Uhhh, tegnap Böbike nagyon kiborult. 
Elmentünk az állatorvoshoz a rendes éves oltásért, de már a hordozóba is alig tudtam betuszkolni őt.
Közben azon gondolkodtam, hogyha Herkuló akár FELV-es, akár FIV-es, akkor Böbi is elkaphatta, bár ők nem nagyon érintkeznek. 
Ezért megcsináltattam a tesztet, amihez vért kellett venni tőle. Alig jött belőle egy pár csepp, többször is meg kellett szúrni a kis lábikóját. Szegénykém teljesen elgyámoltalanodott. Ő nem sikoltozik és nem kapálózik, még elszaladni se próbál, mert nem mer, ő csak hagyja magát. Arról látom, hogy mennyire kikészült, ahogy utána itthon elbújt.  
Pedig olyan szerető ellátást kapott, az asszisztensnő a vérvétel után átölelte őt és úgy vigasztalta a kis lelkét, azt hiszem látta ő is, hogy olyanná vált a Böbi, mint egy nagy lankadt szőrcsomó. :)
Szerencsére a teszt mindkét betegségre negatív lett, ez amiatt is jó hír, hogy az is lehet, hogy Herkulónak se ez a baja, de majd őt is leteszteltetem már. Mégiscsak valószínű, hogy foghúzás lesz a vége... meg a pénztárcám is agyfaszt kap már...
Böbike megkapta a FELV elleni kombinált oltást, a veszettség elleniért majd visszamegyünk, mert egyszerre nem lehet beadni a kettőt és a végén még kapott a szájacskába egy féreghajtót is. 
Itthon azonnal ki akart menni, de nem engedtem, nehogy a lábából elinduljon a vér és egyébként is el szokott bágyadni az oltástól is, meg a gyógyszertől is és most mind a kettő volt. 
Ilyen se nagyon van, hogy a cicatorony bungijába megy kuksolni, de most oda bújt be... alig találtam meg, hogy hová lett a cicám. 
Nézzétek a kis duzzogi pofiját! 

Böbike különben mostanában nagyon beszélgetős lett megint, ha akár csak elmegyek mellette is csak mondja és mondja. Fogalmam sincs, hogy mit, de szerintem leginkább azt, hogy:  "Húzz a francba és hagyjál aludni!".
Ha szólok neki valamit vissza, akkor hosszasabban pampog, ha még utána is beszélek hozzá, akkor ő is mondja és nem ám közbeszól, hanem válaszolgat valamit. Annyira aranyos, ahogy szövegel! :))

Ma túl estünk az időjárás miatti egyik kritikus napon, 0 fokot ígértek, de 3 fok van reggel, nem fagyott. Kő legördült mára. 

A kert csupa fű, gyom is, főleg folyondárral van tele, ami egy szélmalomharc. Kiszedem és 3 nap múlva már megint kibújnak és több centis hajtások is vannak. Ha egy hétig nem nyúlok hozzá, akkor 10 centisek vagy még hosszabbak. 

Már van kullancslégy is. Be is jött a hajamon velem egy. Érdekes, de szeretik a hajamat, polosok is szoktak beutazni rajta, rá kell szoknom, hogy lerázom a fejem, mielőtt bejövök. 
Szerencsére a kullancslégy leesett rólam és meghallottam a hangját, fel is csippentettem egy papírszalvétával. Nem túl ügyes a lelkem, az én szerencsémre és az ő szerencsétlenségére, így könnyű elkapni, szétszedni viszont csak körömmel lehet, agyoncsapni, vagy simán összenyomni, az reménytelen. Utálatos dög... brrr! 

Minden gyomok ellenére a kert szép, bár egyre jobban elburjánzik. Néha egészen komolyan megijedek ettől az elemi, nyers erőtől, amivel terjeszkednek és növekednek a növények.
Viszont nagyon szép a bordó hólyagvessző bokor, már egyre nagyobbak a levelek a bordó cserszömörcén is. 
Még az a régi derítőgödör rondálkodik ott, még most se tudom, mi legyen a sorsa. 

Kinyílt az előkertben (hátul még csak bimbós) a tavaly magról nevelt, tömött virágú gyömbérgyökér is, csodás, hatalmas virágai vannak. 

Ez hagyományos, szimpla virágú gyömbérgyökér, szerintem tavalyi magoncok lehetnek, mert ide nem ültettem. Egy anyanövény volt itt, amit viszont átültettem az ösvény miatt, túl közel volt hozzá és szerintem szétszórhatta a magjait. 

Az árnyékliliomok szinte ropogósak, annyira csodásak, még nem ette meg őket semmi és nem égette meg őket a nap sem (némelyiket éri a késői nap) és még olyan szárazság se volt, ami megviselte volna őket. Most harsognak, imádom őket! 

Ez egy óriási telep volt, kétféle együtt, ez a csíkos és sima zöld. 
Úgy tűnik, hogy jó helyre nyomtam le az ásót és éppen a zöldet választottam le róla. Az költözött le a hólyagvesszőhöz és szépen növekszik is. 

Ez is az előkertben van, a fal tövében, de néha kapja a nyári napot. Sajnos, amikor nagyon kánikulás idő van, akkor néha megégeti a nap, de azért a nap nagy részében a fal árnyékában van. 

Ezek az Árnyas kertben laknak, nem sok napot látnak szerencséjükre. Ezeknek inkább a szárazság szokott gondokat okozni, de mindent igyekszem valamennyit öntözni, amikor nagyon rázós a helyzet, bár eléggé bírják és nagyon el se akarom őket kényeztetni.