Ma reggel 10 óra előtt 10 perccel a fűhelyzet már meg volt oldva. Lekaszáltam a maradék füvet is a kertben. 2-3 hét nyugi következik. :)))) Már megint a térdem fölött ért a fű... egészen elképesztő, ahogy nő ettől a sok csapadéktól. 
Tavaly egyszer kaszáltam tavasszal, aztán csak nyár végén... de nem sírom vissza, mert inkább legyen eső. 

Tegnap délután is volt egy nagy eső, ezért nem sok dolgot tudtam megcsinálni, de a boglárkacserjét megmetszettem, megkapta maga alá saját magát mulcsnak. Szépen összedaraboltam, ez a cserje egyáltalán nem fásodik el, nagyon könnyű volt darabolni. 

Visszavágtam a gyepes szappanfüvet is, bár volt még rajta kevés virág, de nem akarom, hogy magot hozzon, mert elképesztően erőszakosan terjed ez a növény, de egyrészt nem féltem, másrészt legalább kiszabadult mellette a bársonyos kakukkszegfű is és a növendék őszirózsák.
Egyébként olyan érdekes, ezt figyelem egy ideje az őszirózsáknál, hogy bár általában hagyom, hogy szétszórja a magját és magam is csak szórom, de mindig úgy kelnek ki, hogy közvetlenül odatolakodnak egy másik növény mellé. Emberben is van ilyen, aki olyan közel jön, hogy felhátrálsz előle a falra és még akkor is az arcodban van... brrrr. Na, úgy tűnik, hogy az őszirózsák is pont ilyenek.

Ilyen volt a gyepes szappanfű

És csórikám ilyen lett (a bal oldali), de majd kihajt és megint el fog terülni.  

Visszavágtam a másik hölgyestikét is, hogy nehogy magot hozzon. Aztán jött megint egy jó nagy zivatar és be kellett jönnöm és utána már nem is lehetett kimenni, nem jó úgy kertészkedni, amikor minden vizes. 
Egyébként nagyon szépen virágzik a kert, a szarkalábakat kicsit megtámogattam, mert nagyon megdöntötte a nagy szél őket és felkötöztem a tűztöviseket is. Rengeteg bogyó lesz rajtuk. Még hagyom őket nőni, de aztán majd valami formát kell, hogy kapjanak ők is, mert nem maradhatnak örökké felkötözve. A tűztövis is az előző évi hajtásain hozza a virágait és persze azután a bogyót is, tehát szerintem szépen lehet majd metszéssel irányítani a cserjét. 

Lassan, de növöget a gyomtengerben a cserszömörce is. Tavaly nagyon nehezen tért magához tavasszal az ősztől tartó szárazság miatt. Nagy tanulság volt nekem az a 2021-2022 száraz tele. Nem volt bennem, hogy esetleg télen is kívánhatnak a növények öntözést, de szerencsére minden túlélte, csak éppen látszik néhányukon, hogy nehezen indulnak újra. Ilyen a cserszömörcém is. 

 A muskotályzsályák első hírnöke. 

Szép már a piros égőszerelem is. Érdekes, de elsőre nem tetszett ez a virág, most viszont, hogy olyan hatalmasra nőttek és ott van a tetejükön szép színes csimbókban a virág, igazi jelenségek lettek a kertben. 

Itt már nagyon készülődnek a díszhagymák is. 

A főszereplők még mindig a szarkalábak, de már nyiladoznak a sárga ligetszépék is. 

A sziklakert is elkezdett virágozni. A varjúhájak sárga és fehér virágtengere között a kőcicám alszik és pár réti szegfű nyílik, amiknek azért is különösen örülök, mert nem azok a megszokott rózsaszínűek, hanem sötétebbek és még egy egész bordós is lett, ezt nem tudom honnan, ilyenem nem volt eddig. 

A sok víz hatására a kövirózsák is hatalmasak lettek és van ami már virágzik is.

