Öntözés, öntözés és öntözés... még ennyire soha nem vártam az őszt, bár még az is lehet, hogy majd akkor is ez lesz. 

Tegnap leszedte apu a maradék szilvát, én meg összeszedtem két fa alól a ledobált beteg szilvákat, a harmadik fa alatt még maradt, mert már kezdett melegedni az idő, amikor apu lejött a létráról. Majd valamelyik reggel összekaparom a többit is.  

Gyűjtöttem magokat is. Az egy szál egynyári szarkaláb, aminek sikerült kikelnie és virágoznia, megérlelte a magjait, ezért le is arattam őket és eltettem, majd később szétszórom, hadd keljen a kertben mindenfelé jövőre. 
Szedtem magot az Írország harangjairól is, az egynyári azáleáról és pár magtokot már találtam a trombitavirágon is. A lepkevirágról sajnos az idén se sikerült magot "nyernem", azt jövőre is venni kell. 

Megint raktam ki aszalódni paradicsomot pár szemet. A Black Beauty-ból most nincs érett, de amit abból aszaltam, annak olyan fantasztikus umami íze van, hogy fogok még belőle aszalni, ha megérik még az a paradicsom és az időjárás is engedi. 
Kapartam ki magokat is az Aurija-ból is, a sárga csíkos hosszúkás paradicsomból is (Pipakujuline Tribucine) és a Cherokee-ból is, hadd legyen jövőre is magom.

Kiszedtem a nagy uborkaágyásból az összes uborkát, visszadaraboltam őket a talajra és kivettem két tő paradicsomot is, mert a kertnek arra a részére nem akarok már vizet hordani, kizárólag csak a Carosello és az örmény méteres uborkákra. 

Viszont nagy öröm, hogy tele tudtam engedni az amforát vízzel az öntözés után, gondolom ez azért van, mert sokkal kevesebb növényt öntözök már. Sajnos a kút nem tud többet adni, nem is tudom mindkét hordót megtölteni, de egyiket reggel, másikat este szoktam, még vezetékes vizet nem kellett használnom. A biztonság kedvéért a slag már oda van készítve, jó lenne, ha nem lenne rá szükség. 

Az Árnyas kertben most nyílik a szárnyastermésű borkóró, nagyon szép ez a növény. Nemcsak a lenge virágai, hanem azok a csodás, csipkés levelei is nagyon szépek. Nekem még jobban bejön, mint a virágja. 

Érdemes volt gondozni a pink Annabelle hortenziát is, mert meghozta az első virágját. Azt hittem pedig, hogy nem marad meg, de kapott keserűsót is (magnézium), vasat is és utána elkezdett szépen fejlődni. Picit meg is metszettem, hogy ne legyen rajta annyi picurka, fejletlen ág, szegény növény azt se tudta merre kéne növekedni. Utána elkezdett hozni egy szép, erős ágat, azon van most ez a virág, de már új ágat is hoz... az igaz, hogy minden nap locsolom őt. 

Az előkertben az egyik kínai selyemmirtusz, ennek csodás pirossá színeződnek ősszel a levelei. 

Ő pedig a MákVirágszál, Elza Asszony. :))) Újabban bírja, ha fotózom, látni lehet azt a fejet, ahogy figyeli, hogy elkattant-e már az a fotó, vagy mi lesz. :D 

Itt volt Fufu is (a MosogatóCica) és nemcsak evett, hanem tanyázott is egy kicsit az udvarban és nem sietett elrohanni, amikor kimentem sem... elbattyogott ugyan tisztes távolságra, de aztán leült, szépen megmosakodott a reggeli után és elsétált. 

Elkezdtem felszedni a répát is, mert csak fonnyadoznak a földben. Belocsoltam őket, utána használható állapotban voltak, megtisztítottam már két adaggal is, és beraktam a fagyasztóba. Vágtam hasábra is és karikára is, egyelőre pár zacskóval lett, de majd fokozatosan felszedem. A kicsiket kinn hagyom, vagy lesz eső és még megnőhetnek, vagy ott ette meg a fene. 
Lett egy nagyon kevés bordó répám is, picike magom volt már csak itthon belőle, azt vetettem el, ahhoz képest szerintem szinte mind kikelt. Érdekesek, gusztusosak, mert a közepe narancssárga, mint a hagyományos répa, az íze kicsit diós, nagyon finom nyersen is. Eszegettem belőle és jövőre is szeretnék vetni, ha lesz még egyáltalán kert jövőre.

 Vettem le 4 fügét is, kettő volt ehető... 2 olyan volt belül, mint a tapló, pedig a füge hírhedten bírja a szárazságot, még a sziklákon is megél... állítólag, de arról, hogy a sziklákon is megélőnek ehető-e a termése, arról nem szólt a fáma. Az enyém nem sziklán él, de nagyon úgy tűnik, hogy hiányolja a vizet.  

