Elfogyott az összes járdalap.
Azt hittem, hogy marad egy arra, hogy az első ösvény elejére még tegyek belőle, de az összes belement ebbe az ösvénybe. 
Végül is nem baj, az első ösvény eleje marad füves az eredeti terv szerint. Azon gondolkodtam éppen, hogy veszek fűmagot és beszórom, sőt több helyen is kell szétszórni, mert sok kiégett a nyáron. 

Le van a kert már kicsit kopárosodva, levágtam hátul az óriás liliomok szárát, de a The Fairy rózsát is teljesen visszavágtam a múltkor és még sok egyebet is. 
Sokat kell változtatnom rajta. Jobbra pl. nem látszik a lilabogyótól a japán fűz, de most van pár szem bogyó a lilabogyón, őszig meghagyom, hogy lássam, aztán tövig visszavágom és át lesz onnan ültetve máshová. 
Most, hogy megvan az ösvény, ki tudom majd alakítani a széleket is, olyan növényekkel, amik lágyítják kicsit a kontúrokat. 
Jóval több örökzöldre is van szükségem  benne, hogy ne legyen olyan kopár őszre és télire. 

Az ösvény lentről nézve, közben már elpakoltam onnan a törmeléket és a betonlapot. 

Nagy nehezen beindítottam a fűnyírót is és levágtam az itt-ott nem is nagyon létező füvet, de volt, ahol kellett, mert megnőtt, illetve így egyenletes lett az egész, ha nő, akkor kb. egyszerre fog nőni. 
Két tartállyal lett a nyesedékből, amit le is terítettem az egyik évelős ágyásba, oda, ahol a legkevesebb volt belőle és emiatt a nyáron nagyon megrepedezett a talaj. 

Várom nagyon, hogy virágozzon a chia és a perilla. Érdekes, hogy küllemre mennyire egyforma ez a két növény, tulajdonképpen, ha összekeverednének nem is biztos, hogy meg tudnám őket különböztetni, csak az illatukról. A perilla nagyon aromás. Nem tudom, hogy fognak-e még virágot hozni... ezek eléggé visszamaradtak a fejlődésben a szárazság miatt. 
Ez a chia. 

Ez pedig a perilla.

A rózsáim nagyon szépek most, az idén már harmadszor virágoznak. 

Elza is itt van. :) 

A kis kínai selyemmirtuszom az előkertben. 

Böbike. Megint bepróbálkozott a fotelemben, de nem jött neki össze. Fél napot duzzogott egy széken kuporogva, aztán beköltözött a másik fotelbe. :)))

Vettem egy nagy fej káposztát, ilyenkor szoktam lesütni a káposztástésztának valót. Azt hittem az életben nem fogom lereszelni, nagy is volt, nagyon tömött is volt, szóval szép káposzta volt, de melós volt a reszelése. 
Lett is belőle 5 doboz káposzta, az elég is egész télre. Ez is megvan, éhen már nem fogok halni. :))
Szeretek így előkészíteni kajákat, nem mindig van kedvem/időm főzni és ehhez csak tésztát kell kifőzni és kész is az ebéd. 

Kiültettem végre az összes új sziklakerti növényemet, remélem jó helyet találtam nekik. 
A kipusztult hanga őszirózsa helyett már őszre nem rendelek újat, majd jövőre többet is rendelek még, mert az Északi sziklakerttel teljesen félbemaradtam a forróság és a szárazság miatt, de majd azt is be kell ültetni. 
Amiket beletettem se él mindegyik. Sajnálom, mert a háromcsúcsú ernyőspárnám (Azorella trifurcata ‘Nana’), amiből vittem át oda, kipusztult az új helyen is és az eredeti telep is kiszáradt a nyáron. 
Így jönnek elő sorra a veszteségek... nem tudom még meddig fogjuk nyögni ezt az aszályos nyarat. 

Egyébként lassan átnevezhetem magam kövirózsás kertté, mert annyi kövirózsa van a kertben, hogy az fantasztikus. Nagyon szeretem őket és lesz még több is ennél. Lassan, de biztosan szabadulok meg a nagyon terjedős sedumoktól,  nem teljesen, de pici foltokat hagyok csak belőlük. Viszont van olyan is, ami nem maradt meg nálam, ilyen pl. a borsos varjúháj. Szerintem a többi nyomta el. Ezért se akarom már, hogy terjedjenek itt nekem világba és szerintem a kövirózsák sokkal szebbek is. Amikor már nagy telepeket képeznek, akkor igazán különlegesek és azt is nagyon szeretem bennük, hogy szépen színeződnek. Kora tavasszal vannak egészen pirosak, mások sötétbordók szoktak lenni, aztán sárgulnak és zöldülnek, nagyon változatosak. :)

Valamelyik reggel kimentem az előkertbe is kicsit rendezkedni, de azt a részt egész nap süti a nap. Sose jó csinálni, mert reggel is odasüt, legfeljebb nagyon kora reggel, amikor még nincs akkora ereje a napnak. Délutánra meg egy felforrósodott pokol az egész. 
Kinn voltam kb. háromnegyedórát, de nem bírtam tovább, de legalább kiszedtem egy csomó szürke madársóskát, összekötöttem az Astereket, mert ahogy jönnek bimbóik, egyre nehezebbek a száraik és konyulnak le és szét. 
Vékony, zöld, kötöződróttal szoktam őket összekötni, csak lazán, így nem is látszik, hogy meg vannak kötve és virágzáskor sokkal szebbek. Persze ha esik az eső, akkor így is, úgy is szétdőlnek, mert nehéz lesz a fejük. Meglátjuk milyen ősz lesz, az eső még most is nagyon kéne. 

