Ma reggel csúnyán visszaéltem a CicaÚr bizalmával, de muszáj volt. Magamhoz édesgettem, aztán megfogtam és betettem a hordozóba és levittem őt a pincébe. Nem oda, ahová szoktam, hanem beljebb egy ajtóval, hogyha nyitom az ajtót, ne tudjon kislisszolni.
Viszem őt a műtétre és addig nem ehet, nem ihat, azt se akarom, hogy valahol befaljon (mert ha nem kap enni, a belessége ráviszi őt bármire).

Most benn van, odatettem az előre elkészített friss dobozát és addig nem igazán fogok lenn mászkálni, de majd egyszer-kétszer azért benézek hozzá. 
Amikor kinyitottam neki a hordozót, akkor rögtön kiment belőle és elbujdokolt, ezért azt hiszem ma mégegyszer át kell majd őt vágnom, hogy újra be tudjam tenni a hordozóba. Nem szeretem az ilyeneket, mert elveszíti a bizalmát, de nem akarom a hordozóban se hagyni olyan sokáig, egyrészt mert kényelmetlen neki, másrészt így ott az alom és tudja kényelmesen végezni a dolgait. 
Remélem megnyugszik, a cicák kíváncsiak és majd felfedezi a pincét... remélem nem jelölget majd... de valamit valamiért, majd kitakarítok. Máshová nem tudom biztonsággal tenni. 
A kamra ajtaját bezártam és a legbelső helyiséget is.  Szeretnék már túl lenni ezen a műtéten vele. 

***

Nagyon szépek lettek a magról nevelt gyömbérgyökér magoncaim. Ez nem az a gyömbér, amit megeszünk, hanem évelő virág (Geum). 

Kétfélét vetettem, pirosat és tömött virágú citromsárgát, de azt hiszem, hogy csak a piros kelt ki. Bár van kettő, amiről nem tudom biztosra, hogy a piros volt-e, majd jövő tavasszal kiderül, hogy melyik milyen lett. 
Egyet már biztosra tudok, hogy piros, mert az virágzott a nyáron.
3 különböző helyre ültettem ki őket a kertbe és mindegyik nagyon szépen fejlődött. 

Ez a kút mellett van, a ház északi oldalán. Napot csak késő délután kap, az igaz, hogy még akkor erős ott a lemenő nap ereje, de mégse olyan, mintha a déli órákban sütné. 

Ez a kettő esélyes, hogy sárga legyen, mögöttük pedig, ahol a kis karó látszik, szintén egy magonc növekszik, mégpedig réti iszalag. Picurka még. 

Ezek pedig az előkertben laknak a kerítés lábazatának az árnyékában. A jobb oldalon világoskék írisz, a bal oldalon pedig szibériai írisz van, reménykedek, hogy kék lesz, de majd kiderül. 
Már van egy amit kéknek vettem, de barna lett. Nem bánom, nagyon különleges színe volt. 

 Sütöttem tegnap egy csodás pizzát, olyan régen ettem már, nagyon megkívántam. 

Megkelesztettem a tésztát, saját pizzaszósz van rajta, pici friss (saját) fokhagymás olajjal kikentem a széleit, saját aszalt paradicsommal megszórtam és pici előre lesütött csirkecombszeleteket tettem rá, pár szem olívabogyót és megszórtam sajttal és rásütöttem. Nagyon finom lett. 

Itt már elkezdtem felvágni, amikor eszembe jutott, hogy le kéne fotózni. :)))
A kép nem adja vissza, de hatalmas lett, 25 dkg lisztből van a tésztája, ezen majd finomítani kell még, kevesebb lisztből is el lehet érni ezt a méretet. 
Csak a felét tudtam megenni, de jó lesz az ma is. 

A chayote tökre valószínűleg csak kidobtam a pénzt, mert sajnos kihajtott. Nem tudtam hidegebb helyet találni neki, talán a hűtőbe kellett volna tenni, de ez így már nem fog elállni jövő tavaszig, az biztos. Ott hagyom, nem nyúlok hozzá, de zéró esély van rá, hol van még a jövő május közepe... 

Kiültettem a cserépből a kristályvirágot a ház elé, mert a cserépben kisebb az esélye, hogy átteleljen. Nálam eddig mindig kifagyott, de benn se tudtam megtartani. Másutt látom (itt a közelben is), hogy árokpartokat terít be. Hátha a ház déli oldalán áttelelne a töve. 

Szépen indulnak az Asterek, ez a fehér ez is meglepi, mert a legkorábbi lilából vettem ki és ültettem át, hogy legyen belőle másik... erre ezt most fehér. Nem értem ezeket az Astereket. És biztos, hogy nem emlékszem rosszul, mert abból a megfontolásból ültettem oda, hogy abból biztos legyen másik is. Hmmmmm...

