Csodás, amikor süt a nap, de tegnap reggel megint elkezdett esni az eső. Olyan jó lenne egy hét legalább, amikor nem esik. Kicsit szikkadna a talaj végre és akkor jön és megint eláztatja, ráadásul ilyenkor már nehezen szárad. 
Úgy döntöttem viszont, hogy nem hagyom elrontani a kedvemet, ezért így, hogy esett, legalább kitakarítottam és nem kapkodva, hanem nyugisan megfőztem az ebédemet.
Leszedtem megint egy adag paprikát is, ezeket még hétfőn, amikor kiszedtem a paprika töveket. Egy nagy tő van még kinn és még azon is lesznek paprikák. Még 2-3 hétre el vagyok látva paprikával, mert nagyon jól eláll a hűtőben. Utána már sajnos vennem kell. 

Egyébként annyira jó érzés csak elsétálni a boltban a zöldséges részleg előtt abban a biztos tudatban, hogy nekem mindenből van itthon és még sokkal finomabb is. Jó persze, néha veszek ezt-azt, pl. édesburgonyát, káposztát vagy télen paprikát, esetenként uborkát (de nem nagyon jellemző), de akkor is finomakat eszem a sajátomból és rengeteget  spórolok. 

Tegnap délután végül, amikor elmúlt az eső és elmentek azok a nyirkos felhők is, kimentem, hogy legalább ágakat aprítsak. Csak 11 fok volt és fújt a szél is, a fülem majd lefagyott.
Előhoztam a darálót és egy nagy zsáknyit össze is aprítottam vele. Csodás kis gépezet ez, nagyon örülök, hogy megvettem. Bár éppen láttam, hogy a jövő héten 33 ezerről le lesz árazva 24 ezerre, szóval most nem annyira őszinte a mosolyom. De ki tudhatta előre?

Mindegy is, most már megvan és csodásan darálja a száraz ágakat is. A tél folyamán az összes felhalmozódott ágat le fogom aprítani vele.  
A tegnapi aprítékon gondolkodnom kellett kicsit, hogy mi legyen, de úgy döntöttem, hogy nem az ágyásba teszem, hanem elkezdtem letakarni vele egy ösvényt, ami mindig nagyon erősen füvesedik. Jó vastagon raktam, ezért nem lett csak kb. 1,5-2 méternyi rész leterítve vele, de majd lesz következő adag megint. 
Jól vitte a zöld tujaleveleket is. Azt hiszem, mivel főleg dió és tuja apríték, hogy ez valamennyire fogja majd akadályozni a fű növését és nemcsak a vastagsága miatt. 

A Nyenyere természetesen itt van a képen. 

Itt egy kicsit másik szögből. Nekem bejön, azt nem akarom, hogy túl szabályos legyen, se szegélyeket ezen a részen, viszont ad némi jól látható struktúrát a kertnek. A szegélyein pedig majd úgyis belenőnek vagy ráhajlanak a növények. 

Ami jó még, hogy földben vannak végre a holland íriszek is, három félét vettem, egy fehéret, sárgás-kékes színűt és egy halványlilát. Utóbbit még sose láttam, remélem nem fagynak ki a télen és szépek lesznek jövőre. 

Kiültettem mind a 3 új krizantémot is. Ez a rózsaszín, a másik kettő még nem nyílt ki, majd lesz róluk kép, amikor kinyitják. Mindegyik alá szórtam perlitet, hogy legyen kicsit lazább nekik a talaj és a perlit a fölösleges vizet is elszívja. 

Ez egy tavalyi túlélő, volt már róla kép, akkor tüzesebb volt a színe. Ahogy telik az idő, úgy fakulnak a virágai, de így is nagyon szép nekem. 

Az orbáncfűcserje utolsó virágja. Ez nem a bogyózós fajta, de van már olyan is, csak még nagyon kicsike. 

A sisakvirágok teljes pompában. 

Őszi krókuszok.