Ma reggel 10 óra előtt 10 perccel a fűhelyzet már meg volt oldva. Lekaszáltam a maradék füvet is a kertben. 2-3 hét nyugi következik. :)))) Már megint a térdem fölött ért a fű... egészen elképesztő, ahogy nő ettől a sok csapadéktól. 
Tavaly egyszer kaszáltam tavasszal, aztán csak nyár végén... de nem sírom vissza, mert inkább legyen eső. 

Tegnap délután is volt egy nagy eső, ezért nem sok dolgot tudtam megcsinálni, de a boglárkacserjét megmetszettem, megkapta maga alá saját magát mulcsnak. Szépen összedaraboltam, ez a cserje egyáltalán nem fásodik el, nagyon könnyű volt darabolni. 

Visszavágtam a gyepes szappanfüvet is, bár volt még rajta kevés virág, de nem akarom, hogy magot hozzon, mert elképesztően erőszakosan terjed ez a növény, de egyrészt nem féltem, másrészt legalább kiszabadult mellette a bársonyos kakukkszegfű is és a növendék őszirózsák.
Egyébként olyan érdekes, ezt figyelem egy ideje az őszirózsáknál, hogy bár általában hagyom, hogy szétszórja a magját és magam is csak szórom, de mindig úgy kelnek ki, hogy közvetlenül odatolakodnak egy másik növény mellé. Emberben is van ilyen, aki olyan közel jön, hogy felhátrálsz előle a falra és még akkor is az arcodban van... brrrr. Na, úgy tűnik, hogy az őszirózsák is pont ilyenek.

Ilyen volt a gyepes szappanfű

És csórikám ilyen lett (a bal oldali), de majd kihajt és megint el fog terülni.  

Visszavágtam a másik hölgyestikét is, hogy nehogy magot hozzon. Aztán jött megint egy jó nagy zivatar és be kellett jönnöm és utána már nem is lehetett kimenni, nem jó úgy kertészkedni, amikor minden vizes. 
Egyébként nagyon szépen virágzik a kert, a szarkalábakat kicsit megtámogattam, mert nagyon megdöntötte a nagy szél őket és felkötöztem a tűztöviseket is. Rengeteg bogyó lesz rajtuk. Még hagyom őket nőni, de aztán majd valami formát kell, hogy kapjanak ők is, mert nem maradhatnak örökké felkötözve. A tűztövis is az előző évi hajtásain hozza a virágait és persze azután a bogyót is, tehát szerintem szépen lehet majd metszéssel irányítani a cserjét. 

Lassan, de növöget a gyomtengerben a cserszömörce is. Tavaly nagyon nehezen tért magához tavasszal az ősztől tartó szárazság miatt. Nagy tanulság volt nekem az a 2021-2022 száraz tele. Nem volt bennem, hogy esetleg télen is kívánhatnak a növények öntözést, de szerencsére minden túlélte, csak éppen látszik néhányukon, hogy nehezen indulnak újra. Ilyen a cserszömörcém is. 

 A muskotályzsályák első hírnöke. 

Szép már a piros égőszerelem is. Érdekes, de elsőre nem tetszett ez a virág, most viszont, hogy olyan hatalmasra nőttek és ott van a tetejükön szép színes csimbókban a virág, igazi jelenségek lettek a kertben. 

Itt már nagyon készülődnek a díszhagymák is. 

A főszereplők még mindig a szarkalábak, de már nyiladoznak a sárga ligetszépék is. 

A sziklakert is elkezdett virágozni. A varjúhájak sárga és fehér virágtengere között a kőcicám alszik és pár réti szegfű nyílik, amiknek azért is különösen örülök, mert nem azok a megszokott rózsaszínűek, hanem sötétebbek és még egy egész bordós is lett, ezt nem tudom honnan, ilyenem nem volt eddig. 

A sok víz hatására a kövirózsák is hatalmasak lettek és van ami már virágzik is.