Ó, nem tudtam már mi hiányzik! Elza beköltözésével a verandára megkezdődött a dörömbölés az ajtón. :)))) Mert ugyebár Elza ki akar menni, Elza enni akar, Elza mást akar enni, Elzának nem volt elég, Elza simogatást akar, Elza unatkozik. :))))

Egyébként tegnap megcsináltam egy nagyon nemszeretem dolgot, de muszáj volt, mert jön a sok eső. 
Borzasztóan tele voltak a csatornák mindenféle összemohásodott akármivel, gondolom a lehullott levelekből lett ez bennük, ezért fogtam a létrát, felmásztam rá (jó sokszor, kb. méterenként tettem odébb) és kitakarítottam őket. 
Hátul tele volt macskaedénnyel is, mert - ugye - hátul esznek a tetőn a kinti cicákok és időnként elnyalogatják az edényeket olyan messzire, hogy nem érem el. Olyankor a szél az én barátom, mert előbb-utóbb leviszi a tetőről, de néha a csatornában kötnek ki az alutálkák. Tegnap azokat is kiszedtem. 

Aztán elől, a kapubejárat fölötti csatornát is kitakarítottam, ott meg az orgonafáról hull bele mindig a levél. Ráadásul meg is kellett szegelni a deszkát, ami tartotta, mert le volt kicsit konyulva. Valamikor, valamelyik teherautó, ami bejött az udvarba sikeresen nekiment és azóta úgy lógott és ellenkező irányba csorgott benne a víz. 
Most viszont jön a sok eső és ki tudja mi lesz itt ősszel és télen, szóval végre megcsináltam azt is. Ezzel lement egy nagy kő rólam, de van még pár ilyen "kövem", a lila akácot is le kell cibálnom a tetőről, mert a forróságban nem volt lelkierőm felmászni, pedig a nyáron leszakadt ág helyén kb. ezer hajtása nőtt ki. Erősen gondolkodom azon a növényen, mert nagyon szép, de annyi baj van vele, hogy nem igazán ragaszkodom hozzá. Amúgy is a puttonyom tele van a futókkal, nem szeretem őket és van itt bőven. Van vadszőlő, borostyán, trombitafolyondár, lonc, lilaakác... egy kissé túl sok nekem belőlük. 

A kertben egyre kevesebb a mutogatni való, bár a rózsák még szépen virágoznak.

Lassan, elég nehezen beindul a tollborzfű is, nincs rajta sok kalász az idén és a szárai is rövidek, gondolom a szárazság miatt, bár a tavalyihoz képest jól megnőtt.  

Tavaly ekkora volt.

Most ekkora. 

Herkulesen kb. egy bő hete vettem észre, hogy süket, mint az ágyú... nem tudom mitől süketült meg, talán tényleg öreg lehet, ezt sose fogom megtudni.
Szóltam hozzá az ablakból és semmi, aztán egyik nap battyogott az udvaron, én meg mögötte 10 centivel, egyáltalán nem vett tudomást rólam, csak amikor mellé léptem, akkorát ugrott a CicaÚr, mint egy bakkecske. :))) Iszonyúan megijedt, de egyáltalán nem érzékelte, hogy én is ott vagyok. 
Ma reggel is nagy önfeledten zabálta a többiek kajáját, én nyitottam az ablakot, hogy a helyére hívjam, de semmi. Hozzáértem és annyira megijedt, hogy elrohant. 
Oda kell majd figyelnem, hogy ne hozzam rá a frászt, de így nagy veszélyben van, mert láthatóan nem érzékeli a külvilágot, így kutyát, rókát se fog érzékelni, de másik macskát sem, márpedig ő nincs olyan erőben, hogy bárkit is legyőzzön. Szívós Öreg Csóka ő, de már sok életét felélte és ez merőben új helyzet, de azért remélem, hogy megbirkózik ezzel is. 

Elza viszont beköltözött a helyére a verandára, őt már ilyenkor, amikor bejön a rossz idő nem nagyon lehet kitessékelni. Ez nem mostani kép, mert már a piros a plédikéjén fekszik, de Elza nem szereti, ha fotózom, róla úgy kell lopni a képet. 

Már felhoztam a bungiját, de abba még nem fekszik bele,  csak a plédre, gondolom még meleg van neki, de pár nap és már nem lesz, ahogy a hétvégi előrejelzést látom. Még a végén be kell fűteni... nem normális ez az időjárás, vasárnap még azért imádkoztam, hogy hűljön már le egy kicsit. 
Valami hibádzik a vonalban a fentiek felé, mert az "egy kicsit" is lényeges lett volna... 

Ha már a kertbe nem tudok kimenni, mert csupa sár, elkezdtem elpakolászni a száraz alatt és kicsit kitakarítani. Átrámoltam egy rakás dolgot máshová, elpakoltam be a pincébe a hagymákat is. Majd sorra kerülnek a cicadobozok is, kitakarítom őket, megfrissítem és azt hiszem egyet ki is dobok és készítek újat. 

Tegnap kiültettem újabb két csomag virághagymát az előkertbe, egy csomag krókuszt és egy perzsa kockásliliomot (Fritillaria persica). Meglepően mélyen átázott a talaj, jó 20 centire tettem le a kockásliliomot és neves volt a föld. 

Kitettem a jelölőpálcákat is hozzájuk, de lassan festhetem az újakat, mert nagyon gyorsan fogynak, pedig tavaly is rengeteget csináltam. Most is van egy pár, már a végüket fehérre meg is festettem (arra szoktam a színt felvinni). Amikor lehullanak majd a levelek, akkor kimegyek és gyűjtök új ágakat. 

