A tegnapi nap már maga volt a pokol. Már a ház is nagyon felmelegedett, 26,9 fok volt benn estére és este amikor kinyitottam az ablakot, még feljebb ment, de már muszáj volt több levegőt beengedni, már ha lehet levegőnek nevezni azt, ami bejött. Este 7-kor még 34 fok volt kinn... teljesen abnormális már ez.
Most (amikor írok) lélegzetvisszafojtva várom az esőt, dörög, villámlik és teljesen felhős az ég, a szél is feltámadt... nagyon reménykedem. 
Reménykedtem... 7 órára 93%-ra ígérték az esőt, de szépen elállt a szél, abbahagyta a dörgést is... pedig olyan fekete felhők vannak az égen, a fecskék is olyan alacsonyan szálltak. Hát... ennyit az esőről. :(

Tegnap végül bekötöttem a vezetékes vízre a slagot az alagsorban és megtöltöttem a hordókat, mert így is, úgy is szükség lesz rá, mindegy már, hogy egy nappal előbb vagy később kezdem el használni. 
Elvágtam a slagot és rátettem egy toldót, mert 20 méteres (vagy 25?) és nem szeretném állandóan az egészet mozgatni. Ugyanis az ajtón tudom csak kivezetni és azt be kell tudnom zárni, tehát vagy folyton letekerem a csapról, de akkor egy darabig ott jön a víz ki a slagból és mellette van egy fenyőszekrény, vagy az egészet behúzom. 
Ezért elvágtam, hogy legyen egy rövid rész, amit behúzok. 
Aztán rájöttem, hogy még egy helyen el kell vágnom, hogy végleg rajta maradhasson a csapon és akkor vagy a slagot vagy a fűtési rendszerem töltőcsövét kötöm rá (amelyik kell), csak kicsit legyen távolabb a szekrénytől, hogy ha kifolyik is valamennyi víz, akkor ne mellette folyjon már. Az a szép benne, hogy a slag 3/4 colos, a másik cső meg feles, szóval két toldó kell, de egy van is... áááá, semmi se egyszerű. 

Jövőre azt hiszem a kamrából fogok csináltatni egy vízkivezetést egy kerti csapnak és akkor ez a probléma megszűnik. Marad a bekötés a fűtési rendszeremnek és akkor ahhoz nem kell nyúlni. Bár most lesz 5 éves és eddig egyszer kellett egy picit utánatölteni. 

Emlékszem, amikor idejöttem, akkor a fatüzelésű kazán volt még és gravitációs fűtés volt. Gondolom már akkor is szivároghatott  a víz nagyon lassan a kazánnál (később aztán ki is lyukadt), mert kb. 4 hetente fel kellett másznom a padlásra, vinni vagy 6-8 flakon vizet és a tartálynál feltölteni a rendszert. Az a tél (2019-2020) egy kész rémálom volt, rosszak voltak a radiátorokon a szelepek (borzasztó régiek), vagy tudtam levegőztetni vagy nem, de ha nem levegőztettem ki a rendszert, akkor nem melegedett fel az a radiátor, ahol állt a levegő a rendszerben.
Akkor még kétlakiztam és amikor a heti kettő homeoffice napokon lejöttem a 12 fokos házba és még a radiátor se melegedett és padlásra mászással és vízfeltöltéssel kellett kezdeni...  nem is tudom, hogy tartottam ki, hogy nem futottam el innen. De soha fel se merült. Az, hogy kertem van, az mindent felülírt, az összes kínlódást. Azt hiszem a problémamegoldó képességeim azon a télen sokat fejlődtek. :D 

Aztán 2020-ban beköttettem a gázt, kidobtam a régi radiátorokat, meg a rossz szelepeket és azóta rend van, bár sajnálom, hogy a vegyes tüzelésű kazán tönkrement, mert olyan jó, folyamatos meleget, mint a fafűtés, semmi nem ad. Csak hát ahhoz folyton le kellett mászkálni, rakni a tüzet. A téli korai sötétségben a zabszem nem fért a hátsómba, amikor le kellett menni az alagsorba. Volt, hogy nagyon megraktam a tüzet és majdnem felforrt a víz a rendszerben. Bakker, zörgött, csattogott az egész rendszer, azt hittem el fog indulni a ház és kimegy a völgybe. )))) 
Szedtem ki a parazsat a kazánból, mint egy őrült, meg nyitottam ki a kazánt, az alagsort, mindet, hogy hűljön... ez is annyira időjárásfüggő volt. Volt, hogy így jártam, mert annyira húzott a kémény, máskor meg alig tudtam életben tartani a tüzet, mert nem volt huzat a kéményben. Amikor olyan szottyos, ködös, nem hideg-nem meleg idő van, akkor volt ilyen. 
Szóval voltak hátrányai is bőven, éjjel kialudt a tűz, a ház lehűlt. Ha elmentem itthonról hosszabb időre akkor is kialudt a tűz, macerás volt, de az az igazság, hogy ház azóta se olyan jó meleg, mint amikor fával fűtöttem. 

