Nagy izgalmaink vannak. Böbike csütörtökön nagyon bágyadt volt este és láttam, hogy fájdalma is van. Megint "előjött" az a seb az oldalán, ami a múltkor is volt, bár az akkor begyógyult... vagyis úgy nézett ki. Vagyis nem tudom, hogy ez most új vagy a régi gennyezgetett ott a felszín alatt egy ideje. 
Bekentem neki csütörtök este lándzsás utifű tinktúrával ezt a sebet, de csak nyávogott tőle, ezért inkább békén hagytam. 
Csütörtök este kiment egy kicsit és tegnap reggel is, de szerintem csak a dolgát végezte el és már jött is be és csak feküdt a fotelben. 

Így aztán tegnap délelőtt bevittem az állatorvoshoz, mert gondoltam, hogy ennek már a fele se tréfa, látszott, hogy nincs jól a BocaCoca.
El volt gennyesedve a sebe, de nem is akármennyire, a doki kinyomta belőle a gennyet és csak úgy fröcskölt mindenfelé. Lázas is volt, nem csoda, hogy olyan bágyadt volt már. 
Azt mondta a doki, hogy ez harapás nyom, nem is akarok belegondolni, hogy mennyire fájhatott neki. 
Kapott két szurit, na meg a sebbe valamit belefecskendezett a doki, Böbe üvöltött és én is majdnem. 
Kapott még antibiotikumot és vennem kellett Betadint neki, folyadékot és kenőcsöt is, úgy mentem vissza a gyógyszertárba, mert először hazajöttünk. Nem akartam őt a meleg autóban hagyni. 

Amikor hazajöttünk izgatott volt, mindenfelé mászkált a lakásban, a gallérral kb. mindenben fennakadt, csak a koppanásokat hallottam. Aztán picit lenyugodott, de estefelé mindenáron ki akar menni, gondolom WC-s dolga lenne. Már beletettem őt az alomba, de nem csinált semmit. 
Kétszer kimentünk délután, de akkor se végezte el a dolgát, de nem mertem 5 percnél tovább kinn lenni vele, mert a sebre jön a kullancs, a légy... szóval azóta próbálom benn tartani, de egy kész rémálom. 
Böbike sír, én totál tehetetlen vagyok, mert nem mehet ki, már hoztam be neki az alomba abból, amit kiszedtem (a tisztábbik részéből), mert előzőleg kimostam és teljesen új almot tettem bele, lehet, hogy azért nem használja, hátha így jobban érzi a saját szagát, de nem ment bele.

Nagyon ki vagyok akadva magamra, hogy nem figyeltem jobban és nem vittem hamarabb. Ebből az a tanulság, hogy nem szabad hinni a cicáknak, mert tényleg nagyon elrejtik a fájdalmat. Pedig a múltkor, amikor alig tudott feljönni a lépcsőn átnéztem a macskát, végig is tapperoltam, de nem találtam sebet rajta. Vagy azóta harapták meg, vagy a régi seb lobbant be megint, mert ennyi genny nem tudom mennyi idő alatt gyűlik össze.
Ezután sokkal tüzetesebben át kell néznem őt mindig, sokkal jobban figyelni és sokkal hamarabb menni a dokihoz. 
Valószínűleg ennek az lesz a folyománya, hogy minden karcolással vágtatni fogok vele a dokihoz. 

Nagyon haragszom magamra most emiatt... 

Azt hiszem lesz pár rémálom napunk. Az a baj, hogy én nem nagyon tudok szigorú lenni és hozzá is van szokva, hogy érvényesül az akarata. 
Nem tudom, hogy mások, akik befogadnak cicákat, azoknál hogy marad a cica olyan könnyen benn a szobában. Böbe tombol, ha ki akar menni. 

Végül este kínomban már írtam a FB-on és sokan adtak tanácsot, hogy nem kell a drámát olyan komolyan venni, illetve, hogy nyugodtan nyomkodjam ki a sebet (a doki is kérte, de rettegek fájdalmat okozni neki), hogy ne gyűljön össze  megint a genny benne. És majd utána a betadin folyadék, majd a kenőcs. Jó, hogy megkérdeztem, mert ezek szerint én vagyok ilyen kényeztetős, de ez így csak majomszeretet. Szóval ki fogom nyomkodni azt a sebet, mert neki ezzel teszek jót. 

Ma reggel is volt már egy jelenetünk az ajtóban, de betereltem őt, most alszik az ágyon. Egész éjjel mellettem volt, olyan, mint egy kis gyerek. :)) Húzódik, bújik hozzám. 
Ma reggelre különben már egész jól közlekedik a gallérral, úgy látszik ebbe is bele lehet jönni. És megette a kezemből az antibiotikumot is, mert az meg szerencsére ízesített, olyan, mintha táp lenne. 

Így nézett ki tegnap a Tölcsérfejűke, amikor hazajöttünk a dokitól. Szurkoljatok neki, hogy meggyógyuljon.