Nem fagyott meg a cseresznye! Legalábbis úgy néz ki, hogy a virágai épségben vannak, nem barnultak meg és mára még jobban kivirágzott a fa. 
Nagyon szeretnék enni belőle végre és berakni is befőttnek télire. 

A magnóliát kicsivel jobban megfogta, a külső szirmokon látszik a barnulás, de azért még most is nagyon szép. Ezt most a veranda ablakából fotóztam, illetve a ház mellől, hogy ne mindig ugyanabból a szögből legyen róla fotó. A sötét, felhős ég előtt most sokkal jobban kiadják a fotók a virágokat. 

Tegnap  a veteményesben is tevékenykedtem egy kicsit, befejeztem a villázást az ágyáson, amit a múltkor félbehagytam, illetve a veteményes rész legvégében kiszedtem a tavalyról ott maradt, elszáradt büdöske maradványokat és a helyüket felvilláztam. 
Eredetileg oda terveztem vetni a tölgylevelű salátát és pár jégsalátát, de végül úgy döntöttem, hogy kukoricát fogok oda vetni, a saláta pedig máshová kerül. 

Csalóka a kép nagyon, mert ez a hely valójában nem kicsi. A letakart ágyás a paradicsomoké lesz, a  rebarbara mögött van egy sor kétszer termő eper, a végére pedig a kukorica (főző) kerül majd. Nem kell sok belőle, de elfér ott legalább 10-12 tő kukorica, ha mindegyiken lesz cső, az nekem elég is. 

A rebarbara pedig lassan szedhető lesz... március vége van, még soha nem szedtem róla szárat május előtt... és már nagy virágbimbók is vannak rajta, majd ki kell tördelni.

Ide fog kerülni végül a kétféle saláta. Ott a végében látszanak a fokhagymáim is már, mellette lesz pár lóbab (ha kikel), és egy rövid sor spenótot is vetettem, az már ki van kelve. 
Az alsó részen a bal oldalon francia reggeli retket várok kelni, mellette lesz hely a jégsalátának. A jobb oldalon (ahol a kép alján a karó van) ott egy szintén rövid sor paszternák van. Nem kell több 7-8 darabnál, nem fogyasztok belőle többet. A jobb oldalra, ahol frissel van villázva (csak a lazítás kedvéért) megy a tölgylevelű saláta. Sorba szoktam, mert az tépősaláta és akkor is megnő, ha jó sűrű. 

A bokrok alatt pedig megtaláltam az éppen kihajtó vadkomlót, amit már tavaly is észrevettem. Azt hiszem, hogy majd kicsit irtani kell belőle, mert a tavalyihoz képes, most eléggé elterjedtnek látszik. Teljesen nem akarok kiirtani, mert a komlóhajtás nagyon finom, szedtem is egy nagy csomót belőle és megcsináltam gombával tejszínesen mártásnak. Majd tésztát (farfalle) főzök ki hozzá és sajttal a tetején nagyon finom lesz ebédre.
Az ötletet az Erdőkóstoló blogról vettem, ezen a blogon nagyon sok ötlet van arra, hogy miket lehet megenni a vadnövények közül és jó receptek is. 
Jobban bele akarok mélyedni ebbe a témába, mert érdekel, szerintem nagyon egészséges is lehet és nem utolsó sorban rengeteget lehet vele spórolni, ha az erdőben szedek egy csomó kajának valót. 

-2 fok van ma reggel, igen nagy valószínűséggel vitte a cseresznyét és a szilvát is. Mindegyik most van full virágzásban, de igaziból már meg se lepődök rajta. Mióta itt vagyok a cseresznyefáról egyszer ettem kb. két marék gyümölcsöt, mert minden évben lefagyott eddig. 
Meglátjuk, tavaly az őszibarack -3 fokot élt túl és hozott gyümölcsöt, illetve a szilva is túlvészelte, sajnos a cseresznyét látom érzékenyebbnek. 
A magnólia is teljes virágzásban van, ki se merek menni megnézni...

Tegnap a délutáni napsütésben ilyen gyönyörű volt. 

A nagy cseresznyefa szintén teljes virágzásban. 

Kinyílt végre a májvirág is. Hármat vettem, de csak 2 maradt életben és ezek közül is csak az egyik virágzik. Tavaly is így volt. Át fogom a mostani helyéről ültetni valahová máshová, mert a tuják alatt van és szerintem nem szereti a helyet. Nem is szaporodik, pedig tavaly is hagytam magot érlelni. 

Kivirágzott az első adag kakasmandinkó is. Tavaly ősszel vettem még hozzá fehéret is, de sajnos az nem hajtott ki. Meg van jelölve a helye, de sehol semmi, pedig nem olcsó hagyma. :(

Az utolsó kép a bársonyos tüdőfűről és lassan elvirágzik az Erica carnea is. 