Visszanéztem a decemberi időjárás feljegyzéseim között a Luca napi időjárást és - ugyan nem mindenütt stimmel és a feljegyzések is hiányosak -  az alapján nem sok jóra számíthatunk az időjárás terén júliusban sem. Meglátjuk, hogy bejön-e. 
Az idén decemberben alaposabb leszek és Luca napjától kezdve mindent feljegyzek karácsonyig. 

Egyébként ma már így reggelről  nagyon elégedett vagyok magammal, mert lekaszáltam megint egy szép, nagy darabon a füvet a kertben. Eredetileg semmi kedvem nem volt hozzá, azért mentem le a pincébe, hogy legalább előkészítsem a kaszát. Le kellett róla venni a pengét, a damilt feltenni, benzin keverni, beleönteni, stb., hogyha úgy adódik a kedvem és időm, akkor kéznél legyen. 
És akkor szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy szombat korán reggel van és ha most azonnal megcsinálom, az mekkora jó érzés lesz már és nem fog rá súgni a fülem. Így is lett és most megint tök jól érzem magam attól, hogy megcsináltam és a kert is olyan szép lett. Mármint a lekaszált része. 

Elmentem a Clematisos csoportba tanácsot kérni az alpesi Clematissal kapcsolatban, mert mindenfelé nőtt már és meg is kaptam a választ. Szegénykémet már régen meg kellett volna metszeni. Nagyon zavaró volt, hogy másutt meg azt írják, hogy ezt a típust nem kell metszeni, holott rá kell nézni a növényre és látszik, hogy kívánja. 
Most már tudom, hogy ez az 1. csoportba tartozik, az örökzöld iszalagok közé (3 fő csoportjuk van, na meg az alcsoportok) és a virágzás után kellett volna metszeni rögtön az elnyílt szárakat. Ahogy visszanéztem a fotókat, még könnyű is lett volna, mert nem voltak rajta levelek és viszonylag átlátható volt a növény. 
Viszont így is nekifogtam és kivágtam belőle azokat a szárakat, amiken virágok voltak, ugyanis ezek a Clematisok jövőre az idei szárakon hozzák majd a virágaikat. Kicsit meg kellett tépáznom, mire kirángattam a növényből a kimetszett hosszú hajtásokat és jól össze volt gabalyodva, de így a friss hajtásokat szépen rá tudtam irányítani a boltívre. A virágoszlop már úgy tűnik, hogy végleg beragadt, teljesen befonta a növény. 

Ez is egy újabb rendezkedési ötletet hozott, ugyanis a boltív másik oldalára is fogok Clematist telepíteni. Hétfőtől a LIDL pedig Clematisokat hirdet... úgyhogy majd jön az ÚjDudvák bejegyzés. :))))

Egyébként ahogy végigolvastam a Clematisok leírását (nekem 3 van... eddig...), az Alpina (amit éppen metszettem) 1. csoportos, a szép lila nagyvirágúm (talán  a 'Blue Explosion', nem vagyok benne biztos) a 2. csoportba tartozik, a harmadik pedig, ami nemsokára nyílni készül, az meg (szerintem) a 3. csoportba tartozik, a 'Star of India', szóval ki kell tanulnom mindegyik csínját-bínját. 

Ez a Clematis Alpina, április végén virágzott:

Ez a 2. csoportba tartozó Clematis, talán  a 'Blue Explosion', Starkltól rendeltem, nem írtam fel a nevét, vagy ha felírtam is, nem találom... itt a blogban is kerestem, de nem találom itt sem, pedig minden szart felírok mindig. 

A Cocó nagyon élvezi az életet benn, egész nap benn alszik, aztán indul az éjjeli vadászat. 

A rózsáim pedig egyre fantasztikusabbak, annak ellenére, hogy napok óra püföli őket az eső. 

