Nem igazán csinálok a kertben semmit, nincs kedvem ebben az időben... pedig annyi minden lenne, amit majd a meleg miatt később megint csak nem fogok csinálni, de most ez van. Nincs kedvem. 
Meg vagyok lepődve magamon, hogy az időjárás mekkora hatással van rám. 
Azért aprítottam egy adagot, egy zsáknyi ágat ledaráltam és kiszórtam az aprítékot az ösvényre, amit tavaly ősszel borítottam be vele először... zabálja, vannak részei, ahol már alig van. Még kell rá kb. 2-3 zsáknyi faapríték. 

Viszont van növénynevelési siker is, a tavaly ősszel a kínai selyemmirtuszról szedett magokat beraktam nedves papírra egy dobozba és zacskót húztam rá, hogy tartsa a nedvességet és rengeteg mag kicsírázott. 
Egy csomót ki is vettem már és beültettem egy pici cserép földbe. Még nem fotogének, de majd amikor nőttek (már feltéve, hogy megmaradnak), akkor úgyis mutatni fogom. 
Nem tudom, hogy mennyire öröklik meg az anyanövény tulajdonságait, de ha igen, akkor ez a szépség lesz belőlük. Nemcsak a virágai színét, hanem a csodás őszi levélszínét is imádom. Ez is kicsi még, tavaly tavasszal vettem, de már adott virágot és életképes magot is. 

Éssss! Kihajtottak az átültetett mocsári hibiszkuszok is, mindkettő él. A másikon egy picivel még kisebbek a hajtások, mert az nem annyira totál napos helyen van, de az is szépen hajt. 

Ezek a képek még a lehűlés és borongósság előtt készültek, nagyon szépen virágzik a másik labdarózsám is, de a tamariska is teljes virágzásban van. 

Az erdei szellőrózsák is teljes pompában virítanak. 

 Kicsit aggódom egyébként, fagyokat is mondanak és egy csomó paradicsomom már kinn van, ráadásul kiraktam a karókat is már és én ugyan ki nem szedem.  Azon gondolkodtam, hogy vannak nagy műanyag cserepeim, azokat fogom rájuk borítani, az megvédi. 
Abban reménykedem, hogy itt nem lesznek talajmenti fagyok, főleg az ország észak-keleti részére írják, de nem szeretnék meglepetést.