Tegnap forrástúrán jártunk itt a környéken és hoztunk is csomó vizet mindegyikről. Majd végig fogom kóstolgatni és amelyik ízlik, onnan máskor is fogok hozni. 
3 forrást néztünk meg és még kaptunk egy negyedikre is tippet. Mindnek fogyasztható a vize, sokan látogatják is őket. Sőt, volt ahol sorba kellett állni.
Most már elkezdem majd felfedezni itt a környéket, mert annyi csodás látnivaló van, amiket nem ismerek. 

A kertben nem sokat időztem, de a nagy kékszakállt, a cserjés pimpókat és a japán gyöngyvesszőket is jó alaposan megmetszettem. 

Közben egyre több krókusz nyílik ki, de annyira kéne nekik a napsütés. Helyette este is szakadt az eső, én már tényleg nem tudom mi lesz, ha nem hagyja abba az eső, így veteményezni se fogok tudni, nem tud annyira se kiszáradni a föld, hogy egyáltalán hozzá lehessen nyúlni. Most megint tocsog a kert a vízben. 

Ahogy nézem a krókuszokat, jól körbenőtték őket már az egyéb növények, elég sokat fel kell majd szednem az idén és ősszel új helyre ültetni, mert az árnyékban nem fognak nyílni. Pl. két nagy adagra (az egyik egy szép cirmos fajta, a másik lila), jól ránőtt a pálmaliliom, onnan biztos, hogy majd fel kell szednem, azt se tudom, hogy egyáltalán hoz-e virágot az idén. Tavaly abban a rengeteg esőben minden olyan hatalmasra nőtt. 

A krókuszok is nagyon szaporodnak, itt ezen a képen látszik a szaporulat is a bal oldalon (bár még az is lehet, hogy lilák lesznek), de maga a telep is minden évben egyre nagyobb. 

A császárkoronáról azt olvastam, hogy nagyon nehezen szaporodik, hát... itt nálam egy úgy elszaporodni látszik, hogy fantasztikus. Ez 1 darab hagyma volt, most úgy látom, hogy 9 helyen bújik ki a földből. Örülök neki, mert nagyon drága a hagymája. 

Ez pedig Elza a bungijában, jól be van bambulva a CicaNéni!  

Pár napja reggel a ZenCica is rájött, hogy a kaja odalenn terem. :))) Akármennyire is alfában vagy thétában leledzik a cica, azt azért nem tudta nem észrevenni, hogy a többiek egyszerre rohannak lefelé, hanyatt-homlok a tetőről, ezért végül a maga zen módján ő is lejött. Szépen, lassan, komótosan, de lejött. 
Herkules egy kicsit odébb evett, de majd közelítünk. Végül is ez most miattam volt, mert a "vadak" tőlem nem mertek volna odajönni a kajához (bár a Nyenyere már nem vad, alig tudok tőle lépni a kertben), Herkules meg kéri a rendes reggeli imádást, simizést és úgy egyáltalán. :) 
Édes kis Kandúrka, sose hittem volna, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor a lábamhoz dörgölőzik és az udvaron is simogathatom őt. Teljesen felszabadult a cica. :)
Valamelyik nap a napsütésben a fűben hentergett és a hasát simiztette. Ezt a cicák nem nagyon szokták megengedni, még Böbe is csak tessék-lássék, de Herkules imádja, bár ő minden érintést imád. Nem akarom elhinni, hogy ehhez majdnem 5 év kellett és hogy pár hónapja még ugyanúgy elszaladt az udvaron, mint a vadak. Olyan, mint aki egész életében arra várt, hogy végre szeresse valaki. :) 
Herkuló még most is turmixolt kaját eszik, de legalább eszik és azt hiszem az antibiotikumok a kis belében is rendbe tettek valamit, mert normálisan eszik végre. Már nem olyan, mint egy végtelen bél, amibe csak öntöttem a kaját és mégis mindig éhes volt. Nem tudom meddig lesz el Herkuló, mert sovány és nem is néz ki túl jól, de a kedve jó és jön a tavasz is, hátha... nézzétek azt a fejet!  Annyira tud élvezkedni, mint aki beszívott! :D :D 

Jó, hogy tegnap lefotóztam a krókuszokat, nyiladoznak már. Ma nem menne, esik az eső (a változatosság kedvéért) és eléggé ronda idő van kinn, megint jól felázik a kert. A hóvirágok pedig teljes virágzásban vannak.  

A keleti hunyor (vagy büdös hunyor) nem akarja hagyni magát lefotózni, akárhányat csinálok róla, mind homályos egy kicsit, de most van tele bimbóval. Nem szereti ezt a túlzottan nedves környezetet, nem is olyan nagy, mint tavaly volt, de remélem, hogy a virágait ki tudja nyitni, bár nem jelentősek, nem is túl mutatósak, de nem bánnám, ha szaporodna kicsit. 

