mindenhová vetik a tekintetüket, ahelyett, hogy végre magukra néznének. 
Na mindegy, haragszom a drónért, mert alattomos kukkolásnak tartom, viszont bármennyire is magamnak való vagyok, azért nem harapok. Ha valaki meg szeretné nézni a kertet, akkor csak szólnia kéne... mert gondolom, hogy nem a falu túlsó végén lakó ilyen kíváncsi, aki azt se tudja, hogy a világon vagyok, hanem olyan valaki, aki a közelemben van, ergo ismerjük egymást legalább a köszönés szintjén. 

***

Viszont megcsináltam pár dolgot - egész nap kinn voltam a kertben - amit szerettem volna. 
Kiszedtem egy csodaásóvillányi gyöngyvirágot, hogy be tudjak oda ültetni árnyékliliomokat és átvittem az Árnyas kertbe egy öreg gyűszűvirágot is, remélem túléli, illetve egy tollbugát is áthelyeztem ide. Áthoztam a két óriás árnyékliliomot is a tamariska alól, mert ott nem kapott elég árnyékot. Ha jönne egy komolyabb kánikula, ott kiégnének. Majd ezen  a részen szaporodnak és amikor elegendő árnyék lesz a másik részen, akkor viszek át belőlük. 
Kiszedtem innen a sárga árvacsalánt is és vettem egy vesszőt a cserjés hortenziáról is pici gyökér is volt rajta, azt is elültettem. Időbe fog telni, de szerintem szép lesz. 
Azt hiszem valamiért jobbam megy nekem az árnyékos részek betelepítése, mint a többi. 

Szaporítottam pár krizantémot is, csak el ne felejtsem mindig megöntözni majd őket. 

Kapáltam is a horolóval, kiszedtem a spenótot és a paradicsom palánták köré terítettem mulcsnak és szalmával is mulcsoltam pár paprikát, de még nincs kész az összes és a karalábét is lemulcsoltam. 

Indulnak a szarkalábak is, a reggeli napfényben olyan szép. 

A sárga futórózsám. 

Zsályabokor

Nyuszifül

Ez az újonnan  kinyílt írisz, érdekes a színe. 

És a jezsámen virágja közelről. Bárcsak átküldhetném az illatát is! 

Huh, tombol a szél odakinn és azt se mondhatom, hogy túl meleg van, de legalább derült időt ígérnek. 
Nem terveztem túl nagy dolgokat a hétvégére, inkább apróságokat, amik viszont fontosak. 

Egyrészt krizantémokat akarok szaporítani, mert van pár fajta, amiknek nem igazán erősek a bokrai, szeretnék máshová is tenni belőlük, nehogy valamelyik kipusztuljon. Nem szeretném egyik fajtát se elveszíteni. Olyan sokat költöttem már krizantémokra és olyan sok nem volt közülük télálló, hogy amik megmaradtak, azokra nagyon vigyázok. 
Szerencsére nagyon könnyű őket szaporítani, csak le kell dugni egy hajtást és szinte 100%-osan begyökereznek, csak rendszeresen öntözni kell őket. Tavaly így dugtam le a földbe véletlenül letört szárakat is mindegyik megmaradt még abban a szárazságban is. 

A másik amit szaporítani akarok és ilyenkor kell, az a cserjés hortenzia. Van egy bokor a kertemben, idén harmadik éves, de már szép hajtásokat hozott. Kicsi volt amikor vettem, de tavaly is volt rajta 2 virág... úgy döntöttem, hogy egy félfás dugványt leveszek róla és kipróbálom. Még sose szaporítottam hortenziát. 
Az egyik bugás hortenziámról is veszek le dugványnak valót, a másikat még nem bolygatom, mert nagyon kicsi, majd jövőre. 
Azt olvastam, hogy ezt is csak le kell dugni, a leveleket leszedni róla, csak kettőt hagyni, mert fotoszintetizálnia azért kell a növénynek. Illetve le kell csípni a csúcsát, hogy ne a hajtást növessze, hanem gyökeret fejlesszen. 

Kicsit gyomlálni is tervezek a virágosban, kapálni a veteményesben, mert a fű nagyon gyorsan növekszik.

Ééééssss, nemcsak a szél tombol, hanem a virágok is a kertben, egyre csodább minden, ahogy kibontakozik az összes virág, hát... ez a késő tavasz és nyár eleje fantasztikus szépségeket produkál. 

Egyre erőteljesebben indulnak a rózsáim is. Még a kicsi bokrokon is rengeteg  virág lesz. Vannak egészen kicsikék, a tavaly anyák napjára árult minirózsákat (4 tő volt egy cserépben) szétültettem és ezek még nagyon picik, de mind tele van bimbóval. Egyet nem ültettem szét, ezt már bánom, mert az viszont nagyon megnőtt, de nagyon sűrű is. Most már nem mernék hozzányúlni. 
Ez itt a képen viszont már egy nagy bokor első jövevénye. 

Ez pedig az idén tavasszal érkezett a kertembe, a neve sűrűlevél (Chiastophyllum oppositifolium)  és már ilyen szépen virágzik. Ez a növény hűvösebb, félárnyékos helyet szeret. A kút közelébe ültettem, az egy árnyékos rész, csak a délutáni nap süt oda. Azt remélem, hogy majd szépen elszaporodik ott, talajtakaró növény. 

Még mindig írisz. Gyönyörű szép, de ugyanolyan, mint a ami már másik helyen kinyílt, pedig ezeket mind különbözőnek vettem... máskor is írtam már, hogy abból a webshopból nem rendelek többet (nem is) és azt hiszem jól teszem. 
Lesz majd kép egy újabb íriszről is, de olyat pl. nem is rendeltem... szép egyébként, de nem olyat akartam. A rendelt íriszek képeit lementettem, eddig 3 van meg, jópár még nem virágzott, és van ami nem olyan és van, amiből meg több is van... katyvasz na! Ilyen helyről nem kell növény. 

Az új, másfajta lila kerti pletykám. 

A tavaly vásárolt bársonyos kakukkszegfűm is kinyílt, pedig úgy kellett kiszabadítani a gyepes szappanvirág alól. Kicsike, de a kert felső részén vannak hatalmasak is, de azok még nem virágoznak, viszont már tele vannak bimbóval. 

Reggelre összehúzza a virágait a bazsarózsa.  

Egy másik rózsa. 

A szellőrózsák most kezdenek megtáltosodni, egy csomó virágot hoznak és alul a lilás pl. nem tudom hogy lett. Azt szimpla kéknek vettem és vannak is rajta bimbók és már virágzott is az idén kéket, de most ezek is lettek... végül is nem baj. 

Évelő szarkaláb, ő az első fecske, de már bontogatják a többiek is. Ez "csak" akkora mint én vagyok, a többi sokkal magasabb, szerintem bőven 2 m-en felül vannak, még bimbósak, de már nem kell nekik sok.  

Íriszek ismét. 

A búzavirág kiirthatatlan, nem ültettem, tavaly szétszórta a magját és egy kis csoportot meghagytam, szerencsére kapásból 4 féle szín van benne. 

És persze a bazsarózsa a réti szegfűvel és hátul a gyepes szappanvirággal... imádom, ez most a legszebb.