Lassan vehetek egy csónakot, mert ez a sok eső már borzasztó. Bár kellett a csapadék, mert már megint száraz volt a föld... de ez már sokkkkk. Ma reggel is égzengésre ébredtem Azt nem írom, hogy sötétségre, mert az ember a fényre szokott felébredni, de tényleg sötétség van kinn, nagy hasas, vízzel telt felhők vannak és jönnek is egyfolytában. Dél felől jönnek, pedig onnan sose szoktunk esőt kapni, mindig csak a felhők jönnek. Tavaly emlékszem, hogy csorgó nyállal és vágyakozó tekintettel néztem az átvonuló nagy, kövér, vizes felhőket és soha egy csepp vizet nem bírtak kiengedni magukból.   ... ááááá, most viszont elég má', na! 
Lassan oda lyukadok ki, hogy ha van eső az se jó, de ha nincs eső az se jó. 
Inkább legyen.
A tavalyi nyár úgy maradt meg bennem, mint egyetlen végeláthatatlan öntözés, az idei meg úgy fog megmaradni, mint egy egyetlen végeláthatatlan kaszálás... :D :D :D 

A házban sincs jó idő, 80% a páratartalom és 21 fok körül van a hőmérséklet, téli pulcsiban és téli zokniban vagyok egész nap. Időnként megfordul a fejemben, hogy bekapcsolom a kazánt, de hát télen is 21 fokot tartottam, csak akkor nem volt ekkora a nedvesség. Aztán elvetem, mert júniusban elvből nem fogok fűteni, ha itt fagy be a hátsóm, akkor se, (legfeljebb, ha jön a jégkorszak) illetve a levegőt se szárítaná, mert az első szellőztetésnél megint csupa pára lenne a a levegő. Utálom ezt a nyirkosságot. 

Tegnap azzal szórakoztam, hogy a pataknál totojázókat néztem, hogy át mernek hajtani vagy nem. Azon csodálkozom, hogy nem képes ez a falu egy kis hidat csináltatni oda... Vagy azok, akik kijárnak a patakon túl, de inkább a vízben gázolnak. 
Tavaly nyoma se volt a pataknak, pontosabban csak a meder látszott és a sok kő, most meg ide hallani a zúgását. Iszonyú robajjal ömlik le a víz a hegyekből. 

Mivel semmit nem lehet csinálni a kertben, így most csak virágokat mutatok. 

A nagy díszhagyma már szerintem van 40-50 cm átmérőjű és a végeken is kinyíltak a kis virágok, hát nem egy mindennapi cucc, az biztos. 

A kutyatej kora tavasz óta virágzik, nagyon hálás növény. Pedig a tavaszi fagyok alatt azt hittem, ki fog nyiffanni, de él és virulászik. Az igaz, hogy feleakkora, mint lennie kéne, elfagyott egy csomó hajtása, de ami életben maradt, az nagyon szép. 

A gyönyörű rózsám az első tövek közül való.  

Egyre szebben mutatja magát a lonc is. Amikor 2021 tavaszán kivágattam a karvastagságú, felkopaszodott, összetekeredett borzalmat, nem tudtam, hogy megmarad-e majd. Aztán egy kis hajtást őrizgettem és tavaly felemeltem, hogy képes legyen futni és ez lett belőle. :) 

A törökszegfűről még biztos lesz fotó, de most ez a virág az egyik, ami nagyon szép.

És persze a szarkalábak, emellett se tudok úgy elmenni, hogy ne lőjek pár képet róla. és még mennyi lesz! Ezen a képen is látszanak azok, amik még csak bimbósak. Az eljövendő fotók virágai. :) 

Hihetetlen a bujaság. Ki hinné, hogy télen milyen üres volt? 

Égőszerelem, lazacszínű, még nincs teljesen nyitva... és lesz piros is! Éppen azon gondolkodtam, hogy ezek mellé a határozott, magasra növő virágok mellé majd kellene valami lágy és kecses. És akkor megszületett egy újabb átrendezési szempont.