Vagy utolsó előttiek, vagy azelőttiek. :))))
Mindig találok valamit, amivel még lehet szórakozni. :) 

Most a gyöngyvesszőknek estem neki, mert már nagyon behajlottak az ösvényre és eléggé el is vannak öregedve ezek  a bokrok. 
Mellettük-közöttük (vagyis inkább ezek a bokrok vannak a tuják között), a tuják épp csak túlélték a nyarat, de még nem szeretném őket kivágatni onnan, mert nagyon jó szélfogók, védik a házat és a szomszéd felől is gátolják a belátást.
Gondoltam, hogy elkezdem kitisztítani a bokrokat az elöregedett ágaktól, de nagyon nagy a susnyás. Jó sokat visszavágtam, de alámenni nem igazán lehet, viszont most már gereblyével be tudok nyúlni és majd kitakarítom alatta. 
Arra is gondoltam, hogy beültetek a magnólia mellé egy oszlopos tiszafát, de előbb ki kell onnan venni a legrosszabbul kinéző tuját, mert a ház felé nem dőlhet a kivágáskor. 

Végül a tiszafát beültettem lenn a kert végében, a készülő sziklakertes rész aljába a sarokba. 
Itt is látszik a meredeksége, fenn a "domb", az a verem dombja. 
Gondolkodtam, hogy kigyomláljam-e onnan azt a sok füvet, de abban maradtam magammal, hogy majd tavasszal kiszedem, addig is védi a talajt az erodálódástól. Főleg veronika és piros árvacsalán, tavasszal az első virágok között vannak, a beporzók nagyon szeretik őket. 
Úgyis már csak tavasszal fogom beültetni növényekkel, addig a geotextilt se szedem fel. Aztán jövőre már nagyon remélem, hogy meg tudok végre szabadulni attól a sok takarástól, mert nagyon unom már a látványát a kertben. 

Ehhez képest a veteményesben meg tettem le újat. Rendeltem a TEMU-ról agroszövetet, 60 cm * 10 méteres és kis U alakú "szögeket", amikkel a talajhoz lehet rögzíteni. 
Le is tettem a veteményesben középre. A kép alján a régi darab van, ez egy szélesebb, de félbehajtva, majd az újjal folytatódik, remélem tavaszra kinyírja maga alatt azt a nyavalyás fűfélét, amivel már jó ideje küszködök. Egy kiirthatatlan kis nyavalyás fű, ami 5 perc alatt szétszórja a magját és minden tele van vele. 

Aztán még fogtam a gereblyét és hátul az Északi-sarokban (addig így fogom emlegetni, amíg nem találok neki jobb nevet), lehúztam a dióleveleket az alsóbb részekre, hogy az újonnan ültetett növényeknek legyen ideje kicsit begyökeresedni, ne rögtön a sok juglonnal kelljen megküzdeniük. 
Alul is van egy nagy diófa, oda húztam, de azt hiszem mégis össze fogom szedni, mert így meg a diófúró légynek kedvezek a jó, vastag levéltakaróval. 

Elzán behaltam este. Tudja, hogy nem szeretem, ha Böbe edényébe beleeszik, nem is hagyom neki. Erre berohant és kilopott egy nagy falatot és kinyargalt vele a verandára. Akkor láttam, hogy csak úgy torkolja befelé a lopott falatot. :)))
Végül kitettem neki a tálkát, Böbe úgyse nyúl már hozzá, legalább nem megy pocsékba, a CicaNéni meg betolja az arcába. Szerintem Elzu már lehet vagy 7 kiló... állandóan a belezetével van elfoglalva, mondhatni naponta egyszer eszik, reggeltől estig. :)))) 

Elkezdtem most már felszedni a pertrezselyemgyökereket is, illetve eddig egy zellert vettem be, utóbbi nem lett valami híres, de amennyi zellert én eszem, arra elég lesz. 
Tulajdonképpen a petrezselymet se használom túl sok kajába, húsleves (ritkán főzöm), zöldségleves, bableves és szoktam készíteni egyfajta salátát répával és pertrezselyemgyökérrel, de kb. ennyi. 
Ezekhez tettem el hasábokra vágva és a salátához meg a bableveshez karikára vágva is, minden csomagba tettem zöldjét és külön is tettem el zöldjét, mert rizsbe, fasírtokba kell. 
Nem lettek túl szépek, de tekintve az idei nyarat, meg azt, hogy a megelőző két évben gyakorlatilag ki se kelt, kész csoda hogy ennyi lett. Még apuéknak is adok belőle. 
Kicsit Hamupipőkés megtisztítani őket, de majd csak elfogynak már. Ilyen kisebb adagonként szedem fel és tisztítom meg, rakom el. 

