Eső után nekiálltam és kiástam a gödröt a kis fagyalnak, amit tavaly dugványoztam és mostanra egy kis, kb. 30-35 centis bokor lett belőle. 
A gödörnek már a nyáron is nekiálltam, de olyan volt a talaj, mint a beton, ami ki volt ásva, azt úgy, hogy belocsoltam vízzel és ami átázott azt ki tudtam mélyíteni. 
Erre most nem volt szükség, jól át van ázva a talaj, szórtam bele érett marhatrágyát és beleültettem a fagyalt, amit nagyon könnyedén sikerült kivennem az előző helyéről. 
Kicsit megmetszettem a hosszabb ágait, hogy elágazzon és dúsabb legyen. Ebből majd szeretnék egy kis formázott bokrot. 
A helye a beomlott verem jobb oldalánál van (szemből nézve), remélem jó helye lesz ott. 
A szerepe olyan lesz, mintha egy természetes kapu lenne. 
A másik oldalról a ráncoslevelű, örökzöld bangita van beültetve, de most még semmi sem látszik abból, amit elterveztem, mert kicsik. Örülök, hogy a bangita egyáltalán túlélte a kiültetést és ezt a szörnyű, száraz és égető nyarat. 

Ez a bejárat arra a részre fog vezetni, ahonnan tavaly ősszel kivágattam a fákat. Még fogalmam sincs, hogy mit fogok vele csinálni, de lassan majd lerajzolom már. 
Ez a bejárat olyan lesz, mintha egy négyzet bal alsó csücske kicsit lenne vágva ferdén és ott lehet bemenni. Máshol is lehet persze, mert nincs körbekerítve, de innen kezdek tervezni, mert azt egy egész másféle kertrésznek szánom, mint a többi.

Kiültettem a magról nevelt kis őszibarackfát is, levágtam 3 alsó ágát, majd így haladok felfelé, ahogy növekszik, hogy legyen törzse. Alacsonyra szeretném nevelni, szerintem 60-70 centinél elég is lesz a törzsből, utána már szétágaztatom majd. 
Oda ültettem lenn a kert végében, ahová tavaly a 'Vaniglia' datolyaszilvát tettem, ami sajnos kipusztult.  Az a legjobb hely, mert kb. megfelelő távolságra van a felnövekvő jujubáktól és a szecsuáni borsfától is. 

És itt kicsit megtorpantam, mert őszre terveztem még két nashi körtét, de nem tudom, hogy ha elkezdenének teremni, mit is csinálnék annyi körtével. Ezt még átgondolom. 

Az is fura, hogy ahonnan kivágattam a fákat tavaly ősszel, most úgy látom, hogy nem lesz hely több fának... kivettünk egy hatalmas diófát, egy hatalmas cseresznyét, egy kis, csoffadt almafát és egy meggyet is. 
Maradt viszont egy naspolya, ami tulajdonképpen a cseresznye és a dió között/alatt volt, ami most szépen elkezdett nőni és van naspolya is rajta egy pár szem. Ha ennek most hagyok helyet, akkor mellé kb. 3-4 méter átlóban nem tudok másik fát ültetni. Beültettem a kínai álbirset és a datolyaszilvát és legfeljebb még egy fát tudok majd beültetni, de szerintem a diók (amik maradtak) azt is zavarni fogják, ezért ez is átgondolandó.
Lehet,  hogy arra a részre már gyümölcsfát nem tudok beültetni, de üresen hagyni se szeretném, mert akkor felveri a gyom és árnyas részt szeretnék ott megint. Tényleg méricskélnem és rajzolnom kell, úgy könnyebben rendezkedek benne. 

A jujubáim már egész nagyok, lassan érni kezdenek, nagy izgalomban vagyok miattuk, nagyon várom, hogy milyen lesz! Akkorák, mint egy hatalmas dió a burokban. 

Azt hittem, hogy a kínai selyemmirtuszon már a terméseket látom, de bimbók voltak! Már egyszer virágzott az idén, nem is tudom honnan képes hozni ezt a rengeteg bimbót, de csodás növény ez, remélem nem fog nagyon visszafagyni és jövőre már sokkal nagyobb lesz. Elvileg fává kellene nőnie, de nem tudom, hogy itt nálam képes lesz-e rá. A lényeg, hogy a töve nem fagy ki, újrahajt minden tavasszal. 

