Második reggel vittem le a fűbe a kaját a cicáknak, mert nagyon unom már, hogy örökké tele van hátul a tető macskakajás edényekkel és különben se tolongjanak itt az ablakban. 
A Nyenyere és a Mosogató azonnal rohantak, Herkules hívásra, de lejött, a ZenCica azonban a füle botját se mozdítja, ő végül fenn kapott enni, bár szerintem nem volt jó ötlet, mert valahogy meg kell majd értenie, hogy másutt fog ezután enni. Úgy tűnik neki bele fog telni egy kis időbe. 
Amúgy fürtökben lógnak rajtam a macskák... kicsit (nagyon) elegem van belőlük, de mindig megesik rajtuk a szívem. Szerintem a környék valamiért nem kívánt macskái mind nálam kötnek ki.  A Nyenyere a borzalmas hangjával és nem hallgat el, Elzát szerintem azért dobhatták ki, mert olyan volt, mint egy élő gázkazán, bár az utóbbi időben rendbe jött már, a télen már nem éreztem azt a szagot a verandán.
Herkulest tudjuk, neki kb. minden baja van, a ZenCica nem tudom mitől zen, de tuti valami nem stimmel vele.  Csak a Mosogató normális és persze a Böbe. 

Böbe egyébként játszani tanít engem. Mostanában esténként bevezette, hogy bújócskázik. Van az előszobában egy hatalmas tükör, JYSK-ben vettem, nagyon szép, ezüst a kerete, de nem tudom, hogy gondolták, azt nem lehet feltenni a falra, ezért fel van téve egy kis szekrénykére és csak neki van támasztva a falnak. Na, ezt a Böbe felfedezte magának és folyton ott kell bújócskázni vele és labdázni. Bebújik és gurítgatjuk a labdát, de a TV mögé is bebújik, ott meg egy összesodort újsággal nyúkálok, ő meg kinyúkál a TV alatt és elkapja az újságot és/vagy püföli... marhára élvezi. Én nem annyira, de kb. két hete kezdte és minden este játszani kell vele, mielőtt lefekszik aludni. :)))) Mint egy gyerek! 

Szombaton majdnem egész nap kinn voltam a kertben, megmetszettem a birsalmát, a piros ribizlit és az őszibarackot. Hát... a barackon nem tudom lesz-e, de legalább most barackfa formája van. Az is lehet, hogy később kellett volna... na mindegy, ez most már így lett. 
A birsalmáról levágtam az összes tőhajtást és az ágain voltak már iszonyú vastag, felfelé törekvő, vízhajtásnak látszó ágak. Azokat mind kivágtam, a többi részéhez nem nyúltam, mert azt tudom, hogy a birsalma a tavalyi hajtásain hozza a termést. Aztán majd valamikor meg is kéne permetezni, de vasárnapra esőt ígértek, jövő héten nem biztos, hogy lesz időm... a tavalyi lemosópermetezés is így maradt el. 
A levágott vastag tőhajtásokat szépen megtisztítottam és lesznek belőlük jó karóim a borsóhálónak.
A kert csupa sár egyébként, nem lehet a talajra rámenni. Másutt látom, hogy már javában veteményeznek, szerintem nekem itt március közepénél hamarabb nincs esélyem, de az is csak akkor, ha addig már nem esne több eső. 

Vágtam még ki öreg ágakat a nagy jezsámen bokorból is, azt a bokrot ősszel szerintem tövig vissza fogom vágni, az is lehet, hogy kiveszem onnan. Van még másik kettő jezsámen bokrom és ugyan csodás, amikor nyílik a virága és az illata is fantasztikus, de tőről nagyon terjed. 

