Vannak sikertelen dolgok is, pl. nem kelt ki a perilla, akárhogy próbálkoztam vele.
Próbáltam  csak a talajra szórni (benn, cserépben), mert állítólag fényre csírázik, próbáltam rendesen takarva vékony talajjal és próbáltam csíráztatni nedves papírban. Az a tapasztalatom, hogy ami nem csírázik ki a nedves papírban, az a mag csíraképtelen. Hát így nem lesz perillám...

A másik, ami nem jött össze (még), az a kínai selyemmirtusz magról. Az összes mag kicsírázott nedves papír között és szépen fejlődtek, de amikor kivettem őket és talajba tettem, mind megdöglött. 
Arra gondoltam, hogy túl sok lehetett nekik a változás, kivettem a nedves papíros-zacskós, védett közegükből és egyből ki a levegőre, ráadásul talajra... 
Most megint tettem be csírázni magokat és majd úgy csinálom, hogy először csak a zacskót veszem le, hadd szokják a levegőt, aztán kerülnek földbe. 

Újra nekirugaszkodtam a gyökereztetésnek is, szedtem egy csomó fagyal hajtást és kétféle japán gyöngyvessző hajtást, de most nem a talajba ültettem ki őket, hanem vízben gyökereztetem. A fagyal tavaly így sikerült, meg talajban is sikerült, a gyöngyvesszőt csak talajban próbáltam, zéró eredménnyel, megnézem, hogy így tud-e működni. Tettem egy kis cukrot a vizükbe.  Nagyon úgy tűnik, hogy a cukor csodát művel velük, mert semmi kornyadtság, ilyen szépen felszívták magukat, most már csak az kell, hogy szépen gyökereket is eresszenek. 

Tegnap se voltam túl sokat a kertben, felvilláztam egy egy kis darabot az egyik szilvafa alatt, ami tavasszal elmaradt. 
Érdekes módon áttelelt ott egy szárzeller. Lassan fejlődik nagyon, de ilyen még sose volt, hogy áttelelt. 
Végig gyomláltam a szőlők tövében, hogy megmaradjon a rend, mert megint nőnek a gyomok és ha már rendbe van szedve, akkor ne vesszen el megint. Többször jártam már úgy, hogy nem volt időm és elölről kellett kezdeni egy résszel foglalkozni. 
Illetve felvilláztam egy nyomnyit az egyik nemrég kitakart részen is... nem is hoztam képet róla, mert kinevetnétek, hogy csak ennyit, de most erre futotta az energiámból és a kedvemből. 
Megkapáltam a piros Lolló salátás ágyást is, a mángoldokat és mellettük van egy ágyás benőve gazzal, majd abba megy a Carosello uborka, annak egy részét is.
Utánavetettem a bazsalikomot is, rengeteget vetettem és csak egy pár szál kelt ki. 
Felkaróztam az utolsó borsót is, kihúztam a madzagokat neki és beigazgattam, de majd ma még segíteni kell neki egy kicsit, hogy fel tudjon kapaszkodni, tegnap nagyon vitte a szél, illetve  még az uborkák mellé felkötöztem a hálót is. 
Most már sürgően ki kell majd ültetnem a többi uborkát is és a dinnyéket is. 
Ennyi volt a tegnapi nap, nem sok, de azért megint haladtam valamennyit.  
Vannak napok, amikor már este majd megőrülök, hogy legyen már reggel és mehessek kifelé a kertbe, aztán van, amikor kipukkad a lufim és elmegy a kedvem. Lehet, hogy a nemszeretem dolgok vetnek vissza kicsit, mert kerti szenvedély ide vagy oda, vannak olyan dolgok, amiket jó lenne, ha valaki megcsinálná helyettem. :)))

Jah, és csináltam egy nagy galibát a hangyák között, bakker, lelkifurdalásom van. Valahonnan járnak be a kertbe igazi nagyfiúk, jó 1 centisek és feketék. Észrevettem őket a szegélykövek mellett ólálkodni és láttam, hogy lyukak is vannak ott, azt hittem ott laknak. Kicsit a lábammal megpiszkáltam, hogy lássam, hogy ők laknak-e ott, erre ezren előrohantak, nem kicsi hangyák, hanem azok a közepesek és barnák. Nekiestek a feketéknek és kettőt vagy hármat meg is öltek közülük, kettőt láttam, hogy elmenekült. Az egyik szegélykövön próbálták összeszedni magukat, olyanok voltak, mint akik puszilkodnak, nagyon érdekes volt, szerintem ez valami gyógyító vagy nyugtató rituálé lehetett. 
Szóval háborút szítottam és nem érzem jól tőle magam. 
Az ember is épp így rohangál, amikor valami katasztrófa történik, azzal a különbséggel, hogy ezek a hangyák egyöntetűen tudták, hogy mi a dolguk... az ember ennél sokkal fejetlenebb. 

És akkor jöjjenek az elmaradhatatlan virágok. 
Erdei borkóró, már mutattam, de most teljesen ki van már nyílva és nagyon szép. Még a színével is megbékéltem. 

Ezt tavaly cseréltem, fehér írisz. 

Penstemon, azaz bugatölcsér. Ezt még a Deres kertből hoztam, azóta is megvan és szépen fejlődik. Az idén azt hiszem már megérik a szaporításra, most már elég nagy ahhoz, hogy vegyek le róla hajtást, aztán majd meglátom mi lesz belőle. Állítólag csak le kell dugni és kigyökerezik.  

Az első adag holland íriszem, amit tavaly vettem a LIDL-ben, ilyen szépen kivirított. Van fotó róla minden szögből, annyira tetszik. 

Lassan elkezdik szétszórni a magjukat a fehér kökörcsinek, annyira szépek és mögöttük az éppen nyílni készülő borzaskatákkal együtt olyan finom textúrákat adnak. 

A rózsalonc és mögötte a hólyagvessző. 

Itt látszik a szépen lerakott szegélykövem. 
Itt elől (jobbra) a kövek között él a nemrég betelepített molyhos madárhúr, a kövirózsák is és a délszaki kutyatej is, de a pázsitviola kimúlt... újat fogok bele ültetni, vagy réti szegfűt, még lamentálok rajta egyet.