Padlizsán is lett újabb 5 darab, mostanra megsütve, pépesítve, fagyasztóban. Viszont kivágtam pár padlizsánt is (a növényt), az egyik vacakul nézett ki, a többit pedig kivettem. 4 tő padlizsán maradt, elég lesz azokat életben tartani. Ha tud még teremni, akkor az évnek ebben az időszakában az is elég, sőt... talán kettő is elég lenne. 

Valószínűleg a paprikából is veszek ki, mert az is nagyon sok van és ugyanígy a paradicsomot se fogom az összeset öntözni. Majd fokozatosan felszámolom, amelyik már nem annyit terem. 
A nagy uborkaágyásból az egyik sort már kivágtam, ne hervadozzon ott nekem lassan, így legalább annyi haszna van, hogy még van szép lombja, így jó mulcstömeget ad. 
Azt csinálom a kertben, amit novemberben szoktam... ez azért olyan szomorú. 

Levágtam a virágot a Macrophylla hortenziáról is, csak az egyik virágzott és abbahagytam a Macrophylla-k öntözését is, ahogy a tollbugákat és pár érzékenyebb páfrányt is. 
Már nem győzöm vízzel és a víz többe kerülne, mint maga a növény, ha újra be akarom szerezni, de nem akarom. Minden vízigényes dísznövénynek távoznia kell a kertből, bármilyen szép is.  

Leszedtem a kosszarvú paprikákat és csináltam belőle 2 üveg savanyút, nem tudom milyen lesz. Még csak paprikát sose csináltam. A levet nem cifráztam úgy, mint az uborkánál, csak víz-só-cukor-ecet és babérlevél, szemes feketeborsból készült.
Hosszúak voltak a paprikák, el kellett vagdosnom őket, pedig ilyen hosszabb üvegeket választottam. 

És találtam egy patisszont is... kész csodaszámba megy az idén a kerti lelet... de hát, ha kicsi is, savanyú is, de a mienk. 

Már nem is tudom mit mondjak... az ember télen, a nagy bezártságban és sötétségben várja a tavaszt és a nyarat, de nem vagyok biztos abban, hogy mégegyszer képes leszek szeretni a nyarat. Ahogy várni se leszek képes, mert ezek a nyarak már olyanok, mintha a kertem kivégzését sürgetném és várnám. 
Megvoltak már réges-régen azok a jóslatok, amik szerint Magyarország területe elsivatagosodik, de most, innen nézve tényleg úgy néz ki, hogy ez be is következik, de nem ragaszkodom ahhoz, hogy igazam legyen. 

Van bennem egy iszonyú dacolás, ami persze nem működik az anyatermészettel szemben, meg egy olyan is, mint az egyszeri szőlősgazda, amikor szétverte a jég a szőlőjét. Fogott egy nagy karót, hogy: "No Isten, hadd lássam mire megyünk ketten!" - és szétverte a maradékot is. Nem is tudom... van akiben a tehetetlenség alázatot szül, bennem meg dühöt és alapvetően ilyenkor teljesen elveszítem a hitemet. 
Tulajdonképpen amúgy is egy ilyen hitvesztés zajlik bennem és nagyon nagy erővel, nagyon gyorsan. Vagy talán úgy pontosabb, hogy azokat a paradigmákat kérdőjelezem meg, amiket olyan sokan készpénznek vesznek és amikkel kapcsolatban még a kérdések felvetése is tabunak számít. 

Vallásokban sose hittem, de azt eddig (el)hittem, hogy van odakinn (hol van az?) egy lény, egy magasabb rendű entitás, hívhatjuk akár Istennek is, akinek van valamiféle hatalom a kezében, hogy a dolgokat (jóra?) fordítsa, de legalábbis az irányítása alá vonja... csak éppen nem látom, hogy használná ezt a hatalmát. Vagy nem jóra használja. Vagy nincs is akkora hatalma... mert ha józan szemmel végignézünk a világon, akkor nincs itt semmi mindenható, legalábbis a misztikum szintjén nincs. A pénz az mindenható a világunkban. (kérem nem idehozni a napi politikát és a vele járó kisszerű, hörgéssel kombinált rövidlátást, mert kérdés nélkül kimoderálom)