Többféle is van belőle, ezeket szaporítom, a legtöbb a két nagyból van. 

Azért szeretem ezeket a varjúhájakat, mert a fejlődésük elejétől a végéig nagyon szépen díszítenek. Télen már dugják a hajtásaikat és már akkor is szépek, ahogy pedig növekednek, szép, szabályos, gömbölyű bokrot alkotnak, mintha csak nyírva lenne. 
Egyedül a bablevelű varjúhájtól váltam meg, mert nagyon szapora magról, az egész kert tele volt vele, szétdől, nem ilyen szép a bokra és a virágja is piszkossárga színű... nem szerettem. 

Ez a bordó szárú a Sedum 'Matrona', a másik magasnak nem tudom a nevét. Valamelyik pompás varjúháj lehet, de már annyiféle létezik.
Minden irányból fotóztam, annyira csodás.  

Ezt már a 'Matrona' szaporulatából szaporítottam tovább. :))) Tavasszal kétfelé osztottam és új helyre ültettem őket, mert két hatalmas bokor volt egymás mellett és nem is mutattak jól, illetve kellett a hely egy kecskerágónak, ami színben sokkal illik oda. 
Ez hátul van a Prérikertben, jó sok gyom volt körülötte, kiszedtem, de majd le kell mulcsolni azt a részt, amikor lesz mivel. 

Ez a másik fele, a terasz mellé ültettem ki két Clematis közé, de nem lesz jó ott neki, majd tavasszal új helyet keresek számára. 

Ez a bordó levelű elég érzékeny, talán ez a 'Dark magic'. Tavaly átültettem, itt valamivel jobb neki, de ez a hely sem az igazi. Majd dugok le a leveléből, hátha sikerül szaporítani párat belőle és akkor kísérletezhetek, hogy hol érezné igazán jól magát. 

Ez valamelyik pompás varjúháj lehet. Itt még még nem nyílt ki. 

Itt már nyiladozik.

Sedum spectabile 'Thundercloud', ez közel sem olyan magas mint a többi, ez csak kb. 20 centis lehet, de az állása és a virágzási ideje alapján inkább közéjük tartozik. Más formájú a levele, szép, csipkézett szélű, nagyon különleges akkor is, amikor még nem virágzik. 

Ez is valami pompás varjúháj fajta, de nem egészen ugyanolyan, mint a másik. Méretre ugyanakkorának kéne lennie, de sajnos az idén nem tudott olyan szépen megnőni. 

Máshonnan fotózva, lassan kinyílik ez is.

Ezt az előbbi pompásból szaporítottam tavaly.

Napok óta olyan vagyok, mint akin benyomták a STOP gombot. Nem megyek ki a kertbe, legfeljebb fotózni, de még akkor se vagyok kinn sokat. 
Az igaz, hogy sár van, megint esett az eső is (ez nem panasz, sőt... ma reggelre is lett 6 mm), de egyre több a gyom... gőzöm sincs, honnan kezdjek hozzá. Egyszerűen semmi kedvem hozzá, de majd ki fogom találni, mert valahogy pofát kell adnom az egésznek. 
A szőlő alatt, amit tavasszal gatyába ráztam, úgy néz ki, mintha soha hozzá se nyúltam volna. 
Pár ágyás ki se látszik a szürke madársóskából, másik a kövér porcsinból, de van bőven parlagi madársóska is, na meg disznóparéj lenn a kert végében...
Megfigyeltem már, hogy ilyenkor, amikor nem tudom mihez kéne kapni (mert gyakorlatilag mindenhová kéne egyszerre), akkor állok. Szerintem zajlik a feldolgozás, a priorizálás és a logisztika és majd amikor fejben kész leszek, akkor nekiugrok. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy robot, amíg nem fut le a program és nem alakul ki a stratégiám, addig nem tudok működni. :))))

Pedig elkezdtem direkt a gyomlálást, még az esők előtt, de akkor csak folyondár volt a kertben, ami persze az eső hatására megint ugyanolyan, mintha ki se szedtem volna és minden más, aminek a magja az aszály alatt a földben pihent, most kikelt és vígan tenyészik. Tiszta fű az egész kert, nem törődik ez se a vastag mulccsal, semmivel. Ugyanez volt 2022-ben, ősszel annyira elburjánzott minden, hogy megőrültem a fűtől. 

