Akkora égzengéssel és villámlással indult a vasárnap reggel, hogy azt hittem hatalmas vihar, égszakadás-földindulás lesz belőle, de végül reggel csak egy kicsi eső esett belőle. Egy pillanatra még az áram is elment, de szerencsére vissza is jött. 
Viszont utána majdnem egész nap esegetett, nem lett sok, 8 mm eső esett összesen, de olyan lassú eső volt, áztató. Örülök neki, lassan, de biztosan pótlódik vissza a hiányzó csapadék. 

Szombaton gyomláltam hátul a veteményes végében. Az eprek életre keltek, némelyik még indát is tudott növeszteni. Kész csoda, azt hittem kiszáradt a zöme, de nem. Viszont olyan gyom lepte be az esők hatására egy pillanat alatt, hogy ki se látszott, ezért úgy döntöttem, hogy ott kezdek neki a végeláthatatlan gyomlálásnak. A szalmát, ami közé volt terítve, majdnem teljesen elfogyasztotta maga alól. 
Kiszedtem belőle a füvet és a mellette lévő ágyásra raktam. Már a múltkor is oda gyűjtöttem a gyomokat, hadd legyen rajta jó vastag réteg. 
Nem szép, nem olyan, mint az élére vasalt, egy szál füvet se látó kertek, de nem is az a célom. 
Külön öröm, hogy életben maradt a rebarbarám is, az igaz, hogy az idén nem tudtam rebarbara lekvárt főzni, de van még tavalyról rebarbara-alma lekvárom. Jövőre pedig naranccsal szeretnék eltenni, nekem úgy ízlett a legjobban. Remélem lesz annyi szára jövőre, hogy elég legyen pár kis üvegre. Nagyon gyakran nem fogyasztom, de néha jól esik. 

Van pár virág a körömvirágon is, majd leszedem. Kész röhej, hogy egész nyáron egy darabot se tudtam szedni, mert nem is virágoztak. Egy csomó ki is száradt... persze ezeket nem öntöztem. 

A július végén elvetett cukkinimről már vettem is le egyet, nem nagy a bokor (jobbra fenn az ágyásban), de már nő rajta egy újabb is. Ez a hosszú, sötétzöld fajta, amit a boltokban is árulnak. A zöldbabból nem lett semmi, se az első vetésből, se a másodikból. Nem értem még most sem, most már kéne teremnie, de mintha lenne valami a levegőben vagy a talajban, ami akadályozza. Nem is láttam még ilyet, eddig nálam a zöldbab volt a tuti, nagyon megbízhatósan termett. Az idén meg csak vekereg. 

Leszedtem a padlizsánokat is, lóg még rajtuk egy csomó 10 centis, de nem tudom, hogy meg tudnak-e még nőni. 
A leszedetteket megsütöttem krémnek. És vettem le kaliforniai paprikát és ramirót is enni. 

Lett egy rakás fehér és sárga patisszonom is, még nem is tudom mit csinálok vele. Illetve levettem már az összes nagy Carosello uborkámat is, mert marha nagyok lettek. Látszik, hogy egy normális méretű hagyományos uborkához képes mekkorák. A nagy, gerezdes, a jobb oldalon, ami úgy néz ki, mint egy sárgadinnye, az már elég érett, azt magnak hagytam meg, de szerintem abban is lesz bőven mag, ami legfölül van. 
Egy kicsit fermentálok is, az a jó ebben a Caroselló uborkában, hogy kiszedem a magját, de a húsa ugyanolyan finom, mint amikor még kicsi, nem öregszik el úgy, mint a zöld uborkák. 
A sárgadinnyeszerűből ki is szedtem már a magot, egyébként a húsa is jó lenne, de azt nem tettem el. Érdekes íze volt, egészen savanykás, citromos ízű volt. 

 A héten, ha az időjárás engedi már muszáj leszek kaszálni és füvet nyírni is, mert valahogy formát kéne adni a kertnek. Legalább a kereteket, hogy legyen valami pofája. 
Kell a fű is mulcsolni, de lesz olyan ágyás még az idén, amit fel fogok villázni, mert annyira tele van madársóskával, hogy azt ki akarom szedni. Valahogy meg akarok szabadulni attól a növénytől még mielőtt szétlövöldözi a magjait, mert nagyon utálatos.  

Elzáról csináltam a kertben szép fotókat, nagyon aranyos volt, az amaránttal játszott, egész addig, amíg rá nem dőlt a virág. Úgy megijedt, hogy egy darabig helyben kapart, mint a rajzfilmekben, aztán nagy nehezen elrohant, csurgott a könnyem is a röhögéstől, nagyon mulatságos volt. :D Felszántott a karmaival vagy egy fél méteres darabot, biztos csúszott a sárban és nem tudott megkapaszkodni, de nagyon jót nevettem rajta. Kár, hogy nem vettem fel filmre.

Már 3 éve... 84 éves lenne már, ha még velünk lenne. 
Nincsenek jó szavaim, de - ugye - nincsenek véletlenek... ma reggel láttam Pszichomókus - Tregova Anita pszichológus oldalán, hogy éppen azokkal a szavakkal és érzésekkel búcsúzik valakitől, amiket ennél jobban sosem tudnék elmondani, annyira a magaménak érzem.
Úgy érzem, mintha külön, éppen nekem írta volna, éppen ma... merje mondani valaki, hogy nem létezik a szinkronicitás...
Akárhogy is... nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Anyókámra. 