Mivel fagyokat ígértek, még kedden visszatakartam a fagyvédő takaróval a 3 ágyásomat, amiben saláták, retkek és K-betűsök vannak. 
Tervbe volt véve, hogy a káposztákra ráteszem a fóliatakarást is, de végül elengedtem az ötletet. 
A legnyomósabb érvem (azon túl, hogy már semmi kedvem hozzá), hogy egyre hűvösebb van és ha leesik egy nagyobb hó, akkor az tönkre fogja tenni a vázként szolgáló kis üvegszálas pálcákat és azt nem szeretném, főleg, ha feleslegesen mennének tönkre, mert úgyse lesz már a káposztákból semmi. 
Azt hiszem még várok, meglátom milyen lesz az idő, de ha kell, akkor be fogom szedni a vázat és a takarókat. Ezek a K-betűsök már úgyis csak komposztnak lesznek jók, de arra legalább sok van, jó nagy zöldtömeget adnak. 

A lilakáposztának ekkora levelei vannak, de feje már sajnos nem lett. Kár értük egyénként, mert olyan szép egészégesek. Az a baj, hogyha korábban ültetem, akkor a földibolhák eszik meg, ha így később, akkor meg nincs ideje megnőni. Illetve az idén azért se ültettem ki korábban, mert már nagyon korlátos volt a víz, amivel öntözni tudtam. Ezt az idei nyarat még emlegetni fogom egy darabig, remélem nem ismétlődik meg egyhamar. 

Vettem fel enni az őszi retkekből is, végül csak megnőttek valamennyire, bár ezek is sokkal nagyobbak szoktak lenni, de nem elégedetlenkedem, mert tavaly pl. egy szem se volt. 

Különösen a piros bélű retekre voltam kíváncsi (valami ázsiai fajta), nem egészen olyan, mint a képeken volt, de legalább piros és az íze is jó. A nagy fehér fajta pedig a Müncheni sör névre hallgat. 

Megjött egy újabb TEMU-s csomagom is, főleg a kis kapámnak örülök, ez is a Korea mániámból ered, náluk látom ezt a fajtát és lett is a TEMU-n (már kerestem egy ideje, de eddig nem volt, szerintem a keresésekben is figyelik a vásárlói igényeket). Örülök neki nagyon, mert azt látom, hogy mindent is ezzel csinálnak a kertben, nagyon univerzális kis cuccnak tűnik és jó erős és éles is. 

Már egy ideje benn szárítottam a perilláról levágott hajtásokat, amikből magot reméltem. 
Végül sikerült is kinyernem egy kis magot, nagyon kevés és nem tudom, hogy egyáltalán csíraképesek lesznek-e, de megdolgoztam értük. Egyesével fejtegettem ki őket, aztán az edényből egy csipesszel egyesével gyűjtöttem ki...ha csak pár darab csíraképes lesz, akkor jövőre lesz perillám bőven. Nagyra nő ez a növény, ha egy lesz, az is elég lesz, de azért többet remélek. Szeretném kipróbálni az őrölt perillamagot ételízesítőnek. 

Nem írok sok kommentet hozzá. A lényeg, hogy lassan, de biztosan gyűlik megint a kertben a krizantémok sokasága. Remélem, hogy jövőre viszontlátom majd az újakat is. 

Ezek már átteleltek egyszer.  

A lilák is évek óta megvannak. 

Ezek újak: 

Ez még a 2024-es nagy pusztulás előtti. Iszonyat lassan fejlődik, tavaly 5 centis volt egész évben és nem hozott virágot sem, az idén ekkorára nőtt és végre virágzik. 

Ez is áttelelt már egyszer. 

Ezek a sárgák évek óta megvannak. 

Kicsit távolabbról. 

 Sajnos a 2024-es veszteségből nem tudtam eddig mindent pótolni. Volt egy fajta téglaszínű, amit azóta se láttam sehol, de mályvaszínű, nagyon magas termetű is, amit szintén nem találok. Hát... majd hátha előjönnek egyszer valamikor.