Tényleg... nagyon... vert seregek üzemmód van, elfáradtam. 
Már du. 1 órakor bevonultam a kertből, de nem tudtam tovább működni már. Kimentem reggel azzal, hogy lekaszálom a kivágott fák helyén a füvet, aztán lekaszáltam az egészet a kert végében. 
Egyébként könnyedén megy már, ezen is érzem, hogy mennyivel erősebb vagyok, tulajdonképpen évről-évre érzem ezt, de azért mocsokul el tudok fáradni bele. 

Ilyen volt.

És ilyen lett.

Lenn az ólnál is levágtam. Mindig nézem ezt az ólat... hogy minek van ott, el kéne bontatni, de egyrészt nem lehet ilyenre embert találni, másrészt meg ki tudja, hátha lesz csirkém, vagy futókacsám és a cicák is be tudnak húzódni eső vagy vihar elől, amikor kinn vannak éjjel. 
Tényleg be kéne ültetni előtte örökzöldekkel, hogy jól eltakarják és akkor a kecske is jól lakna meg a káposzta (illetve az ól) is megmaradna. És nem utolsósorban nem kéne ügyeskedni, amikor fotózok, hogy nehogy má' belelógjon véletlenül a képbe. :)))))
De ha meglesz ott lenn is a sziklakertes rész, akkor már nagyon ügyesnek kell majd lennem, hogy ne látszódjon.
Na mindegy, a jelen állapot az, hogy ól van.  

Tulajdonképpen nem a kaszálásban fáradtam el, hanem utána. Lementem a metszőollóval, hogy a kerítésre felfutkározott vadszőlőket levagdossam. El is vágtam őket tőben, majd amikor leszáradnak a levelei, akkor leszedem a kerítésről. 
Már kaszálás közben láttam, hogy rengeteg a vadszőlő a talajon is és elkezdtem őket felszedni. Rengeteg volt, 4-5 méteres, legyökerezett indákkal, nagyon sokat (amit megtaláltam most) felszaggattam. Most van egy nagy halom összerakva, azt még nem tudom, hogy fogok megszabadulni tőle, de ott se hagyhatom, mert újra legyökerezik. 
Találtam egy részen borostyánt is, azt is felszaggattam, abból lett egy másik halom. 
Jó, hogy ezt így előre nem tudtam, különben már a gondolatától elfáradtam volna és nehezen duráltam volna neki magamat, így meg nekiugrottam és szerintem 95%-ban fel is szedtem. 
Egyébként az egész terület tele van bürökkel, vérehulló fecskefűvel és medvetalppal, szerintem ennek gyomirtózás lesz a vége, mert ezzel másképp nem tudok elbánni. 
Szóval ebben fáradtam el, a szaggatásban, lehet, hogy nem is találtam meg az összeset, de majd neki kell állnom gereblyével az egész területnek és összehúzni a levágott füvet, de rengeteg gally is van rajta. Egyrészt még abból, amikor a fél diófát kivitte a vihar és ott maradtak apró gallyak, utána meg a fakivágásból maradt gallyak. 
Muszáj leszek összetakarítani az egész területet, hogy lássam mi van, hagyni kicsit megnőni és utána gyomirtózni. 

Lekaszáltam a beomlott verem tetejéről is az elszáradt (ott is gyomirtózva volt) tarackokat is. Még nem tudom, hogy csináljam, fogjam és ültessem be és majd elkorhadnak a talajban a tarackgyökerek, vagy nem tudom még hogy legyen. 
Nagyon ellene voltam pedig a gyomirtónak, de ezeket egyszerűen nem tudom másképp megoldani. 

A fenti képeken különben látszik a kis datolyaszilva csemetém és a kínai álbirs is, ez pedig a magról kelt fehér őszibarack. 
Nem tudom, hogy kiültessem-e már, vagy majd ősszel. Lehet, hogy jobb lenne, ha már most elkezdene begyökeresedni a talajba. 

A kert egyébként már feltartóztathatatlan, hiába a rossz idő, most már belódult és elkezdte ontani a virágokat. Igyekeznem kell, hogy utolérjem magam, majd szorgalmasan pakolászom be ide a képeket, mert egyre több van és lesz. 

Kinyílt a sárga írisz is, az igaz, hogy pár bimbót le kellett róla vágnom, mert hiába permeteztem meg, a nyavalyás légy, ami a bimbójába rakja a petéit, megint ügyesebb volt nálam. Elrohadnak tőle a bimbók, marhára idegesítő. 

Ezt a szibériai íriszt aputól kaptam, az ő kertjében egész nagy telep van belőle. 

Ezek a LIDL-ben vett szibériai íriszek, tavaly vettem szabadgyökeresen, január-február tájékán és azonnal beültettem cserépbe és az alagsor déli ablakában nevelkedett. Sokadik próbálkozás, de az idén is sikeres volt egy, az majd jövőre fog virágot hozni.

Az előkert bazsarózsái, valami fenomenális illattal. 

A lúcfenyőm, olyan szépen növekszik, az idén szép, nagy hajtásokat hozott. A csúcsán egy kicsit fura, de majd behozza magát. 

Magas varjúháj, minden fázisában szép, ilyenkor a gömböce, ősszel pedig a virágai. Igazán impozáns bokorrá tudja kinőni magát. Háttérben pünkösdi rózsa. 

Rózsalonc. Ez a bokor megszívat rendesen. Van (volt) ott egy ösvény mellette, de benőtte. Ezért tavaly úgy metszettem, hogy a másik irányba fejlődjön, de nem érdekli, az idén mégjobban benőtte az ösvényt, teljesen ráhajolt, mintha dafke arra nőne, persze az van dél felé, gondolom a nap felé hajlik. 
Fogok róla csinálni dugványt és azt hiszem mennie kell onnan. Ezt majd ősszel visszavágom és kiásom, aztán vagy ez marad meg, vagy a dugvány, majd kiderül. 

Ez pedig egy megtévedt Nerine, neki októberben kéne nyílnia, de amilyen idő volt ebben az idei májusban, nem is csodálkozom, hogy megtévedt egy kicsit.