A pénteki borzasztóságos időjárás után kész felüdülés volt a tegnapi nap. 
Sütött a nap, jó meleg volt. Nem voltam kinn sokat a kertben, de azért kiültettem végre a halványlila krizantémot és az egyik újat is (a csíkos virágút). 

Levagdostam egy csomó elnyílt Astert is, összedaraboltam őket mulcsnak. Nem mindet tudtam önmaga köré rakni, de lett helyük más növények körül. Remélem majd bomlásukban nem lesznek rossz szomszédai semelyik növénynek, ami köré terítettem a feldarabolt virágokat. 

Nekiálltam és összeszedtem egy csomó levelet is a magnólia alól... nagyon sok volt, pedig a zöme még fenn van a fán. Most nem a komposztra raktam, hanem elhordtam hátra egy csomót a kerítés mellé, ahol a cserjék vannak. Körbeterítettem vele az egyik Leylandit. 
A többit a fenyő köré terítettem, abban a reményben, hogy nem engedi majd jövőre annyira előjönni a gyomokat. A magnólia levele nem bomlik olyan könnyen és elég vastagon raktam, legalább a nedvességet is tartani fogja a fenyő körül. Savanyú komposzt lesz belőle ezért jó a fenyő köré is. 
Nem szoktam saját maga alatt hagyni, mert hóvirágok vannak a fa alatt és nem tudnak tőle tavasszal kihajtani. Illetve ha akkor szedném össze a leveleket, mind összetörném a hóvirágokat. 

És még a fa is tele van levéllel, ez már szerintem napokon belül lejön, jó móka lesz összeszedni. 

Majd a többit is a kerítés tövébe terítem, illetve majd a tűztövis köré is teszek belőle. Van ott két hunyor is, azokat jó lenne, ha megvédené kicsit. 

A pénteki eső nagyon lenyomta a krizantémokat, azokat is megigazgattam, megtámasztottam és pár elvirágzottat is megtámasztottam, mert nem akarom visszavágni őket, majd csak tavasszal. 
A kép alján már látszik, hogy lassan kezdik a bordó krizantémok is. 

A lilákról még hoztam képeket, mert elképesztő amit ezek a virágok produkálnak az idén. 

 Ennyit tudtam tegnap tenni a kertben, ásóvillázni nem lehet, csupa sár minden. Rengeteg eső esett, a hajnalkák ládájából úgy kellett kiönteni a vizet, mert benne álltak a virágok. 

Lecsavaroztam még a gázóra elejéről is az átlátszó lapot és megtisztítottam, mert már nem lehetett látni, hogy mennyi az annyi. Le is fotóztam az óraállást, nagyon jól állok. 

Sikerült lefotóznom a MókaKépűt a bokorban. Ez a cica maga a zen, annyira nyugodt és már meg is simogattam többször is, de mindenben olyan nyugis cica. Sokáig azt hittem, hogy süket a cica, de nem süket, legfeljebb nagyot hallhat, de az se biztos. Ami viszont biztos, hogy ez a cica más, mint a többiek. 
Lehet érezni, hogy körülötte más az aura, olyan nyugalom sugárzik ebből a cicából, mintha ő valami másik, jobb térben, vagy valami burokban élne. :)

 Ezeknek szentelek egy külön bejegyzést, mert annyira különlegesek. Ilyet se láttam még senkinél, pedig sok kertet nézegetek a neten. 
Ezt is a szomszéd nénitől kaptam és első évben nem jó helyre tettem, meg is voltam ijedve, hogy nem marad meg, de aztán észbe kaptam és elkezdtem szaporítani, most már talán kicsit túl sok is van belőle. 
Nagyon magasra nő, ezt nem lehet kötözés nélkül tartani, ráadásul elég hamar el kell kezdeni támasztani. Én 163 centi vagyok, de az idén némelyik akkora lett, mint én vagyok. Majd kell nekik valami speciális tartó, mert még így is meghajolnak. 
A tegnapi esőtől és a hatalmas széltől sajnos egészen meghajlottak, még jó, hogy idejében lefotóztam őket. 
Óvatosnak kell vele lenni, mert nagyon könnyen törik, bár minden krizantém könnyen törik, de ez még ahhoz képest is. Azért van belőle már legalább 8 helyen a kertben, mert a letörött darabokat mindig bedugdostam a földbe és le is gyökeresedtek. Nem tudom majd fel tudom-e emelni őket épségben. 
Jó nagy mulcstömeget ad egyébként, tavasszal szoktam összedarabolni, mindet saját maga köré, de - biztos írtam már - nem szabad a friss hajtásait eltakarni a mulccsal, mert könnyen kirohad. A krizantém érzékeny az ilyesmire. És fantasztikus, ahogy elkomposztálódik, pedig a szárak szinte megfásodnak tavaszra, elég fárasztó is a darabolás. Mégis 1-2 hónap alatt nyoma se marad, úgy elbontják a mikroorganizmusok. 

De tényleg, viszont így vannak kellemes meglepetések. :)))
A múltkor emlegettem, amikor véletlenül letörtem egy nagy szárat az egyik krizantémból, hogy jajjaj, abból még nincs is szaporítva. Eldugdostam a szárakat, de nagyon úgy tűnik egyik se marad már meg. 
Viszont most, hogy elkezdenek lassan kinyílni a krizantémok, látom, hogy legalább 5-6 is van már belőle. Ennek most nagyon örülök, mert egyrészt anyukámtól kaptam, másrészt annyira különleges a színe, másutt még nem is láttam ilyet soha. 
Egyébként ez volt az, amit tavasszal a vakond majdnem kitúrt, szerintem akkor szaporítottam belőle ágakat, de már nem emlékeztem rá, csak most, amikor látom, hogy mindenfelé nyílik a kertben. Úgy örülök neki! 

Nagyon szépen megmaradtak a bordós-lilás színűek is, amit még a szomszéd nénitől kaptam. Azt is tavasszal ültettem át, mert azon a helyen ahol volt, évről évre egyre kisebb és gyatrább lett, nem akartam, hogy lassan elfogyjon. Ezért tavasszal vettem le róla szárakat és magát a tövet is átültettem és mind megvannak. 
A fenti képen is van egy tő belőle, de máshová is szaporítottam, nagyon szép a színe. 
Ez nem gömbölyű bokornak nő, hanem közepesen magas, kb. 60 centis lehet. Ámbár még az is lehet, hogy jövőre gömbölyű lesz, mert egy-egy szálat dugdostam el, abból lett ez a bokor is, de az előző helyén nem mutatott gömbformát... 

Sőt, a piros, margaréta-szerű, szimpla virágú is megvan és van belőle másik is, ami majd jövőre derül ki, hogy megmarad-e. 

 A kis csodakrizantémom viszont sajnos nem lett szebb, valami nagyon megtámadta a leveleit. Virágzik ugyan, de látszik, hogy nem olyan szép egészséges. Jövőre majd ebből is fogok szaporítani. Szívem szerint ezret csinálnék mindegyikből. :) 

"Na látod, hogy ez úgyis az én fotelem? Na ugye, hogy ugye?"  :D :D