Délután pedig sütöttem muffint, mert majd meghaltam valami édességért és a muffin az olyan összeborítós süti és hamar kész is van. Tettem bele a tavaly eltett tökisszonból, amit 3-4 napon át áztattam-főztem tömény cukorszirupban. Egyáltalán nem lehet rájönni, hogy tök, jó édes lett, áttetsző. Lehet, hogy az idén megpróbálom majd úgy, hogy kicsit kiszárítom utána a cukros tökkockákat. Kíváncsi vagyok rá, hogy meg lehet-e csinálni. 

A muffin receptje: (mennyiségeket csak kb. tudok, mert azt tudom, hogy az állagának milyennek kell lennie és ahhoz igazítok mindent. 

1 tojás, csipet só, 2 cs. vaníliáscukor, fél cs. sütőpor, 2 evőkanál barna nádcukor, kb. fél dl étolaj (7-8 dkg vajat szoktam olvasztani, de nincs itthon), tej, a cukros tökök a (kevés) levével), kb. 10 dkg dejó, 1 marék aszalt vörösáfonya és rétesliszt. A muffinpapírokat beraktam a muffintepsibe és belekanalaztam a cuccot. Kb. 190 fokon sütöttem, amíg a teteje szép piros nem lett. 

Az a jó benne, hogy akármit is bele lehet borítani, kókuszreszeléket, csokidarabokat, befőttet, reszelt almát, banánt, vagy bármilyen gyümölcsöt, de sósat is lehet készíteni. 

El vannak vetve a palántának valók is, főleg virágok, de már földben van a zeller és a paprikák, illetve egy fajta padlizsán. Az egyik ablak már majdnem tele van, a másik még szabad, majd oda jönnek a paradicsomok.
A virágok közül a keleti mák már kikelt, pár Monarda is és úgy láttam, hogy kikelt pár Geum is, a piros biztosan, a sárga meg napok óta kínlódik. Valami látszik a nagyezerjófű magjain is, csak kicsit lenne végre több napsütés, mert hiába a déli ablak, ha nem süt a nap. 

És persze a hóvirágok is itt vannak még, most ők a főszereplők kertben. 

Végre, végre! Itt nálunk tegnap volt az első igazán tavaszias nap. Nagyon szép idő volt, jó meleg, a növények szinte megugrottak. A hóvirágok mindenképpen, a reggeli állapothoz képest kora délutánra egészen szépen kinyíltak. 

A legelső krókuszok is kinyitották a virágaikat, természetesen most is a fehérek az elsők. Már nem a ház előtt vannak, tavaly kiszedtem őket, de persze a krókusz nem hagyja magát. Onnan se sikerült maradéktalanul felszedni, ezért kihajtott pár, ami nem baj, majd elszaporodik megint és lesz belőle itt is, meg ott is. 
Egyébként rengeteg krókusz lesz már az idén a kertben, elképesztő mennyiségű és fajtájú van kiültetve. Nagyon várom őket. Aztán mindig olyan fura, ahogy megyünk bele a tavaszba, április-májusra már mindig olyan távolinak tűnnek. :) Mert az egész tavasz egy nagy élményözön és mindig kinyílik valami újabb és újabb, a krókuszok pedig hamar feledésbe merülnek, de azt hiszem mégiscsak ezek a virágok azok, amiket az ember a legjobban vár a kopár tél után és hatalmas örömöt adnak. Ez itt még csak két apró virágocska, de majd amikor kinyílnak a nagy telepek, az lesz a nagy show! 

 Minden bújik, a jácintok, a nárciszok, a tulipánok és valami erdei akármi is, aminek már egyszer kikerestem a nevét, de jól el is felejtettem. 

Az erdei akármi (szerintem vagy a keleti kontyvirág, vagy a foltos kontyvirág lesz, majd jobban megnézem a levelét) a zöld levelű és mellette pénzlevelű lizinka van. Ez utóbbi beszökött magától a kertbe, szeretem, mert szépen ellepi a talajt és nagyon szívós is. 