Őszies a kert és az idő is nagyon őszies lett (köd van...), azt hiszem elkezdem lassan lebontani a veteményest, de csak a melegkedvelő és a nagyon letermett (zöldbab) részeket. Újra fogom vetni az őszi ültetésű növényeket, mint a rapini és a müncheni sör retek és a tarlórépát is, mert semmi nem kelt ki a hosszan elnyúló hőségben. 
Már nincs is szükség több dologra, még vannak kinn cukkinik, amik szerintem fognak teremni, de már csak megenni kell, mert csordultig tele van a lenti fagyasztónak mind a 6 rekesze. Még a fentiben van hely, de az még kell a répának, petrezselyemnek és ha lesz rapini, abból is teszek el pár dobozzal. 
A paprikákat hagyom meg, hadd teremjenek, amíg csak bírnak, de a paradicsomok és a padlizsánok szépen elindulnak a komposztáló felé. 
2 paradicsomtövet hagyok meg, amiket később ültettem, de a minap visszavágottakból már tuti nem lesz semmi.

A tarackoló kékgyökér még most is nagyon szép. 

A kékszakáll eléggé nehezen viselte a szárazságot, nem lesz túl szép és túl bő a virágzása. Egyébként se jó a helye ott ahol van, mert lassan túlnövi őt egy tuja. Majd találnom kell neki új helyet. 

Tűztövis, ez nagyon bírja és növekszik is eléggé gyorsan. Tavasszal fogom majd visszametszeni, mert kordában akarom tartani. Arra kell figyelni, hogy a terméseket az előző évi ágakon hozza, tehát teljesen nem fogom visszavágni, hogy legyen rajta sok, szép termés jövőre is. 

Késő délután kezdett hozzá és majdnem egész éjjel esett olyan jó, áztató módon. 28 mm eső jött le. Nagyon kellett már ez, fellélegzett az egész kertem. Végre életre kelhettek a növények, bár a virágokat mindig tönkrevágja de most nem bánom azt sem, hogy a szarkalábak megfeküdtek a víz súlya alatt. 

 Nem vagyok túl sikeres ezzel az almasajjtal... nagyon folyós maradt, ezért tegnapelőtt az első adagot, tegnap egy másikat terítettem szét a szilikon sütőlapon és betettem a sütőbe száradni-sülni, mert valahogy ki kell mennie belőle a nedvességnek. 
Ez nagy tanulság, jövőre (ha lesz alma, mert általában kétévenként van csak) nem is a lábasban fogom befejezni a főzését, hanem majd átrakom a sütőbe sűrűsödni, hiszen az a lényeg, hogy minél több nedvességet veszítsen el magából. 
A másik tanulság ebből, hogy nem fogok cukorszirupot készíteni, hanem a cukrot egyenesen a gyümölcsbe fogom keverni (nem is tudom miért hallgattam a receptre, annyi szükségtelen hülyeséget tudnak írni és csinálni egyébként). Valamibe, amiben egyébként is sok víz van és egyébként is el kell távolítani a vizet, hülyeség még a sziruppal beletenni a vizet. 

Ezt fél centisre ellapítottam és betettem a sütőbe még egy órára száradni, most már ki van téve egy textilpelenkára és szépen szárad is. 

Ez az őzgerincben volt, lassan szárad. Lehet, hogy ezt is inkább kilapítom és kap még egy szárítást a sütőben. Nem szeretném, hogy esetleg bepenészedjen. 

Felhoztam Elza bungiját is a pincéből, ha lehűl a levegő, akkor bejön és már kell majd neki. Nyáron a melegben nem volt rá szüksége. 

Még az eső előtt beszedtem egy csomó bazsalikomot és készítettem pestót. 3 dobozzal csináltam, 2 doboz mandulásat és egyet napraforgómaggal. 
A tartalma nagyon egyszerű: bazsalikom levelek, mandula vagy napraforgó mag, só és olívaolaj. Ezeket összeaprítom az aprítógéppel és mehet a fagyasztóba. 
A fokhagymát majd akkor kapja meg, amikor készül vele a kaja. Én szeretem hideg tésztasalátával is, olyankor csak hozzáadom a fokhagymát, adok még hozzá darabokra vágott zöld olívabogyót, nyers zöldpaprikát apróra vágva, esetleg valami zöld salátát és összekeverem a tésztával. Néha teszek még hozzá apróra vágott sült húsdarabkákat vagy ropogósra sült baconszalonnát apróra tördelve, rákot... ami éppen van kéznél, de a legjobban hús nélkül szeretem. 
Még olyat is csináltam egyszer, hogy savanyú uborkát vágtam hozzá apróra és azzal kevertem össze, úgy is jó (nekem). 

Ez már a második adag mandulás. Egyszerre egy adagot tud az aprítógép összevágni. 

Ennél kicsivel homogénebbre aprítottam, de nem sokkal. Szeretem, ha vannak harapható darabok is a tésztán. 

Beszedtem a pár piros céklámat is, hát... nem valami híresek ebben a szárazságban, még egy kiló se lett, de a sárga céklák még kinn vannak és van még kinn piros is, de azok kicsik és nem tudom, hogy képesek lesznek-e majd megnőni. Bár a tegnapi eső után most már van remény rá, sőt, most már az uborka másodvetésem terméseire is van remény. Már most is vannak rajta ubik, az eső után szerintem meg fog táltosodni, hacsak a víz miatt el nem viszi valami betegség.