Álmomban nem gondoltam volna, hogy ki tudok menni a kertbe tegnap, de délelőtt nem esett, én meg kinn ténferegtem és megláttam, hogy már hajtanak a vetővirágok is. Sajnos a környezetük is tele volt folyondárral és sűrűn kelő ernyős verbénával, ezért nekiestem és elkezdtem kiszedni a füvet. 
Úgy belejöttem, hogy két fél ágyást ki is gyomláltam. Nem vittem el a füvet, hanem visszaraktam, majd  helyben elkomposztálódik, addig is takarja a talajt. 
Egyébként azért két fél ágyás, mert az ösvény két oldalán gyomláltam, majd amikor megint engedi az idő, hogy kimenjek a kertbe, akkor kigazolom a többit is, mert nagyon füves (főleg folyondáros) minden. Már csak azért is kell, hogy lássam, hol vannak a hézagok, ahová a hagymásokat beültethetem. 

Megint eltűnt pár jelölőpálca is, vagy elérnek ezek és eltöredeznek, vagy a Nyenyere segít nekik eltörni, de folyamatosan pótolni kell. 
Fel is hoztam azokat, amik már meg vannak szárítva és a végük fehérre festve (falfestékbe szoktam mártani őket). Így a fehéren sokkal jobban fed az akrilfesték, a natúr fát nem fedi jól. Nagyon sokra lesz szükségem az új hagymákhoz is, de a régieket is folyamatosan cserélni/pótolni kell. 
Festettem sokféle színűt. 

Aztán kimentem és vágtam vagy 20 új ágat a jezsámen bokorról, amik már benn száradnak a pincében, de igazán sokat majd az erdő széléről tudok hozni. 
Vannak itt az erdőszélen hegyi juharok, amik úgy nőnek, mint a gyom, azokról szoktam szedni ilyen ágakat, amikor már lehullottak a leveleik. Újabban paradicsomkarónak is azokat szoktam behozni. Ez a terület gyakorlatilag állandó utánpótlást ad nekem, mert folyamatosan nőnek. Amikor már nagyon megnőnek, akkor a villanyászok jönnek és visszavágják, mert fölötte  megy egy nagyfeszültségű vezeték és akkor megint nőnek újra. 

Ma reggelre 29 mm csapadék esett, nagyon zuhogott az eső egész este. 
A szarvasok üvöltenek már napközben is. Teljesen meg vannak őrülve, de legalább biztos nem fáznak ebben a hülye időben, fűti őket a tesztoszteron. 
Most nagyon sokan vannak, úgy tűnik jól elszaporodtak. Volt év, amikor egy bikát hallottam itt üvöltözni és valahol fenn, messze a hegyekben egy másikat, de most sokan vannak és mind közel. 
Tavaly csak ketten voltak, ők meg is harcoltak egymással. 
Ma reggel is láttam egy csomót fenn a domboldalban, ott rohangásznak, de harcot nem láttam/hallottam az idén. 

A kert így az esők után nem túl látványos, ez utolsó kép az Írország harangjairól, mert már ki fogom venni. Tegnap már kiszedtem a Kleopátra tűje tövéből az elnyílt sárga Cosmosokat is. Ez a virág még ott van, de lassan elvágom a tövénél és hagyom ott a helyén elkomposztálódni ezt is. Majd a tél és a talajlakók elintézik a többit. 

A Kleopátra tűje még bírja, már szedtem róla is magokat, amikor még száraz volt az idő. Sajnos nagyon szeretik a polosok, tele is van velük, bár legalább a veteményesből elhúzza őket. Már az idén is többet akartam ebből a virágból, de csak kettő sikerült. A többit megették a csigák. 

Az Asterek is beindulnak lassan, ez szokott a legkorábban kivirágozni. Nagyon örülök neki, szeretem is és most azért is kedves, mert tavasszal nagyon nagy küzdelem árán tudtam csak megmenteni a nyomorult csigáktól. Sajnos ezt is nagyon szeretik, de szerencsére az összes Asteremet sikerült megóvni tőlük, pedig volt olyan idő, amikor majdnem tövig voltak rágva  szegények. Érdemes volt minden hajnalban és minden este vadászni és ölni a dögöket.