Tegnap reggel addig fajult a Böbe őrjöngése, hogy végül lekentem betadinnal és kiengedtem. 
Péntek óta nem volt kaki, pisi is csak kettő az alomban. Ezt onnan tudom, hogy a két gombócot kivettem az alomból és semmi egyéb nem volt benne.
Szerintem kártékonyabb a kis beleire, ha nem rendezi a dolgait, szóval kiment. Félórát hagytam, aztán kimentem érte és behoztam az ölemben. Remélem ennyi idő alatt elvégezte a dolgát, mert már csak ült a fűben és kb. minden halálra idegesítette, gondolom bármi, ami a sebhez ért, az zavarta. És lám... örült, hogy benn lehet, megnyugodott és még délután 1-kor is tök nyugodtan aludt. 
Szóval lehet, hogy a kis engedményekkel előbbre jutok. Én is megnyugodtam kicsit. 
Ki kell ismerni ezeket az állatokat, hogy lehet úgy elérni valamit, hogy közben neki se váljon a kis élete egy borzalommá. 

Délután megint kiengedtem egy félórára. 
Aztán késő délután már nem, pedig menni akart, de meg is bántam, mert éjjel egykor felébresztett és őrjöngött, de nem engedtem ki. Az volt a műsor, hogy fel az ágyra, belenyávogás az arcomba, kirohanás az ajtóhoz és mivel nem mentem kinyitni, így újra fel az ágyra... stb.

De szigorú voltam. A kis hülyének a sebe kiszagolható és a róka tegnap is itt volt az ablakban, valami macskakaja kinn maradhatott. 
Szóval kiengedtem őt a verandára, de onnan meg kaparta az ajtót befelé. Akkor beengedtem, de ugyanúgy tombolt, akkor megint kizártam a verandára. Jó sokáig ott hagytam, persze elaludni nem tudtam. Fél 4 körül engedtem be, na, azt hiszem elege lett a verandán szívásból, lefeküdt és aludt... meg én is végre.
Reggel néztem a verandán, hogy volt-e valami bosszú pisi-kaki, de semmi, viszont az almot használta, azt látom.
Gondoltam majd reggel megint kimehet  egy kicsit, de alszik. 

***

A tegnapi idő nem igazán kedvezett a kertészkedésnek. Kimentem, kevertem virágföldet és átültettem a peppinókat, végül 2 maradt meg. Amit kitettem azt elkapta valami betegség és volt még 3 egy pici pohárban, amiből a legkisebbet sikerült elszakítanom, így kettő maradt. Felhoztam őket a verandára, itt fognak telelni és remélem, hogy jövőre lesz rajtuk gyümölcs... már, ha áttelelnek. 
Átültettem anyukám virágját is, mert borzasztó állapotban volt. Egy citromillatú muskátli (Pelargonium crispum), nem tudom mi van vele, nem bírta magát összeszedni tavasz óta. Mindig megviselte, amikor kivittem tavasszal, de most egyre gyatrább volt és nem akarom, hogy elpusztuljon. 

Aztán elkezdett esni megint a nyomorult eső, én már nagyon unom. A fű csak nő, mint a bolond, a hagyma szára nem tud leszáradni, anélkül meg nem szedem fel, mert akkor nem áll el. 
Egyáltalán,  megint semmit nem lehetett csinálni a kertben. Hogy bacca má' meg egy taliga apró majom! 

Rántottam tökisszont, nagyon finom volt, de meg kellett állapítanom, hogy nem bírja már a gyomrom ezeket az olajos-zsíros kajákat. Nagyon ritkán csinálok már ilyesmit, de nem is kell. Majd lehet, hogy sütőzacskóban fogom sütni, vagy veszek egy forrólevegős sütőt, bár előbbivel ugyanazt érem el. 
Tócsnit pl. már régen sütőben sütöm, még sütőzacskó se kell hozzá, csak sütőpapírt teszek alá és sokkal finomabb, mint az olajban sült. 

Felkaróztam a liliomokat is, mert teljesen ki voltak feküdve már. 

És a kúpvirágok, nagyon szépek az idén. 