 "Remélem a végén nem volt más neked, csak az ellazulás. A nyugalom. Ahogy csukódott befelé az életed ajtaja, szeretném hinni, hogy lassan, fokozatosan megszűnt a fájdalom, ami annyi ideje kínzott. Hogy felszállt végre a testedről az évek ólomsúlya, ahogy a lelked is emelkedni készült. Hogy beburkolt egy köd, ami megvédett téged a fizikai valód halálra való készülésétől. Néztél, de már nem láttál. Tekintetedben már összefolytak a világok, az évtizedek, fellebbentek a fátylak.

Eső után nekiálltam és kiástam a gödröt a kis fagyalnak, amit tavaly dugványoztam és mostanra egy kis, kb. 30-35 centis bokor lett belőle. 
A gödörnek már a nyáron is nekiálltam, de olyan volt a talaj, mint a beton, ami ki volt ásva, azt úgy, hogy belocsoltam vízzel és ami átázott azt ki tudtam mélyíteni. 
Erre most nem volt szükség, jól át van ázva a talaj, szórtam bele érett marhatrágyát és beleültettem a fagyalt, amit nagyon könnyedén sikerült kivennem az előző helyéről. 
Kicsit megmetszettem a hosszabb ágait, hogy elágazzon és dúsabb legyen. Ebből majd szeretnék egy kis formázott bokrot. 
A helye a beomlott verem jobb oldalánál van (szemből nézve), remélem jó helye lesz ott. 
A szerepe olyan lesz, mintha egy természetes kapu lenne. 
A másik oldalról a ráncoslevelű, örökzöld bangita van beültetve, de most még semmi sem látszik abból, amit elterveztem, mert kicsik. Örülök, hogy a bangita egyáltalán túlélte a kiültetést és ezt a szörnyű, száraz és égető nyarat. 

Ez a bejárat arra a részre fog vezetni, ahonnan tavaly ősszel kivágattam a fákat. Még fogalmam sincs, hogy mit fogok vele csinálni, de lassan majd lerajzolom már. 
Ez a bejárat olyan lesz, mintha egy négyzet bal alsó csücske kicsit lenne vágva ferdén és ott lehet bemenni. Máshol is lehet persze, mert nincs körbekerítve, de innen kezdek tervezni, mert azt egy egész másféle kertrésznek szánom, mint a többi.

Kiültettem a magról nevelt kis őszibarackfát is, levágtam 3 alsó ágát, majd így haladok felfelé, ahogy növekszik, hogy legyen törzse. Alacsonyra szeretném nevelni, szerintem 60-70 centinél elég is lesz a törzsből, utána már szétágaztatom majd. 
Oda ültettem lenn a kert végében, ahová tavaly a 'Vaniglia' datolyaszilvát tettem, ami sajnos kipusztult.  Az a legjobb hely, mert kb. megfelelő távolságra van a felnövekvő jujubáktól és a szecsuáni borsfától is. 

És itt kicsit megtorpantam, mert őszre terveztem még két nashi körtét, de nem tudom, hogy ha elkezdenének teremni, mit is csinálnék annyi körtével. Ezt még átgondolom. 

Az is fura, hogy ahonnan kivágattam a fákat tavaly ősszel, most úgy látom, hogy nem lesz hely több fának... kivettünk egy hatalmas diófát, egy hatalmas cseresznyét, egy kis, csoffadt almafát és egy meggyet is. 
Maradt viszont egy naspolya, ami tulajdonképpen a cseresznye és a dió között/alatt volt, ami most szépen elkezdett nőni és van naspolya is rajta egy pár szem. Ha ennek most hagyok helyet, akkor mellé kb. 3-4 méter átlóban nem tudok másik fát ültetni. Beültettem a kínai álbirset és a datolyaszilvát és legfeljebb még egy fát tudok majd beültetni, de szerintem a diók (amik maradtak) azt is zavarni fogják, ezért ez is átgondolandó.
Lehet,  hogy arra a részre már gyümölcsfát nem tudok beültetni, de üresen hagyni se szeretném, mert akkor felveri a gyom és árnyas részt szeretnék ott megint. Tényleg méricskélnem és rajzolnom kell, úgy könnyebben rendezkedek benne. 

A jujubáim már egész nagyok, lassan érni kezdenek, nagy izgalomban vagyok miattuk, nagyon várom, hogy milyen lesz! Akkorák, mint egy hatalmas dió a burokban. 

Azt hittem, hogy a kínai selyemmirtuszon már a terméseket látom, de bimbók voltak! Már egyszer virágzott az idén, nem is tudom honnan képes hozni ezt a rengeteg bimbót, de csodás növény ez, remélem nem fog nagyon visszafagyni és jövőre már sokkal nagyobb lesz. Elvileg fává kellene nőnie, de nem tudom, hogy itt nálam képes lesz-e rá. A lényeg, hogy a töve nem fagy ki, újrahajt minden tavasszal.