Tegnap már reggel robogtam ki a kertbe, hogy kihasználjam a jó időt. 
Rögtön fogtam a csodaásóvillát kivettem onnan egy hatalmas telep mezei szegfűt és felnyomkodtam vele azt a részt, ahová a maradék tulipánhagymákat terveztem elültetni, aztán bele is tettem a tulipánokat. Két rózsaszínt és egy sárgát. Az egyik fészket úgy csináltam meg, hogy egybe tettem az egyik rózsaszínt a sárgával. Nem tudom, hogy egyszerre fognak-e nyílni, de előbbinek nagy hagymái voltak, a sárgának pedig kicsikék. Szóval ha nem, az se baj, szerintem jól ellesznek együtt. 

Beültettem még arra a részre a két margarétás virágú krizantémot is és két picike Astert. Nem tudom milyen fajták lesznek, ha magasak, akkor majd átrakom őket máshová, de ez csak jövőre fog kiderülni. 
A nagy telep mezei szegfű sok földdel jött ki, azt csak leterítettem egy részre a tuják alá, majd kiderül, hogy megmarad-e. Nagyon szapora, ha nem gyökerezik be, az se lesz nagy baj. 

Aztán csináltam helyet a kis padnak a fedett részen és azt is behoztam és az asztalt is. Lepucoltam a megszáradt fokhagymákat és beraktam a pincébe. Majd az esős napokon a hagymákat is behordom már, nehogy fagyok jöjjenek és még kinn legyen.  

Aztán nekilódultam a veteményesnek. A répa ágyását villáztam fel, hát... egy merő gaz volt, de tényleg, még soha az életben nem volt ilyen gazos a kertem, de meglett ez is. Végül rászórtam egy csomó érett marhatrágyát, majd bemossa az eső. 

Itt a fenti képen látszik, hogy már kiszedtem a maradék padlizsánt is, na meg a paprikákat. Mind megfagytak a múlt héten. Csupa fű még a helyük...
Elhordtam a cukkinik szárát, bakker az egyik úgy megfagyott, szétolvadt a kesztyűs kezemben, tök vizes lett a kesztyűm tőle és borzasztó büdös is volt. Szerencsére már a kesztyű is lyukas volt, kidobtam a végén. 
Kihúzgáltam az Új-Zélandi spenót összes szárát is... egy tő volt, de elfoglalt kb. másfél nm-t. 

Összedaraboltam az összes kiszedett növényt a komposztra, leszedtem még a faoszlopról a hatalmasra nőtt, de szintén megfagyott hajnalkát is. 
Aztán nekiestem még a magas dáliáknak is, helybe daraboltam a szárait és a pillangóvirágokat is. 

Aztán kiszedtem a maradék sárgarépát is, jól sejtettem, ebben az ágyásban sokkal szebbek lettek. Egyelőre még lenn virítanak a vödörben, a zöldjét se szedtem le. Majd az esős napokon szépen feldolgozom és beteszem a fagyasztóba... csak helyet kell neki csinálni.
Levesekbe és salátának elég lesz, de répagombócokhoz nem. Pedig sokat vetettem, de a másik ágyásban nagyon vackok lettek. 

Nem is ebédeltem, bezabiztam a kertben szőlővel.

Aztán még levágtam a magnóliafa nagyon alsó ágait, mert már nagyon elegem volt a bujdoklásból alattuk, meg hogy eső után inkább nem mentem arrafelé a kertben, mert a nyakamba zúdult volna a víz.
Ilyen volt:

És ilyen lett: 

Egyébként borzasztó ami az udvarban van, tele van levágott ágakkal minden. A tavaly a viharban leszakadt fél diófa vékonyabb ágai az ólra vannak felhalmozva a kert végében, egy része pedig a beszakadt verem tetején van. 
A múltkor levágtam egy csomó ágat a lilaakácról is, mert már annyira belógott, hogy a kocsi tetejét karcolta volna, ugyanezért vágtam le az egyik tujából is. Az egyik adag a járda mellett van felhalmozva, a másik a kút mellett és most még a járda mellett megrakodtam a levágott magnóliaágakkal, de került ki egy nagy ág a ház elé is... tényleg kéne már egy ágaprító és összedarabolni vele az összeset. 

