Tegnap betáltosodtam és felszedtem három helyről is a geotextilt. Az egyik már teljesen elérett, darabokra szakadt, ahogy felvettem, azt el is dobtam, jó egy éve ott volt már letéve, de a szakadozottság miatt, már nem működött a gyomirtó funkciójuk. 
Egy másikat még nem dobtam el, hanem kettéhajtottam, így nem látszanak a lyukak rajta és teljesen fedi a talajt. Volt egy rész, egy félméteres csík, ami a két geotextil között volt és nagyon utáltam kaszálni, mert nehéz mellettük kaszálni, hogy ne szaggassam szét a damillal az anyagot.
Egyébként a legkisebb lyuk is elég bárminek, hogy kibújjon rajta, főleg a folyondárnak. A folyondár még szereti is, akkorára nő, ha rajta futhat, hogy én még ekkorákat nem is láttam. 
Eszembe jut róla a régi kertszomszédom, minden alkalommal amikor találkoztunk, átkiabált, hogy: "Jó napot szomszédasszony! Vannak-e nagyok?"
Én meg mindig mondtam neki, hogy: "Jó napot Laci! Vannak bizony, de még mekkorák!" :))))
Ez amolyan szomszédi szertartássá vált, szerencsére nem minden nap, mert hétvégi telek volt. 

Szóval itt aztán vannak nagyok és nemcsak a szulákok, hanem a porcfüvek is és most jönnek a nagy disznóparéjok is, mindent kiszedtem, mert nem szeretném, hogy magot hozzanak. Púpos lett a komposzt a fűtől, de majd összeesik, amit meg már nem raktam rá, azt körbeterítettem a cserjék körül. Meleg lesz, majd az segít nekik elfonnyadni és szépen visszakerülni az élet vérkeringésébe. Kivettem már az elszáradt pipacstövet is, kb. egy m2-t foglalt el... én még ekkora pipacsot nem is láttam. 

Aztán elővettem a csodaásóvillát és először az egyik részt fel is villáztam. Tudom, nem vagyok normális ilyen hőségben, de adta magát és egyébként a föld jó nedves, most könnyű volt villázni, máskor olyan, mintha betont törnék. 

Ilyen volt, amikor felszedtem a geotextilt, le kellett róla szaggatni a folyondár szárait. Nálam tele van vele a kert, valószínűleg sose fogom tudni kipusztítani. Egyébként jó talajtakaró, csak azt nem szeretem, hogy felfut a növényekre. Nem csipegetem, általában hagyom megnőni és akkor könnyű kihúzni... két nap alatt úgyis visszanő. Ebben az agyagos, kötött talajomban szerintem a szulák gyökerei biztosítanak némi lazaságot, hogy ne álljon teljesen össze és leviszik a vizet is mélyebbre, szóval igyekszem vele békében lenni. 

És miután felvilláztam ilyen lett. Az ösvényeket már nem villáztam, mert sokkal több gyom kel ki, ha fellazítom. 

Aztán felszedtem a mögötte lévő geotextilt is, alig látszik a képen (fönt), mert rádobáltam a gyomot, azok meg szépen gyökeret eresztettek. Azt hinné az ember, hogy a meleg, fekete felületen gyorsabban elszáradnak a gyomok, de nem, szépen felélednek rajta. Többet nem dobálom rá.
Kicsike darabnak tűnik, mert lejt, de majdnem akkora, mint az első darab föld ( a geotextil fölötti rész, másik képen majd jobban fog látszani).

És aztán még felszedtem egy nagyot is. Mielőtt letakartam a geotextillel,  olyan nagy fű volt ott, mint amit balra tőle lehet látni, látszik, milyen nagyon jól irtja a gyomot maga alatt. 

És ezt már nem tegnapra terveztem, de volt kedvem és erőm hozzá, ezért azt a részt is (kicsit nyögve már) felvilláztam. 
A díszdohány egy tavaly felvillázott részre van ültetve, nagyon jó növény az ilyen új helyekre, mert ezek mindig nagyon begyomosodnak, de a díszdohány között alig jött ki valami. 

Itt látszik a második darab geotextil helye felvillázva. 