Elzát meg tegnap este kinn felejtettem... szegény. Reggel néztem az ablakban, hogy ez meg olyan, mint Elza és akkor döbbentem rá, hogy ez bizony Elza. Majd megfagyott a szerencsétlen, most be van húzódva a bungijába és melegszik. 
Akkor suttyant ki este, amikor Böbe bejött és hívtam, hogy jöjjön vissza, de elment, aztán pedig megfeledkeztem róla. Azt hiszem, hogy majd szépen megtanul szót fogadni a CicaNéni! 

Ma reggel elkezdtem bevezetni azt is, hogy lenn fognak enni a fűben a kinti macskanépek. Herkules nem jött le, ő az ablakban kapott enni most is, pedig azt szeretném, hogy ne legyen olyan kis kívülálló, hanem a többiekkel egyen ő is, de végül nem hagytam ott a kaját, mert ő turmixoltat eszik, a kóborok meg mindent felzabálnak, amit csak találnak, de majd kialakul ez, amikor látja, hogy a többiek lenn esznek. 
Először a Nyenyerének esett le a dolog, ő azonnal jött és már majdnem megette a kajáját, amikor a Mosogató is rájött, hogy mit akarok. Őt már kicsit csalogatni kellett, mert nem akart nagyon a közelembe jönni, de éhesebb volt, minthogy a kaja ott maradjon. Aztán szépen elsomfordáltam onnan. 
A Zen Cicának (a Mókaképűnek), egyáltalán nem esett le, hogy mit szeretnék. Ő a maga zen módján ült és várta a kaját tök nyugisan. Én meg ott hadonásztam és kínálgattam neki az edényben a kaját, de nem ment át üzenet. 
Végül letettem a kaját, nem tudom ki ette meg, de majd rájön előbb-utóbb, vagy éhes marad. 

Érdekes különben, de a lány cicák sokkal okosabbak. A fiúk olyan eccerűek mint a szög, nehezebben értik meg a dolgokat, sokkal kevésbé kommunikatívak is és kevésbé alkalmazkodók. 

Én is megtaláltam az elhíresült Temu-n végül, amit meg is rendeltem. 
Vettem aszalónak egy nagyon jó hálót, amit ugyan halászhálónak árultak, de ez engem nem zavar egy cseppet sem. Nagyon jó, hogy belül is hálósak a polcai, cipzárazható, így nem megy bele a légy és a darázs sem. Bármit beletehetek majd, paradicsomot, sárgarépát, céklát, gyümölcsöt. 
Terveztem, hogy építek egy aszalót, na de minek bonyolítani és többszörös árat fizetni érte, amikor létezik ilyen is. 

Tavaly paradicsomokat aszaltam, először tálcára tettem őket, aztán rájöttem, hogy van nekem süteménytartó rácsom is, na azon klasszisokkal gyorsabban száradt, mert alulról is tudott szellőzni. Ezért nagyon jó lesz ez az alkotmány nekem. Bár még az aszalt paradicsomokhoz hozzá se nyúltam...

A háló nem rozoga, csak az akasztás miatt néz így ki, ezt majd függeszteni kell, most csak az egyik részével van felakasztva, csak kerestem egy helyet a kép miatt. 

És hogy jusson egy kis tér a kreativitásnak és a lelkem kőmíves részének is, rendeltem még mini, makettező téglákat. Arra gondoltam ugyanis, hogy ezekből az - egyébként méretarányos - téglákból megtervezném a kinti sütögetőt és akkor meg tudnám építeni magamnak. Kiszámolhatnám, hogy hány darab tégla kell, tudnék variálni a formákkal is. 
A képen azért van a mokkáskanál, hogy lehessen látni, hogy kb. mekkorák a kis téglák, amik egyébként igazi agyagtéglák. 

A kertben vannak már zöldek is, az olasz kontyvirág (Arum Italicum) levele szépen összeszedte magát és nőtt is az utóbbi melegebb napokon. Jól esik látni ezeket a szép leveleket a nagy kopárságban. Alapvetően már minden kis hajtás jól esik, ami életjel és tavaszt ígér.