Tegnap végre jó idő volt és kinn tudtam lenni a kertben, már hiányzott. Sajnos holnapra megint esőt ígérnek, így nagyon be kell osztanom a szabimat, hogy mindenre jusson idő, amit elterveztem. 

Nagy látszatja nincs a tegnapi ténykedésemnek, mert a hagymákat ültettem ki. Elég időigényes volt, 3 féle tulipán még meg is maradt mára, mert nem tudtam kitalálni, hogy hová kerüljenek. Végül estére fejben meglett a helyük, de ma elő kell készítenem, hogy be tudjam ültetni a hagymákat.
Ezt a részt fogom felvillázni, egyrészt kiásom onnan a réti szegfűt és átültetem máshová (vagy megy a komposztra), másrészt legalább elkerül már onnan az a gumilap. Gyomtalanítónak van ott, de nem szép, átkerül másik helyre gyomtalanítani. 

Egy-egy ötlet érési szünetben (mármint, hogy mi hová kerüljön), pedig visszadaraboltam a saját helyére a már elfagyott titóniákat, a büdöskéket és az egyik elvirágzott Astert is. Már látszanak a friss hajtásai a tövénél és ez nem is különösebben érzékeny a fagyra, de gyakorlatilag saját magával raktam körbe, hogy védje a hidegtől és majd szépen vissza fog komposztálódni a talajba. 
Ez a titónia helye, jó kopár lett, de hát télire általában ilyen lesz kert. Hullik már a szilvafa levele is, majd a fűről behúzom az ágyásba azt is. 

Ma ki fogom ásni a szappanfüveket is, de az egyiket mindenképpen, mert annyira elleptek egy ágyást, hogy az borzalmas. Csodás amikor nyílik, de nem hagyom magot hozni, de ezzel sok munkát is ad a visszavágása. És egyébként is már elvesztette miattuk az az ágyás minden struktúráját. 

És van belőle másutt. Tavasszal beültettem két-három is kis csenevész szálat a cserjék alá és nő, mint a bolond, de legalább kiirtja maga alatt a gyomokat. Azzal a résszel sokat küszködtem, a szappanfű pedig megoldja a gondomat. (Aztán majd ő lesz a gond...)

Kiültettem tegnap egy harangvirágot is, nemrég hoztam a kertészetből, akkor még csupa bimbó volt és milyen szépen kinyílt a fal tövében. :)

 Elzu a letakart szalma tetején trónol. Nem tudom mi lelte őket, de mind benn vannak. Mondjuk Elza már jó ideje benn alszik, de Böbe eddig kijárt. Tegnap este viszont már 9-kor besuttyant, evett, befeküdt a fotelbe és egész éjjel ki se mozdult. ma felkelt reggelizni és megint a fotelben alszik. Elza is benn van. 

Sajnos kezd ideszokni egy új cica is, de azt már nem engedem. Egyrészt nőstény, nem szeretném, hogy idefialjon. Zavargászom el innen, hogy legalább ne érezze magát komfortosan, ha kölykei lennének, ne érezze magát itt biztonságban. 
Sajnos a kandúrok megosztják vele a kajájukat. Nem tudom, hogy van ez, de a cicáknál ez valami szabály. Annak idején Herkules is odaadta a kajáját Elzának. 
Viszont ez a cica Herkuleshez nem megy, csak a két kóborhoz. Ha kell, akkor megszüntetem azok etetését is, végül is nem az én cicáim és bár nagyon sajnálom őket, de nem fogom ideszoktatni a falu összes kóbormacskáját. 
Az enyémeket ivartalaníttattam, hogy ne legyen gond és mégis csak egyre több akar idejönni. Valahol muszáj vagyok határt szabni és ez a határ most jött el. 

20,2 fok volt kinn reggel 6-kor. Ez már tényleg nem normális. Aztán majd várhatjuk a tavaszt, mert majd áprilisban meg -10 fok lesz. Most már egyre látványosabban meg van hülyülve az időjárás...

Viszont végre szabin vagyok, majd csak november 6-án megyek dolgozni. Mit is mondjak? Nem fog hiányozni. 
A leeresztésem azonnali jele volt, hogy tegnap fél nyolckor feldőltem, mint egy krumpliszsák és ma reggel 6-ig aludtam.

