Böbike kommunikációja. :)))
Ki szeretne menni. Ha nem figyelek oda, akkor bejön a fotelemhez, néz, nyafizik egy kicsit, aztán kiül az ajtó elé. Ha kaja kell neki, akkor a tányérjához megy. Olyan kis ügyes!  
Tegnap egyébként be se jött csak pár percre. Evett egy pár falatot, aztán kiment, egész nap kinn lebzselt a komposztálón és még este se jött be enni. 
Szerintem fogott valamit. Megfigyeltem már, hogy ezek nyáron alig esznek cicakaját, mégis jó húsban vannak, mert összefogdosnak tücsköt-bogarat. 

Ezt a szegény vakondot nem tudom melyikük fogta meg, már fel volt kicsit puffadva, amikor megtaláltam. Annyira tudom sajnálni őket, de a macskák egyszerűen kipecázzák, de ennek ellenére is laknak a kertben és szeretem is őket, mert tisztán tartják a kertet. Persze, amikor valamit kitúrnak annak nem örülök, de nem gyakori.
Egyébként szerintem csak nem volt szerencséje,  a macsekok is inkább  pocokra hajtanak, ezt nem is hozták megmutatni, a fűben találtam meg, nem a lépcsőn... 

Tegnap egyébként megint úgy jártam, hogy kimentem fotózni és belefeledkeztem a kertbe. Végül a kávé miatt jöttem be, mert már hiányzott. 
Utána megtisztítottam az uborkának szánt helyet a gaztól, kiraktam a karókat és kiültettem az ágyás két végébe a Carosello és az örmény méteres uborkákat. 
Felraktam a hálót is nekik. Mivel az ágyás nagy és  a kétféle uborka közé mindenképpen kellett valami, ezért futóbabot tettem közéjük, remélem nem tudnak egymással bujálkodni és nem valami baborka jön ki belőle a végén. 

A háló nem volt elég magas, ezért még madzagot is húztam ki fölötte. 
Egyébként először az uborkahálóval próbálkoztam, de az szétbogozhatatlan. Kidobtam a francba, soha többet nem veszek, nem jó semmire. 

Kiültettem a 3 db. okrámat is, ennyi kelt ki, de elég is ez. 
Aztán kigyomláltam hátul az új részt, amit nagyképűen Prérikertnek hívok, mert tele volt folyondárral és disznóparéjjal. Nincs még teljesen beültetve, amit már oda ültettem, még azok sem érnek össze, addig pedig majd többet kell vele törődnöm. 
Ez is egy olyan rész, amit már harmadszor hódítok meg, de a gyom mindig visszavette, most már nem hagyom. 
Illetve kigyomláltam a jujubák körül és az alattuk lévő részt is, ami tavaly még geotextil takaró alatt volt, de még nem ültettem be, ezért megint gyomosodik az is. 
Eredetileg az volt a szándékom, hogy kialakítok ott egy enyhe lejtésű lejáratot a fűnyírónak, de nem volt rá tavasszal érkezésem és nem is alakult ki még bennem az elképzelés teljesen.
Nem is baj, hogy nem lett meg, mert pl. nem volt benne a számításban, hogy kipusztulnak onnan a datolyaszilva csemetéim. 
Így, hogy ott most nem lesznek fák, másképp fogom alakítani és majd az új fák is máshová fognak kerülni. 

Egyébként ki akartam venni a kisebbik (nem kihajtott) datolyaszilvát és a kezemben maradt az oltvány része. Mint amikor leveszem a gyűszűt az ujjamról... szerintem azt a fát úgy adták el, hogy megcsinálták az oltványt és ki is lökték a vevőknek. 
Pedig ez egy drága fa. 
A másiknak nem tudom mi baja lehetett, az se mozdult meg, majd ki is ásom onnan. 

A megtisztított helyre kukoricát ültettem, úgysincs neki hely már fenn a veteményesben. 9 kukoricám kelt ki, nekem ez elég megenni, amikor jön a szezonja. Feltéve, hogy nem a madarak eszik meg, mert tavaly kiették a szajkók. 

Nagyon ronda ez a rész a geotextilekkel, de amíg ide nem érek, addig hadd legyen, aztán ahogy majd kialakítom, ezek is szépen elköltöznek innen máshová, vagy felszedem. Remélem annak is eljön a napja egyszercsak, hogy már nem lesz belőlük több a kertben. Nagyon utálom már őket. 

A jujubák most így néznek ki, én nem tudom mikor lesz ezekből fa... gyümölcsöt meg végképp nem tudom... remélem, hogy jövőre már nem kell azon aggódnom majd, hogy kihajtanak-e. 
Lecsipkedtem ma róluk azokat a vékony, elhalt ágakat is és az aljukról is a hajtásokat, mert nem bokrot szeretnék, hanem fát. 

Csináltam képet a kert legtávolabbi sarkából is, innen vágtuk ki ősszel a fákat. Itt, ahonnan a kép készült, fölöttem egy bazi nagy diófa van. Itt vannak a jobb alsó sarokban a felszaggatott vadszőlők is. A kerítésen is elhervadtak már, pár él még, azokat majd holnap elvagdosom, aztán leszedem a kerítésről. 
Nézegettem, hogy hová tudok fákat betenni, mert a hely ugyan nagynak néz ki, de két diófa is van. Majd alattuk is be akarom ültetni, már nézegettem, hogy mik azok a növények, amik a diófával békében vannak a juglon ellenére is, de azt hiszem, hogy majd úgyis akkor dől ez el, amikor egy növény vagy megmarad itt, vagy nem.

Keresem a helyet a fehér őszibaracknak, amit magról vetettem, a háromból egy kelt ki, de az szépen növöget. Arról is leszedtem az oldalhajtásokat, különben bokor formája lenne annak is, remélem nem sínyli meg és a szecsuáni borsról is levettem az alsó hajtásokat. 

Jah, és emlegettem a sikertelenségeket, a japán mazsolafát nem is írtam, sajnos azt se kelt ki, még egy nyomorult mag sem. Pedig annak is adtam egy részének hideghatást, egy része nem kapott... de semmi.  

És akkor a látványosabb részek. 
Csodásan nyílik a hólyagvessző. 

Kakukkfű a kertben, ez mezei és már szaporulatot is találtam belőle, a veremnél be is ültettem és élnek. 

Írisz. Vannak íriszek, amiket ki fogok ásni és átültetni máshová, mert valami bajuk van. Egyrészt ami ezen a képen lejjebb van, egy szál virágot se hozott, csak sárgul. 
De van egy másik is a másik ágyásban, legalább 20 szálat ki kellett belőle vágnom, mert a bimbók elrohadtak, azt hiszem, hogy az íriszlégy lehet az oka. Pedig permeteztem is ellene, felszívódó szerrel, de vagy gyenge volt, vagy ez nem hat rá. (Mospilan)

Clematis 'Arabella'.

Sárga írisz. 

Az olasz kontyvirág virágai, jó lenne már termést is látni rajta majd ősszel, eddig egyszer volt rajta egy szál. Már az összes levele a földön fekszik, le is fogom majd vágni a virágzás után róla. 
Érdekes ez a növény, mert ősszel csak a piros bogyókat lehet látni a vastag száron. Télen kezdi kihajtani a leveleit és egész télen szép zöld levéltömeget ad, ami ilyenkor szétborul és elhervad. A virágokból alakulnak ki a bogyós termések és őszre szép pirosak lesznek. 
Az erdei kontyvirágomon már van is termés mind a kettőn. Ha nem felejtem el, majd lefotózom azt is.