9 fok van reggel. Meleg van, elképesztő erejű viharos szél fúj. Félelmetes, ahogy zúg az erdő.

Tegnap kimentem a kertbe kicsit bóklászni, aztán úgy belejöttem, alig akaródzott bejönni. 

A geotextilt letenni mentem ki, le is terítettem plusz 3 nagy darabot a többihez, hát... nagyon hülyén néz ki a kert, de tavaszig úgyse történik semmi, addig is melegen tartja a gyomokat, amik majd elkezdenek nőni alatta, fényt viszont nem kapnak és kidöglenek. Már tavasszal fel fogok törni egy nagy darabot és az sem utolsó dolog, hogy már csak egy viszonylag kicsi terület marad, amit majd kaszálni kell. 

Utána elhordtam egy csomó fát, ágkitámasztónak használtam őket, de már nagyon korhadtak. Majd ha egyszer lesz időm (ami sosincs) akkor összedarabolom őket és berakom a többi fa közé. Hátra hordtam őket a kert végébe a nagy diófa alá, így legalább egy helyen vannak. 

Közben felfedeztem, hogy totál megfeledkeztem a naspolyákról, de nem baj, mert semmi bajuk nem volt. Fenn voltak a fán, én pedig amit csak elértem a helyszínen lezabáltam róla. Csak ki kellett szopogatni a héjából a naspolya krémet (és persze a magokat kiköpködtem), nagyon finom volt!

Felkötöztem a  clematis lehajló hajtásait, és van két nagy hajlított fém akármim is, amit eddig nem tudtam benyomni a talajba. Az egyiket a szeder mellé tettem támasztéknak, a másikat pedig a kerítés mellé, ahová majd szeretnék ültetni egy újabb clematist, erre majd felfuthat. Sajnos úgy tűnik, hogy tavasszal a lándzsás útifű ültetvényemet meg kell újítani, mert nagyon ellepte a gyom és éppen azon a részen vannak. Majd találok neki új helyet. 

Herkuló meg felmászott a szomszéd háztetőre és ott trónol.