Káoszos nagyon az előkert, de megvárom már, hogy felnőjenek benne a fák, amiket beleültettem. Van benne egy totemciprus, 2 kínai selyemmirtusz  és egy japán szentfa, illetve benne növekszik 2 törzses yucca is. Addig nem nyúlok se az évelőkhöz se hagymásokhoz, amíg ki nem alakul valamennyire a képe. Az is kiderült, hogy a totemciprus és japán szentfa át tud-e telelni. Ha nagyon hideg lesz (-10 alatt), akkor majd takarni fogom őket. Arra gondoltam, hogy ősszel bekészítem a karókat köréjük, ami köré a takarót tekerni tudom és akkor a gyapjúkat csak felteszem-leveszem. 
Abba bele se merek gondolni, hogy mi lesz az előkerttel, ha egyszer belevágok a ház szigetelésébe... 

Eljött a szeptember is... egészen felfoghatatlanul rohan az idő. Még most volt, hogy árgus szemekkel néztem az első krókuszokat  és a hóvirágokat a kertben. :) 
Persze ezzel még nincs vége a szezonnak, még jönnek az őszi virágok is. :) Tulajdonképpen csak a december és a január az, ami beszorítja az embert, de ennek se kéne így lennie. 
Tavaly már akartam eljárni kirándulni, vagy legalább gyalogolni az erdőben, de bepunnyadtam, viszont az idén tényleg el fogok menni, tele van a környék jobbnál jobb túraútvonalakkal és ha jól telik az idő, akkor gyorsan el fog jönni a tavasz is. 

Azon gondolkodtam, hogy vegyek-e le termést a jujubáról, mert le fogja szakítani azt a pár kis ágat, amin az összes beérni készülő gyümölcse van. Már alig várom, hogy megkóstoljam. :) 
Aszalva már ettem sokszor, a World Mall-ban van egy nagy kínai üzlet, ott szoktam venni (olyan, mint egy jó, édes, sűrű szivacs, hihi), de én szeretem, viszont frisset még soha nem ettem. 

A nagyobbik fa már elhagyott engem, tényleg nagyon gyorsan nő és az új ágain végig virágok vannak, de azokból már nem lesz gyümölcs. Eszméletlenül lelkes egy növény azzal a sok gyümölccsel és virággal egyszerre saját magán. És még szép is nagyon ezekkel a fényes leveleivel. 
A másik fa feleekkora, de azt egy évvel később (tavaly) ültettem, mert sajnos kipusztult egy. 

Kínai hamuvirág, nehezen szedi össze magát szegény. Tavaly a csigák majdnem kinyírták, most a szárazság adott neki. Néha lottyintottam neki vizet, de nem volt elkényeztetve ezen a nyáron. 
Tavaly szedtem róla magot, megpróbáltam szaporítani, de egy se kelt ki belőle. Az idén újra gyűjtök magot róla, hátha...

Nagyon szép a 'Pink Annabelle' hortenziám, ezért is megküzdöttem tavasz óta, majdnem kipusztult, de végül helyrejött, most van rajta ez a nagy virág, de van még két kisebb is és egy újabb nagy szárat is növeszt, amin szintén van bimbó. Látszik is a képen az előtérben. 

A tarackoló kékgyökerek nagyon virágoznak az idén, ezek nem szeretik az esőt, így most nagyon elemükben vannak. Jövőre meg kell ritkítanom, mert benőtte már az előkertben a selyemmirtuszt is, meg mindent. Pedig ez egy kis cseréppel volt betéve a talajba, de kiszökött és már beterít egy négyzetmétert is. 

4 helyen van a kertben füzérajak, de az idén csak ennyit tudnak produkálni (a szomszéd közben vágatta ki a kiszáradt fáit).  Ami lenn van a hólyagvessző környékén, már hatalmas telep volt, de majdnem az összes kiszáradt. Nem pusztult ki, de nem sok híja van. 

Így néz ki most a kert, nincs is virág benne... nagyon kevés csak, ami van, az is elkottyan. 
Sajnos a szárazság miatt a törökszegfűk se keltek ki, máskor már zölden borítják a talajt, de most üres a helyük (a fatörzstől balra). Szórtam szét magokat és a másik helyen is, be is öntöztem már kétszer is, jó lenne, ha kikelnének, mert nem szeretnék jövőre törökszegfű nélkül lenni. Nem akarom, hogy ez az aszály kihasson a jövő évi kertemre is.

Na, ez meg a jiaogulan... apu hozta át, mert döglődött nála. Átültettem nagyobb cserépbe, kapott új talajt maga köré, de nem bolygattam a gyökerét, csak visszavágtam a hajtásait. 
Egy kis ideig jobban is nézett ki, de megint ilyenné vált. Most fogtam, kivettem a cserépből, kirázogattam az összes régi talajt a gyökerei közül és teljesen új talajba ültettem át, vissza is vágtam teljesen. Meglátom mi lesz belőle. 

Ehhez képest... az első átültetés után ledugtam 2 kis hajtást egy nagy üres cserépbe a teraszon. El is felejtettem, nem is locsoltam, csak akkor, amikor észrevettem, hogy valami ott növekszik. Na, hát így néz ki egy egészséges jiaogulan. 

És a Böbe, az én kis Cocóm! :)