Megint esőre ébredtünk, nem lesz nagy kerti melókázás ma sem. 
Viszont nem bánom, mert az utóbbi két nap poloskainváziója megőrjített, ez tényleg mindent felülmúl. Be is jön pár, de nem tudom hol, bár az is lehet, hogy rajtam utaznak be, vagy amikor az ablakot nyitom, hogy etessem Herkulest. Azon az egy ablakon nincs háló.
Ma reggel a lépcsőházból ki kellett őket söpörni... 
Tegnap este amikor hazajöttem, terítve volt a fal, az ajtó, a lépcső, minden. Reggelre lehullott az zöme a lépcsőre, legalább könnyen le tudtam őket söpörni onnan. Undorító jószágok, nem állhatom őket. 

A kertben nem sok minden történt. 
Kiültettem a tőzike hagymákat, ami megint nem tavaszi tőzike lett. Ezen már bosszankodtam egy sort, hogy sose sikerül tavaszit szereznem, mindig nyári tőzike jön velem haza. 
Még van benn két csomag nárcisz és 3 csomag holland írisz, de még meleg van az íriszeknek, nagyon könnyen kihajtanak ilyenkor, aztán meg lefagynak és akkor jövőre nem lesz virág. 
A nárciszoknak majd ma - ha elállna az eső - keresek helyet, az íriszeket majd hó végén ültetem ki. 

Kigazoltam egy fél virágágyást is, kiszedtem és visszadaraboltam a díszdohányokat és az elnyílt őszirózsákat. Ezek nagyon jók mulcsnak, mert jó nagy leveleik vannak és lágy a száruk is, könnyen visszakomposztálódnak a talajba. 
Abból az ágyásból halt ki tavaly 2 krizantém is, ezért az új, bordó krizantémot oda ültettem ki. Tettem a tövéhez sok perlitet, abban reménykedve, hogy az elszívja tőle a pangó vizet és a talaját és lazítja. Így talán a téli húzd meg - ereszd meg időjárás nem fogja tudni szétcincálni a gyökérzetét. 

Egyébként örülök, hogy még szeptemberben úgy nekiestem a veteményes kertnek a jó időben, mert most egy ideje semmit nem lehet csinálni a sok eső miatt. 

Látszik az ősz az új tölgylevelű hortenziámon is, szépen színesednek a levelei. Milyen picike volt még, amikor idén tavasszal kiültettem. :) 
Remélem jövőre már virágot is mutat majd. 

A túlélő krizantémjaim egyike, az idén csodaszép színe van, nem szokott ennyire élénk lenni. Tavaly sokkal narancsosabb volt a színe, mintha nem is ugyanaz a növény lenne. Fura...

A szeplőlapuk most keltek ki, jó sok. Az idén nem is vetettem, ami kibújt, az mind a tavalyi magokból lett, némelyik már virágot is mutat. Azt nem hiszem, hogy lesz idejük magot érlelni. 

Erdei kutyatej, az erdőről hoztam tavaly ősszel kettőt még nagyon picike korában. Ez nem védett és micsoda szerencse, hogy elhoztam, mert azon a részen teljesen letarolták az erdőt és ebben a nyári hőségben nem élték volna túl a tűző napon. Nálam meg benn vannak a fák és a cserjék alatt és milyen szépen megnőttek. 

Most már tényleg jönnek az őszi virágok a kertben. Szeretem ezt az időszakot és azt is, hogy ilyen sokféle virág van, ami késő ősszel nyílik. 
És nem szeretem ezt az időszakot, mert mindent ellepnek a polosok. Tegnap kész rémálom volt, még benn is találtam négyet... szerintem rajtam utaztak be, mert minden le van hálózva, de még a redőnyhúzó melletti rést is leragasztottam. Úúúúútálom őket!

Megjelentek az első őszi krókuszok is, még nem nyílt ki mind és nincs belőlük túl sok, de majd elszaporodnak. 

A sisakvirágok is megkezdték, az Árnyas kertben már nyílnak, de hátul még bimbóban vannak, azokat majd később mutatom. Ennek egy része is bimbós még... viszont hatalmasak. Nem guggoltam le, hogy fotózzam őket, ezek ekkorák. Kb. 180-190 centisek lehetnek. 

Előbújtak az olasz kontyvirág első levelei is (Arum italicum).  Az idén sajnos termés nem volt rajta. 

Idén magról nevelt macskamentám is hozott virágot. Ez nem olyan magasra növő, álló fajta, mint ami már van, hanem inkább terülő habitusú és a virágja végre kék. A másiké fehéres színű volt. Ezt még nem fedezték fel a cicáim. 

Egy szem pepinóm lett, de ez se érett be. Azt hiszem nem leszek pepinó nagyhatalom... bár még megpróbálom bevinni a pinceablakba, hátha... de nem sok esély van rá. 

A rózsaszín japán szellőrózsa lassan elvirágzik, utolsó virágok egyike. Egyébként ez is nagyon erőszakosan terjedő növény, de ettől nem szabadulok meg, majd nagyon figyelni kell, hogy kordában tudjam tartani.