Boltban persze voltam... vásárlásban nagyon hatékony vagyok. :D
Megint hazajött velem 4 csomag virághagyma, hoztam egy csomag Scillát, mert van a kertben pár szál, de mire azok elszaporodnak, addigra vénasszony leszek, holland íriszeket, mert bár rengeteg van, de annyira szépek tavasszal, hogy fantasztikus, újabb fajta tulipánt, mert ilyen formájú még nincsen és Puschkiniát is. Ebből is van már, de valahogy ez a növény nem tud erősödni. Az egyik telep egyre gyengébb, lehet, hogy ki is ásom és újraültetem azt is máshová, a másik telepbe pedig belekeveredett egy fürtös gyöngyike hagyma. Szerintem úgy vettem és az első évben csak egy szál gyöngyike volt és rengeteg gyönyörű Puschkinia, de az idén már főleg gyöngyike volt. Azt is ki kéne ásni, most itt vannak a Puschkinia hagymák, talán meg tudom őket így különböztetni, de az új adagot mindenképpen máshová ültetem, nehogy összekeveredjenek a gyöngyikével. 

Na mindegy is, addig is ledaráltam a Netflixen a Nyerd meg az életed mind a 3 évadát. Gondolom más már rég látta, nekem eddig valahogy nem volt hozzá ingerenciám, de most nagyon örülök, hogy megnéztem. Nagy kár lett volna kihagyni. 
Régen láttam ennyire lebilincselő sorozatot, ami egy fikció, mégis nagyon komoly kérdéseket feszeget. Tényleg durván mélyre nyúlt, olyan sokféle társadalmi és emberi témát ölelt fel, hogy még napokkal utána is gondolkodom rajta és a hatása alatt vagyok. 
Ez a sorozat - a nagyon erős társadalomkritikán túl - egészen addig elvisz, amikor bizonyos helyzetben már nem tudni, hogy mi helyes és mi nem. Hátborzongató helyzetek (felvetések) voltak benne és ha nagyon mélyen belegondolok, akkor bizony a főhősnek sajnos nem volt igaza, valamilyen szinten igenis mind lovak vagyunk... mert a világ így van berendezve és a hétköznapi embernek vajmi kevés hatása van arra, hogy milyen legyen a világ. Ez a tény. Az, hogy nem szeretnénk lovak lenni, sajnos a tényeken nem változtat. 

És akkor pár virág. 
Most jön a Cosmosok igazi ideje, egyre szebbek, kinyílt egy kisebb termetű narancssárga túlélő, sajnos citrom és piros az idén nem lett. Mind kiszáradtak. 

Ezek már magas Cosmosok, pedig mindegyiken alkalmaztam a Chelsea chop-ot, de mind ugyanolyan mégis, ugyanolyan magasra nőttek, szóval rá se hederítettek. 
Egyébként abba is hagyom a Chelsea chop-ot, mert nekem nem jön be. Az idén pl. a phlox-okon már nem is alkalmaztam, mert egyébként is későn nyílnak nálam, ha még vissza is vágom, akkor nem is hozna virágot. Sokkal jobban bevált nálam, hogy az elnyílt virágokat vágom vissza, mert olyankor a levélhónaljakban már kifejlett, bimbós új hajtások vannak és azok ki szoktak virágozni. Normális időben, sajnos az idén majdnem kipusztultak, épp, hogy élnek. 

Sajnos az apró virágú büdöskékből is csak ez az egy maradt életben, de erről legalább majd tudok magot szedni. 

Az előbb említettem a phloxot, ez az egy szár hozott virágot, hát... az idén ennyike. 

A macskafarkú veronika másodvirágzása. Ezt se érdemes Chelsea choppolni, szépen újra virágzik, ha az első elnyílt virágait visszavágjuk, mert ez is hozza a levélhónaljakban az új bimbós hajtásokat. 

A titóniák is magukhoz tértek, nem méteresek az idén, mert nem tudtak megnőni, de ha szép, hosszú, meleg ősz lenne, akkor még meg is nőhetnének akár. 

Ez a rész most a kedvencem, szeretek ránézni. :)