Azt tudjuk, hogy az anyag az Univerzumnak csak nagyon elenyésző részét teszi ki.
Ha elhisszük (csak teoretikusan), hogy van ez a lény és van lélek és a lélek ennek az entitásnak (hívjuk Istennek) egy kis darabkája és leszületik itt a Földön egy testbe akár többször is (reinkarnáció) és azt is elhisszük, hogy már akárhány civilizáció volt, amik mind elbuktak, akkor el lehet mondani, hogy Istennek valami célja van az anyaggal, de valójában nem bír el az anyaggal és már nagyon régóta nem bír el vele (legalábbis a mi emberi léptékeink szerint). 
Mert különben mi a franckarika értelme lenne a reinkarnációnak? A spiri felfogás folyton azt szajkózza, hogy mi tökéletesek vagyunk (mármint a lelkek, már ha elhisszük, hogy mi a lélek vagyunk, de ez egy másik kérdés, ebbe nem megyek most bele), mert Isten "gyermekei" vagyunk, ugyanakkor azt is mondják, hogy a reinkarnáció célja, hogy tökéletessé váljunk... ez önmagában is elég nagy ellentmondás, mert akkor most vagy tökéletesek vagyunk, vagy mégsem? Vagy ha Isten (és a belőle származó lélek) elveszíti a tökéletességét az anyagba lépve és az a célja, hogy visszaistenüljön ebben a környezetben is, akkor megint ott tartunk, Isten jó régóta nem boldogul az anyaggal. 
Na jó, abbahagyom, bár van tovább is, de ez itt végül is kertészkedős blog, vagy mi... :P 

***

Bevettem egy újabb gömbcukkinit, úgy tűnik, hogy ez a fajta tud ilyen időjárás mellett is viszonylag jól teremni. 
A feléből főzeléket főztem, a másik felét lereszeltem, besóztam, kicsavartam és ment a fagyasztóba. Télen jó főzeléknek is, de cukkini tócsninak is szeretem.

Nézegettem az Új-zélandi spenótot miután valamelyik nap szedtem belőle és úgy döntöttem, hogy tövig visszavágom. Még soha nem csináltam ilyet, de azt megfigyeltem, hogy a szedés után már csak kis hónaljhajtásokat szokott hozni és a régi szárakon a levelek is elszáradnak. Csúnyává is válik és nem nőnek rajta olyan nagy, gusztusos hajtások, amiket érdemes megenni. 

A nyesés előtt ilyen volt. 

Így aztán visszanyestem, lemulcsoltam őt saját maga alá, egy hajtást hagytam, hogy magot azért tudjon szórni, mert ezt évek óta nem ültetem már, hanem elveti saját magát. 
Aztán meglátjuk kihajt-e... mindenesetre jól beöntöztem és ebben a formában kevesebb vízzel is beéri.  

A petrezselymes ágyásból is kivagdostam a kaprokat, pár szálat csak félig vágtam vissza, aminek az oldalán volt hajtás, hogy legyen friss kaprom. Magot is szedtem róla, de rengeteget szét is szórt. 
Ezt a kaprot kaptam (a magját), nagyon jó fajta, nagyra nő, sok kel belőle. Sokáig próbálkoztam ilyen-olyan bolti kapormagokkal, de sose volt igazán szép, de ez nagyon jó fajta. 

Beraktam az alagsorban a kamrába a fokhagymákat is, mert már kiszáradtak és ebben a veszett hőségben nem akartam, hogy még ki is szikkadjanak. Benn jó hűvös van, valamelyik reggel, amikor 10 fok volt kinn, akkor jól kihűtöttem az egész házat lenn is, fenn is és most még jól tartja is, persze egész éjjel nagyon jól átszellőzik az erdő felől áramló friss levegővel. 

A paradicsom aszalványaim is száradoznak. 
Így nézett ki 24 óra után. 

2 nap elteltével. A fekete paradicsomok szerintem nem lesznek jók, mert nem szedtem ki a magját... kívül összeszikkadtak, de belül nedvesek. 

Az árnyas kertben virágoztak a gyöngyikés gyepliliomok, de a meleg már el is vitte őket. Kár, mert most elég nagy tömegben voltak, ha még csapadékot is kaptak volna, akkor az idén már nagyon mutatós lett volna. 

Itt látszik a japán babérhanga is, a világosabb "emelet" már itt növekedett, de azt is (többé-kevésbé) locsolom, talán emiatt tudtak a gyepliliomok is virágozni, mert volt némi nedvesség. 
A Hortenzia Macrophyllákat közben elengedtem, már nagyon kell spórolnom a vízzel, a kút nagyon hamar röfög, már a nagy amfórát se tudom teletölteni a locsolások után, csak utántöltök. 
És mindent kihordok a növényekre, a kukorica főzőlevétől kezdve a zöldségek mosóvizéig, a blansírozó vizeket (persze mindent kihűlve) a kertre. Próbálom még megúszni, hogy a vezetékes vízzel locsoljak, mert nem tudni meddig tart majd az aszály.