***

Érdekes dolgot tanított most nekem ez az aszály. 
Eddig a veteményesben minden növényt hagytam kifutni egészen a végéig, akkor is, amikor már nem is volt szükségem az adott termésre. 
Most azokat vettem ki, amikből már volt elég. Pl. elég savanyú uborkát tettem el, már elég, hogy csak annyi növény teremjen, hogy legyen enni. Ugyanígy a padlizsánnal is, már tettem el, ugyan abból még szeretnék pár dobozzal, de azt már két-három tő is meg fogja teremni és így sokkal kevesebbet kell öntözni. A paradicsomokkal lassan ugyanez a helyzet, még fogok eltenni levet és ha lesz annyi, akkor pizzaszószt, de utána már csak annyira lesz szükségem, amit megeszem. 
És sorolhatnám, a cukkinit, de ott voltak (vannak, mert nem ezeket nem szedtem ki, csak nem öntözöm) pl. a patisszonok is, vagy a kis dinnyék. 

A jövőben másképp fogok ezzel gazdálkodni, így ahogy az idén kikényszerítette az időjárás, ki fogom tenni, amiből már elég és szabadul hely másnak. 

Az idén a zöldbab az rejtély számomra, hogy miért nem tudott teremni. Még nem szedtem ki és tegnap reggel újra megöntöztem, mert vannak rajta kicsik és virágzik is. Szedtem is róla kb. 20-25 dekát. 

Nagyon jó egyébként, hogy a Carosello és az örmény méteres uborkákat tartottam meg enni, mert jól bírja az öntözést és szépen terem. Le is szedtem egy párat és tettem be egy üvegbe fermentálni, illetve a fagyasztóba is. Ezzel a fagyasztóba se kell már több, párat ebből is ki lehet venni. Menni fog az egyik örmény méteres és a 4 tő Carosello-ból kettőt hagyok meg csak. 

Így lesz időm foglalkozni más növényekkel, mert ha véget ér a kánikula, akkor szét fogom palántázni a salátákat, a K-betűsöket és vetni akarok müncheni sör retket, vajrépát, rapinit, őszi brokkolit (ebből nem lett jó a palánta) és talán vetek kínai kelt, de ezt még átgondolom.  

Egy részét üvegbe tettem kaporral, sok fokhagymával és szemes borssal, leöntöttem sós vízzel és most a konyhaasztalon fermentálódik egy csatos üvegben. Meglátom milyen lesz, nem vagyok gyakorlott a fermentálásban.

A rózsák nem adják fel ebben az aszályban sem, egész nyáron nem kaptak egy csepp vizet sem, őket nem öntöztem és mégis virágoznak. 

Az erdei kontyvirág termése az árnyékliliom alatt bujkál, de megtaláltam. :) 

Bugás hortenziák, lassan elbarnulnak, kár értük, egyszer olyan jó lenne látni, ahogy rózsaszínné válnak, de mindig megégnek. 

Már nagyon hajnalban kinn ugráltam a kertben és öntöztem mindent amit csak tudtam, hogy ebben a perzselésben ki tudjanak tartani a növények. 
Egyik hordómat se tudta már a kút megtölteni... töltök majd amennyit tudok, este és reggel szoktam, hogy legyen ideje megtelni. 
Ha végképp nem ad már vizet, akkor marad a vezetékes víz, de az azért bosszantó, mert azután meg kell fizetni a csatornadíjat is, amit a locsolással nem használok. 
Nem tudom a kedvezményt se igénybe venni, mert van kutam...de ha választani kéne, akkor inkább a kút.  

Előző este visszavágtam a Monardákat, nem igazán látok a tövénél egyiknek sem hajtásokat. Pár éve a csodaszép, piros Monardát így végeztem ki, szerintem ezek is ki fognak halni, de hiába öntöztem, pár órára felszívták magukat, de aztán megint így néztek ki. Most belocsoltam a töveket, hátha ki tudnak hajtani. 

Egyébként az egész kert egy pusztulat, hiába öntözök. Mulcs se jutott mindenhová, de nem is akartam, mert ha meg tudtak volna nőni, akkor összenőttek volna a virágok, beleértve az egynyáriakat is és szépen beárnyékolták volna a talajt maguk alatt, de esélyük se volt. 

A krizantémok eddig nem sok öntözést kaptak, de most vittem nekik vizet, mert már nem élték volna túl, ami volt/van. 

 A titóniám is így néz ki az összes, ebből se lesz mag az idén:

2023-ban ilyen volt:

Kivágtam újabb két tő paradicsomot, az egyik a sárga volt, amúgy is csak egyet terveztem belőle ültetni, de 3 lett. Így most már tényleg csak 1 van. Fájó kidobni a szép, termő növényeket, de most ez van. Pedig még soha nem voltak ilyen egészségesek a paradicsomjaim. 

