Az előkerttel már azóta szenvedek, amióta itt vagyok. Egyszerűen nem tudtam kitalálni, hogy kéne kialakítani, hogy formálódjon, hogy ki is nézzen valahogy. 
Most viszont, hogy a selyemmirtusz végre akkora lett, hogy virágot is bontott, egyértelművé vált, hogy kell oda egy másik selyemmirtusz is. Ezért tegnap elrongyoltam a kertészetbe, egyébként is tervbe volt véve, mert 20%-os akció van. 

Ez a meglévő selyemmirtuszom, nem is nagyon törődtem vele miután elültettem, most meg kedvenccé lépett elő. Ha nem lesz nagyon durva a tél és nem fagy vissza nagyon, akkor jövőre még nagyobb lesz, akkor ki fog már magasodni a kertből és augusztusra, mire elég sok virág lemegy, ez fogja vinni a prímet, ahogy az idén is. 

Egy másik fajta színű selyemmirtusszal jöttem haza és - ugyan megfogadtam, hogy nem veszek mást - egy sárga virágoszlop is hazajött velem. Egyrészt még sose láttam azelőtt sehol, csak képeken, másrészt ennek is éppen az előkertben van helye. Fizikailag is van neki hely és ez nagyon tűri a szárazságot is. 
Egy kis minirózsa helyére ültettem be. Kiástam a múltkoriban az összes minirózsát, mert nem fejlődtek sehová. Valahol azt olvastam, hogy ezek rendes nagy rózsákká fognak fejlődni, de ez nem igaz. Kicsik maradtak, talán ágyás szélében jók lettek volna, de be van ültetve az összes ágyás széle, így aztán menniük kellett. 
A selyemmirtusz pedig egy medveköröm szaporulat helyére lett ültetve, amit tavasszal tettem oda. Most kiástam és végül kiköltözött a ház elé, a kerítésen kívülre.  Kicsit lehet, hogy fura lesz, meglátom... most törpe íriszek vannak mögötte a kerítés tövében, de azok hamar nyílnak. Amikor virágoznak, akkor a medveköröm még épp csak kihajt a földből. Mire elvirágoznak, addigra felnő majd és szépen díszít szinte egész nyáron. És ott lehet szúrós is, arra a macsekokon kívül nem jár senki. 

Van még itthon egy babérmeggy is és egy oregoni, amik még most sincsenek kiültetve, mert még nem találtam meg nekik a helyet. Na meg elő is kell készíteni, de ebben a kánikulában lehetetlen bármit is csinálni. 
Már fejben nagyjából megvan, hogy hová szeretném őket. Az oregonit a kertnek abba a részébe teszem, ahol az Árnyas kert végetér. Ott vannak a hagyományos, narancssárga liliomok egy nagy sávban, azok elé akarom tenni.
Így idővel takarásba fognak kerülni, de nem baj, mert túlzottan szaporák és már fizikailag is kiáshatatlanok onnan, túl nagy a telep, az oregoni majd visszafogja. 
A babérmeggyet vagy a lenti ronda disznóól elé teszem és mivel örökzöld és nagyra nő, jó takarást fog biztosítani, vagy a beomlott verem elé. Azt se fogom már onnan szétbontani, legfeljebb az elejéről leszedem a ronda, elkorhadt deszkákat  és marad egy domb a kertben. 
A tetejét benőtte a meténg meg a tarack, ezek viaskodnak egymással és néha az egyik, néha a másik áll nyerésre. Illetve az egyik oldalán egy madárbirs nőtt már nagyra, ami viszont kinyírja a tarackot. 
Lehet, hogy szaporítok belőle és hagyom, hogy az egészet benője. Az is örökzöld és szépen takarja a dombot. 
Még nem tudom melyik hely lesz a nyerő, de mind a két részen parlag van, annak csak hűvösebb időben fogok nekiállni az ásóval, mert elég nagy gödör kell ennek a növénynek, hogy a gyökereit el tudja terjeszteni, csak úgy fog tudni megerősödni. 

Herkules ma reggel is megette a kaját, benne a gyógyszerrel és láthatóan jobban van és a kis (nagy) bele is kéri az ételt, mert megint itt les az ablakban. 

Böbike is hazajött tegnap délután, aztán ki is rohant, de este későn megláttam, hogy haza szeretett volna jönni, be is engedtem őt. 
Szerencsére sokat állok mostanában az ablakban, mert este, amikor lehűl, akkor olyan jól esik a friss(ebb) levegő és az a kis légmozgás és a csillagos eget is szeretem bámulni. 
Evett még este is és benn is maradt egészen hajnal egyig, amikor ki kellett őt engedni. Nem tudtam utána visszaaludni csak nagyon nehezen, ezért most elég fáradt vagyok. 
A tegnap vásárolt új növényeket most reggel ültettem ki és - mivel a Böbét nem láttam sehol - utána lesétáltam a patak felé és hívtam őt. Úgy látszik ennyi kellett neki, mert szépen hazajött velem, megevett egy egész doboz kaját (ilyen ritkán van) és még szárazat is. Most itt fekszik előttem a szőnyegen. :) 

Még valamire rájöttem. Amikor a Böbét hívtam, akkor Elza is kinn volt. Ilyenkor mindig átmegy támadóba, nem komolyan, csak szívatja a Böbét, komiszkodik vele. 
Most viszont hívtam mindkettejüket és Elza egészen békésbe váltott. Úgy látom, hogy nem tűri a CicaNéni a mellőzést, de ezután nem is fogom. 
Eddig mindig  a "Hagyd békén a Böbét!" reakciót kapta és annál féltékenyebb és komiszabb lett. Egyébként tényleg nem bántja a Böbét, néha az orrukat is összedugják, azt viszont nem tudom, hogy a Böbe miért fél tőle annyira.