Az Ericán tegnap találtam egy falatozó, nagy poszméhet, fehér popsisnak hívom őket. :)))) Nem tudom, hogy a természet miért szereti ennyire a fehér popsikat, de az őzeknek is az van. Biztos ugyanaz a lélek teremtette őket és nem tud elrugaszkodni a saját fehér popsis ötletétől. :)))))

 Amikor anyu elment, akkor utána olvastam Dr. Michael Newton-tól a Lelkünk útja című könyvet, 4 kicsi kötet, de annál érdekesebb. Azt érdemes tudni róla, hogy Ő egy hipnoterapeuta volt, aki felfedezte, hogy a páciensei a hipnózis állapotában időnként átmennek valami olyan térbe, ami az élet után van, pontosabban az életek között. Aztán elkezdett célirányosan ezzel foglalkozni a hipnózis keretein belül. 
A könyv rendkívül érdekes és nekem nagyon sokat segített anyu halála után. 
Ebben a könyvben olvastam, hogy vannak olyan lelkek, akik a teremtéssel foglalkoznak (elvileg mindegyik), de azokról írt, akik gyakorolnak... talán a fehér popsik ilyen gyakorlásokból erednek. :)) 

Mindenesetre az nagyon jó hír, hogy lassan a tudomány is elkezd foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, az utóbbi időben egyre több cikk jelenik meg a témában. Most már olyan sok tapasztalás gyűlt össze a világban, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. 
Van egy nagyon érdekes weboldal is, ahol gyűjtik már a világszerte tapasztalt halálközeli élményeket, ami majdnem ugyanez a kategória, bár ezek tapasztalói éppen csak bepillantanak abba a világba, aztán visszajönnek. És ha belegondolunk, akkor miért is ne lehetne? A pillangó se gondolná a báb állapotában, hogy mi lesz belőle és mi magunk is egész más állapotban élünk a fogantatástól a születésig. Ha ez lehetséges, akkor miért is ne lehetne lehetséges a halál után is bármi? 

Mivel már ősidők óta foglalkozom spirituális kérdésekkel, mélyen hiszek abban, hogy az, amit ma spirituális útnak és tudásnak nevezünk, az egy nagyon régi, elveszett tudásnak a fennmaradt része, a tudomány pedig a saját kacskaringós módján elkezdte újra felfedezni ezeket a dolgokat. 

Csináltam fotót az összes 2023 őszén elültetett hagymás növényről és majd nézem, ahogy szépen kivirágoznak. Tavaly is így csináltam. Sajnos lett 3, amiknek se híre, se hamva nem lett, ezek az Acis Autumnale 'September Snow' és a Dichelostemma 'Ida-Maia' voltak, illetve a korbácsliliom, de a többsége szépen virágzott tavaly tavasszal. Egyébként még várok az első kettőre, mert tavaly láttam valamit két helyen, amikről nem tudtam, hogy az mi lehet, virágot nem hoztak, hátha az idén lesz belőlük valami. 

Az idén az első, ami mellé pipát tehetek, az az Iris reticulata 'Eye Catcher', ami ugyan még nem nyílt ki teljesen, de már azonosítható (és persze oda is írtam mellé) és úgyis lesz még róla kép, amikor jobban kinyílik. Mellette az a sűrűség a díszhagymák, remélem nem fogják zavarni egymást. 

Tegnap is kinn voltam a kertben egyébként, az igaz, hogy délelőtt nem volt igazán jó idő, de aztán kipendült egy kicsit. 
Megpermeteztem lemosóval a megmetszett fákat és az orbáncfű cserjét is, mert megtámadta valami rozsdabetegség. Szerintem azt a betegséget kapta el, ami a púpliliomon volt ősszel, ott van tőle nem messze. Nem is tudom megmarad-e egyáltalán. Fújtam a púpliliom tövére is, bár még nem hajt, de a gombaspórák biztos ott vannak. Majd amikor kihajt (ha kihajt), akkor is le fogom fújni.  

Aztán megint nekiálltam visszavágni lágyszárú évelők elszáradt részeit, főleg a krizantémokat. Jó sokat sikerült levágni, de még mindig van bőven. Két bokor elszáradt szárait nem daraboltam vissza mulcsnak, mert valami bajuk volt, a többit mind visszaraktam saját maguk köré. 
Most látszik egyébként, hogy hová lehetne még hagymásokat ültetni közéjük, ősszel nem látszott a hely a hatalmas bokor virágoktól, de most megjegyeztem, mehet még bele egy csomó krókusz és miegymás.