Tegnap délelőtt sikerült végül becsalnom Herkulót. Hát... haláli! 
Feljött az ajtóhoz és nagyon magyarázott, vittem ki neki mégegy doboz kaját, tejszíneset, mert azt jól el lehet nyalogatni és apró falatok vannak benne. Meg is ette majdnem az egészet, aztán lekuporodott az autó alá és nem mozdult onnan. 
Már harmadszorra mentem le, akkor már vagy 2 órája kinn volt a reggeli -10 fokban, csalogattam és egyszercsak megindult befelé, be is jött, de abban a pillanatban, ahogy az ajtót csukni akartam mögötte, már ki is slisszolt. 
Aztán kimentem és leguggoltam és hívtam magamhoz és csodák-csodája odajött a CicaÚr! Ilyen még soha nem volt. 
Ez volt az első, hogy kinn a szabadban csak úgy odajött hozzám. :) 
Nagyon megszeretgettem érte, aztán óvatosan felemeltem és bevittem, ő meg boldogan mászott be a kuckójába. 
Már csak az kéne, hogy a gyógyszert is megegye... a szemcseppekkel egyelőre nem vacakolok, nem akarom elvadítani. Ha az antibiotikumot bevenné, nekem már az is elég lenne, mert addig nem műtik meg, amíg a cicanáthából ki nem gyógyul és nagyon vékony is. 
Nagyon rossz helyzet ez, mert a foga miatt (is) kéne műteni, de a foga miatt nem úgy eszik... híznia kéne, de így?  
És nemsokára kezdődik a cicák párzási időszaka is, amikor nem fogom tudni fékentartani, ha nem lesz addig ivartalanítva.

Igaziból sajnos a CicaÚrnak alig van esélye a gyógyulásra, sőt a túlélésre. Ha ebben az állapotában elmegy csavarogni, akkor ő már nem fog hazajönni. Jó lenne februárig megoldani azt a műtétet. Bízom benne, hogy minden ellenére is sikerül őt rendbehozni.

Délután megint kilógott, de legalább evett. Kicsit nehéz volt megetetni, mert a kóborok mindenütt ott vannak és persze ők is akarnak olyat, ami a Herkulóé. Eddig Herkules mindenkit elzavart, de most gyenge és őt zavarják el.
Nagy nehezen egy kockasajtba rejtve beadtam neki a gyógyszert is, befalta, de nagy prüszkölés is volt, mert - gondolom - ráragadt a fogára, de a sajtot annyira szereti, hogy az se érdekelte. 
Délután megint kinn volt (kilóg, ahogy nyitom az ajtót, amikor ki akarok jönni), de estére becsaltam őt, csak megtanulja előbb-utóbb, hogy lehet menni ki és be, de éjszakára jobb benn a melegben. 

Egyébként azt hiszem, hogy a CicaÚr személyében egy igazi ragaszkodó kis lényt nyertem, két nap alatt ekkora változást még sose láttam cicán. Az az igazság, hogy tegnap egész nap a nyomomban volt, ha hívom jön és rettenetesen  magyaráz valamit. Nem tudom mit mondhat, de nagyon mondja. :)))
A tetőről is hívtam őt le, úgy rohant, így még Elza se nyargal, pedig tud nagyon szaladni ő is, amikor szólok neki. 
Elzán pl. megfigyeltem, hogy amikor a Böbét hívom be este, akkor direkt kimegy, de nem jön be a Böbével, hanem azt szeretné, hogy őt is hívjam és akkor nyargal HAZA! 

Szóval késő délután Herkulót becsábítottam a pincébe, megtöltöttem neki az új almosdobozt is, kaja-pia is van neki. :)))) A lábammal kellett őt benntartani, különben megint kiszökött volna, remélem emiatt nem fog megint félni. 
Majd holnap megint kimehet egy kicsit... miután megette a gyógyszerét. A Vén Disznó! :)))))  

Sajnos a CicaÚr nem evett se tegnapelőtt este, se tegnap reggel, pedig benne volt neki az antibiotikum a kajában. 
Felhívtam a dokit és mondta is, hogy nem mindegyik állat viseli jól ezt a fajta gyógyszert (Doxycare), ezért délben beszaladtam és hoztam másfélét (Clavaseptin), de ezt kétszer kell neki adni. 
Az első szemet rögtön bele is turmixoltam neki kajába és levittem és evett is rögtön, mind megette. 
Kicsivel élénkebb is volt a CicaÚr és tegnap volt simi is, kétszer is, meg dörgölőzés is a lábamhoz! Ilyen még sose volt, mert 1 méternél (illetve 70-80 centinél) sose engedett közelebb. Kizárólag az ablaknál volt simi. 
Bár azt hiszem, hogy a jég akkor kezdett megtörni, amikor egyszer megfogtam őt és átvittem egyik ablakból a másikba és ott kitettem, bár azóta nem engedi megemelni magát. 

Azt hiszem, nem megy pocsékba a maradék antibiotikum sem, mert azt megkapta a MókaKépű. neki is baja van, de őt aztán teljesen esélytelen megfogni. Bucira van dagadva a fél feje szegénynek, ezért megetettem vele a gyógyszeres kaját, hátha segít.
Sajnálom ezeket a kóborokat is, fáznak... tegnap látni kellett volna őket az udvarban. Mint a macskaszobrok, ott feszítettek a napsütésben a fekete gumiszőnyegeken (szerintem az átmelegszik) és napoztak. 