Böbike lelkileg teljesen ki volt készülve. A gallér miatt nem tudta a popsiját se tisztítani, tegnap egészen kiborult ettől. Mint egy őrült nyalta a gallért, mert azt éri el a nyelvecskéjével, annyira sajnáltam szegénykémet! 
Aztán észrevettem, hogy a farok tövénél is van egy nagy seb. Nem tudom, hogy ott volt-e, vagy a gallér dörzsölte ki, de szerintem az utóbbi, mert ha a seb ott lett volna, akkor sokkal hamarabb nyalogatni akarta volna. 

Így aztán levettem róla a gallért, van nekünk itthon átlátszó és olyan, aminek a széle párnás. Gondoltam majd ráadom. Na, hát ahogy azt Móricka elképzelte, a gallért nem tudtam rá visszaadni, lenyalta az összes betadint a sebeiről, a farkánál nem is tudtam bekenni egyáltalán... ez van most és ma reggel már a gyógyszert se ette meg... én nem tudom, hogy mások hogy csinálják. Azt mondják be kell tekerni őt egy törülközőbe, hogy ne tudjon mozogni, de Böbét nem lehet. Vagy én nem tudom... kapálózik, hörög, karmol, harap és ilyenkor olyan, mintha 8 lába lenne és 3 feje, hogy harapjon. Attól is félek, hogy eltöröm valamijét, szóval abbahagytam az erőszakoskodást és hagytam megnyugodni. Este lopva az oldalát még bekentem betadin folyadékkal, amit persze pár perc múlva lenyalt. 
Jaj, nem akarok beteg macskát! Ezeknél az állatoknál szerintem semmi nem rosszabb és kezelhetetlenebb. 
Tegnap órákig kaparta az ajtót, végül kiengedtem a verandára és ott hagytam. Becsuktam az ajtót és bejöttem. Félóra múlva kinéztem és persze annyira elunta magát, hogy szépen beballagott. 
A másik ajtókaparásnál pedig bemenetem ledőlni kicsit az ágyra és meghallgattam egy meditációt, ami azt illeti rám fért, mert már baromian felbosszantott a macska. Egy idő után odajött és hozzám bújt. 

Ez most úgy kellett, mint ablakos tótnak a hanyattesés. Szerintem egyébként Böbét a kandúrok haraphatták meg, lehet, hogy valamelyik nap a csetepaté is miatta volt, ki tudja? Viszont ha rászálltak a kandúrok, akkor Böbe élete veszélyben van. Most nem engedem ki, de mi lesz később? 

Herkules feje/arca is be van dagadva, nem tudom mi van már megint. Herkulesnek állandóan van valami baja, de őt nem tudom megfogni, ráadásul nagyon hektikus az utóbbi napokban. Pénteken pl. csak este láttam és tegnap is, ma reggel viszont már itt volt reggelizni, de nem jókedvű a cica. Nem bújt, kicsit ugyan odajött hozzám az ablakban, de nem kért simit. 
Herkulesnek ilyentájt tavaly is volt dagadt a feje, nem tudom, hogy allergiás lehet valamire vagy darazsakkal gyűlhet meg a baja, esetleg toklász. A fogával nem hinném, hogy baj van, mert eszik és rág rendesen. Ez borzalmas, hogy az ő bajait csak végignézni tudom. Az a baj hogy az állatvédőket se érdekli, még a befogásban se segítenek, hogy orvoshoz lehetne vinni, ezért nem tudom ivartalaníttatni se, pedig akkor sokkal nyugodtabb lenne a cica. Tulajdonképpen a kandúrok ugyanúgy kóborcicák, mint eddig voltak, annyi mindössze a különbség, hogy enni kapnak rendszeresen és féreghajtót.

A Zoknis cica pedig szerintem süket. Jó ideje figyelem őt, mert olyan zen macska, pl. a kaszálás se zavarja, pedig az egész banda messzire menekül a zúgástól, de ő nem. Amikor kinyitom az ablakot, hogy kitegyem neki a kaját, akkor megérzi a nyitást, de mindig másfelé fordítja a fejét és hiába szólok neki, nem érzékeli. Még soha nem láttam a hang irányába fordulni a cicát. 
Szerintem ő egy süket cica, azért ilyen zen.

Találtam megint négylevelű lóherét (többet is), remélem szerencsét hoznak a cicáknak és nekem is.  