 Most nagyon örülök magamnak, meg az új helyeknek. A helyzet az, hogy az utóbbi hetekben visszafogtam magam, hogy ne menjek már kertészetbe, mert nincs hely, ahová ültethetném a virágokat... hát most csináltam helyet. Eléggé rögös, mert nedves a föld, de majd szétmegy. A tavalyi darabok is ilyenek voltak, nem is baj, mert eléggé agyagos, kötött, így jobban belemegy a víz és majd télen szétfagy. A növények meg valahogy nem bánják, ha rögös. 

És még elmosogattam a kis palántanevelő poharaimat is és egy csomó alutálcát, amiből a cicák esznek és este még szedtem megint egy rakás zöldbabot is (sárga hüvelyű), már benn is van 3 új csomag a fagyasztóban, egy adagot pedig kinn hagytam főzeléknek. 
Ez egy másik fajta sárga. Amit előzőleg szedtem, az szélesebb hüvelyű, de nagyon jó zsenge, ez meg olyan ceruza formájú, mint a zöld színű zöldbabok. Nem ismertem eddig őket, mert az idén vetettem először ezeket a fajtákat. 

Most marhára elégedett vagyok magammal és azt kell mondjam, hogy különösebben még csak el se fáradtam, jól esett a fizikai munka és megint haladtam egy nagyot előre. Éjjel aludtam, mint a tök. 
Hihetetlen egyébként, hogy amikor dolgozom és egész nap a fotelben ülök a számítógép előtt, délutánra mennyire el tudok fáradni, sokszor jártányi erőm is alig van. Olyankor fordul elő leginkább, hogy úgy érzem, hogy a kertbe sincs kedvem kimenni, de inkább erőm nincs... szörnyű mit kivesz az emberből az egész napos ülés meg persze a stressz. 

Elzát véletlenül vettem észre, szinte láthatatlanok tudnak lenni ezek a cicák. Olyan édesdeden aludt a virágok között. :) 

Egyébként nem is tudom mi a lóizé van velem... valamelyik nap pl. növény nélkül jöttem haza Pestről... micsoda dolog már ez! És kinyitott az őszi virághagymás szekció is a Király Kertészetben és nem azonnal rendeltem. Ott volt napokig a kosaramban a cucc és nem voltam biztos abban, hogy ezt én most akarom. Végül rendeltem - hát persze, hogy rendeltem -  de nincs bennem az az izgalom, ami máskor szokott. 
Lehet, hogy ez a fülledtség az oka, a meleg és a pára, nagyon nem szeretem ezt, a kánikulát még kevésbé... összességében a nyarakat nem annyira szeretem, egy merő kínlódás nekem a túl meleg idő. 

Különben is van most bennem valami ami hajtja az időt, hajtaná... mintha rohannék valahová, vagy valami felé... nem is tudom mi ez, de van egy általános belső nyugtalanságom, mintha valaminek be kéne következnie és affelé sietek. 
A kertben is ez van, nem vagyok itt és most. Ahogy elnyílik valami, más vágom is le, lesem és nyesem, mert már a következő fázison jár az eszem, sőt a jövő éven, hogy milyen lesz akkor a kert képe, mekkorák lesznek a növények és hogyan alakul. A fene se tudja hová sietek ennyire, de már saját magamat is zavarom vele, elég nagy alapfeszültséget okoz bennem.

Tegnap a szarkalábakat vágtam vissza, nem akarom, hogy magot hozzanak, így is van egy csomó  magonc, megint találtam vagy hatot, ahogy felszabadult a környékük és amiatt is visszavágtam, hogy ne száradjon el a szára, mert akkor már egy rémálom összedarabolni. A fenyő köré és mellette a cserjés pimpó köré szórtam a mulcsot, ami lett belőle,  mert nem mind fért saját magára. Egyébként már ott vannak az új hajtások a tövénél, lesz szép másodvirágzása is. Kiszedtem egy csomó varjúhájat is, mert egyik oldalról benőtték az ösvényt, a másikról pedig a krókuszok helyét.  

Meg is változott a szarkalábak nélkül a kert képe alaposan. 