Megkérdeztem a műtétek árát is a dokitól, nem is lesz annyira vészes, csak javuljon fel kicsit Herkuló és akkor rendbehozzuk a fogait is és ivartalanítva is lesz. Akkor lesz egy szép, nyugis öregkora. Ki se kell menjen az udvarból. 

Ma reggel viszont már nem úgy mentek a dolgok, ahogy terveztem. Levittem neki a kaját, mert tegnap a vacsorához se nyúlt. Akart ő enni este, de szerintem megint érzékeny lett a foga, így a kaja ott maradt, ma reggel a MosogatóCicának adtam oda. 
Pedig nem volt meleg sem, csak langyos. A többiekét is melegítem pár napja a radiátoron, ebben a hidegben jó nekik, bár egyébként is szobahőmérsékletű szokott lenni a kaja, mert benn tartom, de most látom, hogy jól esik nekik, ahogy a meleg víz is. 

Visszatérve Herkulesre, ma reggel kilógott, a gyógyszeres kaja ott röhög lenn a pincében, ő pedig fenn falja a kaját a kóborokkal. Persze, hogy tettem ki neki is, ne tülekedjen ott és ne közös dobozból egyenek. Zabál... erre varrjatok gombot! Most nincs fogfájás. 
Egyébként tegnap olyan fura volt, borzasztóan recsegtette a fogait, még nem is hallottam ilyen hangot tőle sose. 
Ma reggel meg nagyon mondta a magáét, azt is nagyon recsegős hangon, de tuti magyarázott valamit. Viszont volt nagy szeretgetés, már néha azt hittem, hogy fel fog mászni a nadrágszáramon, nem lehetett otthagyni. Aztán elkezdett enni, gondoltam akkor én most már mehetek, megvolt a reggeli szertartás és amikor kinyitottam az ajtót, úgy kislisszolt, mint a huzat! Átvert a dörzsölt, vén, zsivány! Még kinézek és megpróbálom becsalni. 

Tegnap megjöttek a virágmagjaim is, nagyon örülök nekik. Majd hétvégén újra átnézem, hogy melyiknek kell hideghatás és beköltöztetem őket a hűtőbe. 

-10 fok van kinn ma reggelre, nagyon örülök, hogy Herkulest is benn tudom. Szerintem ilyen betegen már nem vészelte volna túl ezt a hideget kinn. 

Egyébként, a CicaÚr úgy befészkelt a pincébe, hogy tegnap egész nap ki se ment. Lementem hozzá párszor, kinyitottam kicsit az ajtót, mutatva, hogy ki lehet menni, de arra se nézett. 
Elza is úgy szokta, mikor már túl sokat dörömböl és az agyamra megy, akkor kimegyek és kinyitom az ajtót (és ha éppen nem a kimenés miatt dörömbölt), akkor csak úgy húz be a kuckójába. :)))))
A CicaÚr is így volt, elfoglalta a doboz tetején a cicahordozót (azt hittem nem megy bele többet se) és abban gubbasztott egész nap. Behoztam a gyapjúszerű anyagot, a másik dobozból, amit valamelyik nap tettem ki, most körbevettem a hordozót vele, mert az nagyon jól szigetel, így jól be tudja fűteni magának. 
Simi nem volt, mert nem igazán jött ki és amikor be akartam nyúlni, akkor nagyon fújt. 

Azt hiszem nem érzi túl jól magát, de az is biztos benne van az elbújásban, hogy benn a melegben minden baja ellenére jó neki. Használta az almot is, egészen hihetetlen számomra, ez a cica soha nem almozott előtte. Amióta befogadtam, ő mindig is kinti cica volt és szerintem előtte is. 

Nem evett viszont sokat, de hagytam előtte turmixolt kaját éjszakára is és vizet is. Előző éjjel az összes vizet megitta, de szerintem akkor még lázas volt. 

Majd valamit ki kell találnom, hogy ne kelljen ott átlépdelnem rajta, mert most a pincébe se tudok bemenni, csak tornamutatványok árán... mit meg nem tesz az ember. Most azért van az ajtó eltorlaszolva, mert alatta be tudna bújni és nem szeretném, hogy összepisilgessen ott nekem akármit is. Majd hétvégén, amikor lesz időm, akkor teszek az ajtó aljára valamit, amitől nem tud beljebb menni, illetve elrakom onnan a kerti bútort is, (ott vannak összecsukva és lerakva) és akkor lesz hely a cicabunginak és egy rendes almos helynek is. Aztán majd tavasszal kiszoktatom az ÖregFiút megint, de addig még lesz egy fogműtétünk és egy ivartalanítás is. Jajajajjaj!

Herkuló fénykorában... szegény macska, idefogadtam, aztán azóta csak bajai vannak. Mintha nem hoztam volna neki szerencsét. :(
De az is lehet, hogy már nem is élne, ha nem etettem volna. Nincs ennek a cicának könnyű sorsa, még így sem, hogy gondoskodok róla.