Ez az első pázsitviola, ami kinyílt. Ezt (és még jó párat) tavaly neveltem magról, ilyen szép már. 

A kék jácintok is most vannak teljesen kinyílva, ezek hűvösebb helyen vannak, mint a többi, ezért később szoktak kivirágozni. Az öt kisebbet a barátnőmtől kaptam egy tálkában nemrég és kiültettem őket a többihez. Biztos a hajtatás miatt kisebbek, de majd jövőre behozzák a lemaradást. 

Vasárnapra nem jutott túl sok kertészkedés, mert más dolgom volt, illetve nagyon hideg szél fújt, nem volt kedvem kinn lenni. 
Felvilláztam egy fél ágyást és annyi, illetve egy ágyásba még dugványoztam vörös és lila hagymákat, egy sor ilyet, egy sor olyat, összesen 4 sort. 
Még maradt egy rakás dughagymám a lilából is, de egy következő ágyásba már a fehéreket akarom eldugdosni, majd meglátom, hogy lesz hely. 
Az uborkák tervezett helyét foglalom így el, de az uborkának jó lesz a kert másik felében is, ott kicsit árnyékosabb, talán még jobb is lesz neki. Illetve a zöldbab is kezd kiszorulni, de azt másodveteményként is el tudom vetni, pl. borsó után, bár nem jó két hüvelyes egymás után, de így lesz hely. Majd kapnak tápoldatot.  

Bolyongtam kicsit a sziklakerti növények között, mert ilyenkor érdemes megnézni őket, igazán szépek a színeik és az ember könnyen elsiklik fölöttük, mert a hagymások viszik a pálmát.
Csodaszépek a varjúhájak is, de a kövirózsák is nagyon hozzák magukat. 

Ezek a magas varjúhájak közül kettő. 

Kövirózsák. Nincs fotó az összesről. Tavaly rengeteget vettem, de nem került mind jó helyre. Az idén ezeknek is majd új helyet fogok keresni és remélem majd kipendülnek azok is. 

Itt mellette a délszaki kutyatej kezd virágozni és egy csomó bimbó van a pázsitviolán is. A délszaki kutyatejet remélem, hogy majd hoz magot, illetve kelnek majd magoncok is tavalyról, mert az egyik nagy tő kipusztult sajnos a sok esőtől.  Egyszerűen kirohadt... a sziklakertben... majd meg kell néznem, a víz lefolyását, hogy jobb legyen. 

Ez a piros ez váááá! 

És ez a borsó is váááá, bár ennek a közepe kipusztult, mert virágzott a múlt nyáron ami ott volt, de majd úgyis szépen benövik az új kis fiókák. 

Az itt következőknek is kikerestem már a nevét valamikor, de most lusta vagyok megkeresni, majd egyszer csinálok már egy növénykatalógust képekkel és akkor bármikor előszedhető lesz. 

 Ő pedig Böbe, a MacskaKirálynő, bár lehet, hogy inkább HisztiKirálynőnek kéne hívnom. 
Annyira rászokott a hisztire, hogy az kész őrület. Úgy sikoltozik, nyaúkol és visít, mint a vett malac, vagy mint akit rendszeresen vernek. Istenbizony, ha valaki hallaná, azt mondaná, hogy retteg tőlem a macska, pedig agyon van dédelgetve a KisMajom. 
De csak és kizárólag az van, amit ő akar, amikor én akarom simogatni, akár csak megyek felé, de ő nem szeretné, akkor olyan lármát csap, mintha nyúznák. Bezzeg éjjel addig buzerál, amíg be nem engedem a takaró alá. Ha nem reagálok, akkor dorombol és még hangosabban dorombol, odadugja az orrát az enyémhez vagy bajszával addig csiklandoz, míg be nem engedem a paplan alá és akkor simizni kell, mert ha nem, akkor addig nyúkál a kezeivel, míg meg nem kapja a simit. Amikor pedig elég neki, akkor beleharap a karomba és elrohan. 
Egyébként is egyre makrancosabb, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja (mindent azonnal akar), olyan idegrohamot tud kapni, hogy az kész őrület. Morog, mély hangon és rondán és hisztizik, teljesen ki tud borulni. Látszik rajta, hogy pillanatok alatt tiszta ideg lesz, aztán ugyanúgy le is nyugszik. 

Itt a képen is éppen pofozkodik. 

Itt meg Herkulót stíröli, mert a többi macska között meg kisnyúl, itt se mert lejönni az oszlopról Herkules miatt. 
Szegény Herkulóra már nem ragad a kaja, egyre csak fogy... pedig most már tud enni rendesen. Már nem kell neki turmixolni se, rengeteget eszik, de nem hízik. 
Olyan hangon követeli a kaját, hogy rémes, ő is egy kis akarnok, de azt hiszem minden macska ilyen lehet. Elza is ilyen, ő az ajtót veri... mindegyiknek van valami heppje. :))))