Murphy melózik, a dög! 
Tegnap volt Jégtörő Mátyás napja és a napok óta tartó hatalmas fagyok után Mátyás nem talált jeget... 1 fok volt tegnap reggel, borús idő és még esett is valami. 
És - ahogy a múltkor már írtam - Mátyás tör ha talál, ha nem, akkor csinál. 
Már, ha lehet még hinni a népi megfigyeléseknek, mert az időjárás egyre hektikusabb. Meglátjuk minek nézünk elébe az idén.
Amit már biztosan tudok, hogy a növények meglepően bírják a szélsőségeket, úgy a szárazságot (érdekes módon a túl sok vizet sokkal kevésbé tolerálják), mint a hideget is. 
Abban is megállapodtam magammal már régen, hogy ami nem bírja, ahhoz nem ragaszkodom a kertben. 
Így költözött ki tőlem mindkét díszgyertya (magától), de az az igazság, nem is voltam annyira oda attól a növénytől. 

Az idei tél veszteségei közül is látszik már pár: úgy látom, hogy két primula is kipusztult, az egyik a kandeláber kankalin, a másik nevét nem tudom, az sem az a hagyományos volt.  
Más egyelőre nem látok. Nagy izgalmat jelentenek a fák, főleg a tavaly ősszel ültetettek. 

Tegnap Herkukó hasába becsempésztem a féreghajtót is. Vettem pár doboz olajoshalat, az a Joker mostanában. Régebben kockasajtban kapta, mert azt is imádta, de amióta ilyen ínyproblémái vannak, a kockasajt már nem jó, mert ráragadna az ínyére. 
Az olajoshalat villával beletöröm az olajába és csak 3 falatnyit kap, benne a gyógyszerrel, így több napra is elég. Abban kapja a szteroidot is, meg a gombaport... így fogynak el. Mióta ivartalanítva lett, sajnos sokkal válogatósabb a CicaÚr, trükközni kell, hogy bekerüljön a pocakba, aminek be kell mennie. Ezért is jó a pár falatnyi hal, mert így megjön az étvágya és utána könnyebben megeszi a cicakaját. 
A csajokat nem lehet ilyen könnyen rászedni, ők kiszagolják a halban is, ezért kapja pl. a Böbe a cseppeket, de Elzának és a Nyenyerüsnek be kell nyelnie a tablettát, ha részletekben is. Szájkinyitás, beledobom és hasonlók nem játszanak, lehetetlen küldetés lenne. 
Tegnap Elzát lefújtam egy kis Frontline-al (bolhák és egyebek ellen), már az is egy küzdelem volt. Elza az, aki a legkevésbé tűr el bármit.

Új növényeim is jönnek, rendeltem egy japán szentfát (Nandina domestica `Richmond`) és egy kínai álbirset (Pseudocydonia sinensis). 
Úgy tűnik, hogy egyre jobban rá vagyok kattanva a gyümölcstermőkre, amik még mutatósak is (az álbirsnek pl. gyönyörű az őszi lombszíne) és nem sok kertben fordulnak elő, de nagy előnyük, hogy egyelőre nincs kártevőjük nálunk. 

 Nagyon várom már a jó időt, hogy lássam mi maradt életben a télen az őszi ültetésű facsemeték közül is. 
Magról is van vetve fehér őszibarackom, de még nyomát se látom, ahogy a vadcitromnak sem és a mazsolafának sem... nem lesz könnyű megbirkózni a sikertelenséggel, ha egyik se kelne ki...

Kinéztem még magamnak a Somtermésű ezüstfát (Goumi berry) vagy (Elaeagnus multiflora) is, de itthon csak egy helyen találok, az is 15.000 Ft. Soknak tartom annyiért, lehet, hogy ezt elengedem, hacsak nem találok valahol jobb áron. Ennyiért értékesebb gyümölcsöt is tudok venni.