***

Péntek este és szombat reggel rengeteg szilvát leszedtem és beraktam befőttnek. 2 kilót kimagoztam és úgy raktam be, további 3 kilót egyben raktam el, eddig összesen 13 üveggel van és van még 2 kilónyi leszedve. 
A szilvafán szinte meg se látszik, hogy szedtem róla gyümölcsöt... majd lekvárt akarok még, ha lesz ideje beérni, de a monília nagyon viszi. Illetve szóltam apuéknak, hogy szedjék le pálinkának. Még van másik két fa is... 
Mióta itt vagyok, még nem láttam túl sok szilvát ezeken a fákon, de most mindenütt rengeteg van, az utcában vannak kinn szilvafák az úton is, le vannak törve az ágaik a gyümölcs alatt. 
Kíváncsi vagyok, hogy a boltokban ugyan mennyibe fog kerülni, mert most aztán nem lehet a fagyokra fogni, mert roskadoznak a fák a gyümölcstől. Most majd azt fogják mondani, hogy nincs aki leszedje. 

Nagyon meleg volt tegnap, de azért kiszedtem a füvet pár ágyásból, mert egyrészt nem nőnek a növények tőle, másrészt már a szégyenek szégyene, ahogy kinéz a kert. Nem mintha érdekelne bárki véleménye is, hozzám be se lehet látni, de engem már zavar, ahogy kinéz a kert. 
Kaszálni is kéne, de most nincs kedvem.

Találtam egy cukrozott tök receptet az egyik befőzős könyvemben, ezért tegnap még az egyik tökisszont is kockákra daraboltam. Kb. 1.5 kg volt a tökisszon.
Meg kellett főzni vízben, amibe ecetet tettem. 1 l vízhez egy kanál ecet, 20%-osat tettem bele.
Aztán, amikor kezdett üvegesedni, akkor leszűrtem hideg vízbe. Közben főztem 3 dl vízzel és 90 dkg cukorral szirupot, amibe tettem még két vaníliás cukrot, 4 szegfűszeget és egy meghámozott, karikákra és még negyedekbe vágott citromot is, a héját nagyon vékonyan lehámoztam és abból is tettem bele, a többit pedig eltettem papírzacsiba, majd a tököt is beletettem és összeforraltam. 
Este, amikor kihűlt, betettem a hűtőbe. 
Még kétszer kell majd kiszedni a tököt, főzni, sűríteni a szirupot, aztán megint beletenni a tököt, összefőzni, kihűteni, hűtőbe be, míg végül majd kis üvegekbe rakom. Kíváncsi vagyok milyen lesz, tegnap a töknek még tök íze volt. 
Azt írja a recept, hogy gyümölcskenyerekbe is finom. 

Már jönnek a paradicsomok is, ezt a nagyot megettem, a többit pedig bedobáltam forró vízbe ma reggel, majd lehúzom a héját és mennek a fagyasztóba lecsónak. 

A phlox csodaszép, de tele van rózsaborgárral. Tegnap még olyat is láttam, amin 5 db volt... arról már nem csináltam fotót, de szinte mindegyik virágbugán vannak. Viszont legalább a rózsámat békén hagyják most. 
A kép alján a zörgővirág bimbói vannak, ezt is magról neveltem az idén. 

Ez a Helenium az idén nagyon szép. A piros kipusztult tavaly. 

Kúpvirágok, nyílik már a mályvacserje is és hátul az ernyős verbéna. 

Nagy izgalmaink vannak. Böbike csütörtökön nagyon bágyadt volt este és láttam, hogy fájdalma is van. Megint "előjött" az a seb az oldalán, ami a múltkor is volt, bár az akkor begyógyult... vagyis úgy nézett ki. Vagyis nem tudom, hogy ez most új vagy a régi gennyezgetett ott a felszín alatt egy ideje. 
Bekentem neki csütörtök este lándzsás utifű tinktúrával ezt a sebet, de csak nyávogott tőle, ezért inkább békén hagytam. 
Csütörtök este kiment egy kicsit és tegnap reggel is, de szerintem csak a dolgát végezte el és már jött is be és csak feküdt a fotelben. 