Kiástam valamelyik nap az izsópokat is, egy maradt a sziklakertben. Ez a növény annyira nő, hogy a két kicsi tő, amiket elültettem, egy év alatt olyan hatalmasra nőtt, hogy szabályosan megfojtotta maga körül a többi növényt. Egyébként elég határozott kontúrokkal kezd alakulni, hogy mi maradhat és mi nem. 
Kiástam a vad évelő őszirózsát is, mert annyira terjed az is, hogy már fékezhetetlen volt és szükségem van a helyére, valami mást akarok odaültetni. 

Lehet, hogy az is oka, hogy most nincs rajtam az ültethetnék, hogy nincs szabad helyem. 

Tegnap még rendbe tettem a terasz melletti részt is, kigazoltam, mert tele volt talpas muharral, azt se akarom engedni, hogy magot szórjon. Tavaly szétszórta és az idén szívok vele rendesen.
Illetve a terasz melletti másik részt is elkezdtem és ki is szélesítettem, de ez még nincs kész, látszik is rajta olyan a széle, mint az ökörhugyozás. Egyelőre helyet csináltam, mert kivettem a törpemandulát onnan ahol volt, annyira benn volt a dzsindzsásban, hogy ott nem tudott se normálisan fejlődni, se szaporodni. 
Úgy gondolom, hogy ezen a részen jó lesz, ha hagyom végig a szélén elszaporodni és idővel majd csinálok oda valami rendes szélét is az ágyásnak téglakőből vagy valamiből. 

Van egy új szerzeményem is, egy gólya az OBI-ból. Nem túl feltűnő szerencsére. Nem szeretem a kertben a csiricsáré díszeket, ez távolabbról elkottyan a sokféle zöld között, akkor látszik, amikor valaki közelebb lép és ez így jó. Elza minden fotóba beletrollkodik. 

Végre nyílik a sötétebb virágú varjúháj is.

A díszhagymán akkora élet van, hogy csuda! 

Pirított csirkeszárnyakat csináltam, kis szójaszósz, hoisin szósz, fehérbors, gyömbér és só van rajta. Így nézett ki bepácolva. 

És így megsülve, fincsi lett. Rizst készítettem hozzá, főztem bele egy pár céklalevelet, kicsit rózsaszínű lett tőle. 

Vettem egy matcha latte-t és ma reggel azzal nyitottam a napot KV helyett. Hát... azt írják róla, hogy nagyon egészséges (ezért is vettem) és valamivel ki szeretném váltani a kávét. Olyan hányingerem lett tőle, egy kicsit még most is émelygek, ezzel biztos nem fogom a kávét leváltani. 

Egyébként az utóbbi napokban nem kertészkedtem, voltak más dolgok és igaziból kedvem sincs most valamiért. A zöldbabot azért leszedtem és ma is szedek belőle, mert rohamosan nőnek és folyamatosan szedni kell.
Tegnapelőtt szemeztem le az utolsó adag ribizlit, szerintem az végezte ki a kedvemet, de majd megjön újra. 
Pici dobozokba tettem el a ribizlit cukorral, így lesz télen smoothie-nak valóm is. 
Azon gondolkodtam, hogy le kéne szedni a cékla levelét is smoothie-nak és készíteni a fagyasztóba szintén pici dobozokba, télen nagyon jó. Csak almát adok hozzá, vagy banánt és kész is.

Már egészen kékek az iringók is és nyílik az izsóp (szemben) és balra készülődnek a kasvirágok.  

Ezek a kaliforniai kakukkmákok nagyon mutatósak, de mindent benőnek... nem fogok ennyit hagyni belőlük, mert ránőttek a kis rózsámra is, meg a körömvirág is ránőtt. Amikor borúsabb az idő, akkor meg nem is szépek, olyan gazosnak néznek ki. 

Ezek a kasvirágok nyíltak ki leghamarabb, lassan el is múlnak. 

Elza folyton a nyomomban van. 

Végül csak kipendültek a lepkevirágok is, bár a tegnapi hatalmas eső után már nem ilyen szépek. 

A kis talajtakaró rózsám, megemeltem, mert annyira lehúzzák a virágok, hogy mind nagyon hamar tönkremenne, ha a földön hagynám őket heverni. Főleg ebben az esős időben. 
Alul a lila monarda kezd nyílni. 

A téglaszínű cickafark, nagyon szeretem.