A tegnapi meleg hatására egészen megugrottak a krizantémok, gondolom, hogy ma még jobban kinyílnak majd, bár az (ígért) eső nem tesz jót majd nekik, mert elnehezíti a virágokat. Most nem örülök az esőnek. Főleg a sárgák nem szeretik, mert ezeknek elég nagy a feje. Nem a hatalmas krizantém, de kb. 6-7 centisek a virágok és rengeteg van (lesz) rajta. Tényleg remélem, hogy nem teszi tönkre az időjárás őket. 

Nagyon szép most a kert. Tegnap apu is megállt és csak nézte a virágokat. Átjött tormát ásni, mert kapott céklát és azt akarják eltenni. 
A kutyatej is hatalmasra nőtt. A szabi alatt majd le akarom szurkálni a talajba a karókat is, amik köré majd a fagyvédő fóliát tekerem, mert tavaly tavasszal lefagyott egy csomó ága, nem szeretném, ha az idén megismétlődne. Kicsit félek, hogy lesz ennek a nagy őszi nyárnak böjtje. 

Ez az Aster nyílt ki utoljára, van másik ilyen tömött fehér virágú is, de az nem színeződik el ilyen szépen idővel. Ez egészen lilásba vált, ahogy öregszenek a virágai és itt már látszik rajta. 

Ez pedig az a krizantém, amilyet azelőtt még sose láttam. Tavaly a piacon találtam és vettem egy cseréppel. Szép nagy bokorrá fejlődött, de sajnos valami baja van a leveleinek, megtámadta valami (szerintem gombabetegség), ezért nem lesz olyan szép, mint amire számítottam. Lehet, hogy azzal okoztam neki ezt, hogy összekötöttem és nem jól szellőzött a bokor, de kezdett nagyon szétdőlni. Majd tavasszal szétszedem, hogy legyen belőle több is. 

Ezt is tavaly vettem (lenn), ilyenkor mindig nagy öröm, hogy megmaradt. átnéztem a tavaly őszi képeket és elég sok kipusztult megint, de a krizantém nagy lutri. 
Most is van kinn jópár amikért majd izgulhatok a télen. Van 3 féle, amiket viszont tavasszal ültettem ki és nagyon szép nagyra nőnek, alig várom már, hogy kinyíljanak. Szóval kicsit haragszom magamra, mert lehetett volna annyi sütnivalóm, hogy legalább azokból gyökereztetek és veszek be télire. Még lehet, hogy majd azt csinálom, hogy feláldozok egy-egy szárat és gyökerestül beveszem cserépbe. A pinceablakban most van hely. 
Az igaz, hogy január-februárban szokta a LIDL kiadni a gyökércsomagolt évelőket és azokat szoktam becserepezve odatenni, de szerintem már nem fogok sokat venni. Nem igazán változtatnak a kínálaton, évek óta ugyanazok vannak. 
De még akarok egy piros Heleniumot, mert az sajnos kipusztult és még egy kék szibériai íriszt, de többet már fogok venni, mert nincs hová ültetni őket. Tavaly pl. annyi árnyékliliomot vettem, hogy már kb. mindenütt vannak a kertben. Most már majd szaporítom azokat, amik megvannak. 

Nézzétek ezt a Grincs fejet! - Nem megyek el innen! Akármi van, akkor se! :))))
Még csütörtökön beletelepedett a dolgozós fotelembe és tényleg nem ment el. Ilyenkor olyan, mint egy tégla. Úgy be tud nehezedni, mintha rá valami másféle gravitáció hatna. Persze el tudnám őt cipelni onnan, mert annyira engem nem mer rúgni és harapni, de ha leteszem valahol, abban a pillanatban visszarohan és úgyis ő ér oda előbb. Van - persze - amikor kiszorítom őt onnan, de most hagytam. Kiköltöztem a másik szobába, most meg már két hétig övé lehet a dolgozós fotel. 
De az az akarat, ami van neki, az nem semmi. 
Ők (mármint az állatok) egyébként hihetetlen egyéniségek. Egyáltalán nem egyformák, a természetük is teljesen más és ugyanúgy, mint az embernek, nekik is vannak hangulataik is, sőt rigolyáik is. :)

Csőmacska...kinek lenne szíve ilyen alvást megzavarni?