Így aztán tegnap délelőtt bevittem az állatorvoshoz, mert gondoltam, hogy ennek már a fele se tréfa, látszott, hogy nincs jól a BocaCoca.
El volt gennyesedve a sebe, de nem is akármennyire, a doki kinyomta belőle a gennyet és csak úgy fröcskölt mindenfelé. Lázas is volt, nem csoda, hogy olyan bágyadt volt már. 
Azt mondta a doki, hogy ez harapás nyom, nem is akarok belegondolni, hogy mennyire fájhatott neki. 
Kapott két szurit, na meg a sebbe valamit belefecskendezett a doki, Böbe üvöltött és én is majdnem. 
Kapott még antibiotikumot és vennem kellett Betadint neki, folyadékot és kenőcsöt is, úgy mentem vissza a gyógyszertárba, mert először hazajöttünk. Nem akartam őt a meleg autóban hagyni. 

Amikor hazajöttünk izgatott volt, mindenfelé mászkált a lakásban, a gallérral kb. mindenben fennakadt, csak a koppanásokat hallottam. Aztán picit lenyugodott, de estefelé mindenáron ki akar menni, gondolom WC-s dolga lenne. Már beletettem őt az alomba, de nem csinált semmit. 
Kétszer kimentünk délután, de akkor se végezte el a dolgát, de nem mertem 5 percnél tovább kinn lenni vele, mert a sebre jön a kullancs, a légy... szóval azóta próbálom benn tartani, de egy kész rémálom. 
Böbike sír, én totál tehetetlen vagyok, mert nem mehet ki, már hoztam be neki az alomba abból, amit kiszedtem (a tisztábbik részéből), mert előzőleg kimostam és teljesen új almot tettem bele, lehet, hogy azért nem használja, hátha így jobban érzi a saját szagát, de nem ment bele.

Nagyon ki vagyok akadva magamra, hogy nem figyeltem jobban és nem vittem hamarabb. Ebből az a tanulság, hogy nem szabad hinni a cicáknak, mert tényleg nagyon elrejtik a fájdalmat. Pedig a múltkor, amikor alig tudott feljönni a lépcsőn átnéztem a macskát, végig is tapperoltam, de nem találtam sebet rajta. Vagy azóta harapták meg, vagy a régi seb lobbant be megint, mert ennyi genny nem tudom mennyi idő alatt gyűlik össze.
Ezután sokkal tüzetesebben át kell néznem őt mindig, sokkal jobban figyelni és sokkal hamarabb menni a dokihoz. 
Valószínűleg ennek az lesz a folyománya, hogy minden karcolással vágtatni fogok vele a dokihoz. 

Nagyon haragszom magamra most emiatt... 

Azt hiszem lesz pár rémálom napunk. Az a baj, hogy én nem nagyon tudok szigorú lenni és hozzá is van szokva, hogy érvényesül az akarata. 
Nem tudom, hogy mások, akik befogadnak cicákat, azoknál hogy marad a cica olyan könnyen benn a szobában. Böbe tombol, ha ki akar menni. 

Végül este kínomban már írtam a FB-on és sokan adtak tanácsot, hogy nem kell a drámát olyan komolyan venni, illetve, hogy nyugodtan nyomkodjam ki a sebet (a doki is kérte, de rettegek fájdalmat okozni neki), hogy ne gyűljön össze  megint a genny benne. És majd utána a betadin folyadék, majd a kenőcs. Jó, hogy megkérdeztem, mert ezek szerint én vagyok ilyen kényeztetős, de ez így csak majomszeretet. Szóval ki fogom nyomkodni azt a sebet, mert neki ezzel teszek jót. 

Ma reggel is volt már egy jelenetünk az ajtóban, de betereltem őt, most alszik az ágyon. Egész éjjel mellettem volt, olyan, mint egy kis gyerek. :)) Húzódik, bújik hozzám. 
Ma reggelre különben már egész jól közlekedik a gallérral, úgy látszik ebbe is bele lehet jönni. És megette a kezemből az antibiotikumot is, mert az meg szerencsére ízesített, olyan, mintha táp lenne. 

Így nézett ki tegnap a Tölcsérfejűke, amikor hazajöttünk a dokitól. Szurkoljatok neki, hogy meggyógyuljon.