Felszedtem a levert beteg szilvákból is megint egy adagot, ezzel kitakarítottam azt az ágyást, amibe szeretném kiültetni a K-betűsöket, már ami maradt a palántákból. Érdekes módon vannak amik nagyon szépek és vannak, amik nagyon gyatrák, de hátha a talajban majd összekapják magukat. Szerencsére már látszik a kánikula vége. 
Azért hagytam abba a szilvaszedést, mert leszedtem a fügéket is és addig akartam reggel megfőzni a lekvárt, amíg nincs olyan nagy hőség és az ablakok nyitva tarthatók.
4 kis üvegcsével lett, kb. másfél kiló fügém volt, jó nagyok, 8 felé vágtam őket, de ettem is belőle, így a lekvár kicsivel több, mint 1 kiló fügéből lett. 

Cukrot nem adtam hozzá, csak 3 kis zacskó vaníliáscukrot és egy fél citrom levét, de jövőre 1 egész citrom levét fogok hozzáadni. Így is nagyon finom lett és édes.
Életem első ekkora mennyiségű fügetermése! :) A legeslegelső fügéim tavaly termettek, ha jól emlékszem 2 fügét tudtam megenni a fáról. 
Érdemes volt takarnom a fügét kora tavasszal, amikor azok a nagy fagyok voltak. Aki olvas, az biztos emlékszik, hogy bugyolásztam azt a nagy fügebokrot. :) Persze jövőre már nem fogom tudni betakarni, mert nagyra nőtt. 

Ettem is a nyers fügéből, de a negyedik füge után hirtelen annyira édesnek éreztem, hogy nem tudtam többet megenni belőle. 
Van még pár szem a fán is, amiknek érnie kell, azokat majd megeszem, illetve nőnek a kicsik is folyamatosan rajta, de szerintem azoknak már nem lesz ideje beérni. 

Leengedtem a fenti hűtőt is, ilyenkor szoktam, évente egyszer. Kirámoltam mindent a fagyasztó részéből, most kellett, mert ha betelik a lenti nagy fagyasztószekrény, akkor nincs hová átrakodni, bár már nem volt benne túl sok minden.
Ezután feltöltöm a lentit és azután ezt is. Így összesen 9 rekesz fagyasztóm van, ebbe azért lehet egész télire való mennyiséget tárolni.  Sőt, nemcsak télire, hanem ősztől egészen az új termésig ki szokott tartani. 
Az igaz, hogy az idén zöldbabnak híján leszek, de tavaly pl. petrezselymem nem volt, tavalyelőtt se répa, se petrezselyem... szóval mindig van valami, amit végül venni kell. 

A macskák eszméletlenül élvezik a meleget, Böbe már be se nagyon jön, csak enni. Néha úgy tud feküdni, hogy néznem kell egy darabig, hogy értelmezni tudjam, hogy ezt most, hogy? :D
Úgy néz ki, mintha a feje külön lenne odatéve. :D 

Elza pedig jár a nyomomban, éppen a sziklakertben babráltam valamit... azért a magas varjúhájak nagyon jól bírják. 

Tegnap kora reggel 13 fok volt, ma 15 fok, ez legalább barátságos, mert le tudom hűteni a házat. Az előző napokon is 12 és 11 fok volt. Így a ház fel se melegszik nagyon, egész éjjel jár a friss levegő. Legalább ebben kegyes hozzánk ez az idei nyár, mert egyebekben nem az, sőt... remélem vasárnappal tényleg vége lesz a kánikulás időszaknak. 

Vettem le paprikát, az igaz, hogy pirosan érett, de én már így is eszem és nagyon finom. Ez a Palermo vagy Ramiró (?) fajta, nagyon szeretem, minden évben ültetem, szerintem ez a paprikák között a leglegleg. 
Nemcsak az íze, hanem nagyon bőtermő is, nagyon sok paprika lóg a töveken, gyönyörűen fejlődik, szóval ez a sikerélmény paprikám. 

Egyébként semmit nem lehet kinn csinálni, mert a még élvezhető idő locsolással telik. 
Kis visszavagdosás, ennyi. 
Most az egyik nagy bazsarózsatelep (és mellette pünkösdi rózsa) leveleit vágtam vissza, hogy ne használják már ki az erőt a gyökerekből és majd haladok a többire is, ha kinn lehet tartózkodni 10 percnél tovább ájulás veszély nélkül. 

Mindennek lóg füle-farka, már azt se mondhatom, hogy oda hordom az extra vizet, ahol lóg, hanem oda, ahol sanszos, hogy ha nem kap, akkor többé nem is fog magához térni. 
A végnapokat éljük, sose hittem volna, hogy ezen a blogon valaha majd ilyet kell leírnom. 
Az előrejelzésben vasárnaptól mutat esős napokat, de júliusban is ez volt és többnyire egy szem eső se esett. Ami esett, az főleg a Dunántúlon esett. 

Tényleg elkezdtem a B terven gondolkodni, de még nem tudom mi legyen a B terv. Költözzek, ha igen, akkor az országon belül, vagy húzzak el innen jobb éghajlatra. 
Voltam olyan bátor és az AI-val elkezdtem (csak brahiból) ingatlant kerestetni Dél-Koreában és néztem nagyot, hogy nem is annyira elérhetetlen. Főleg az ország déli régiója olcsóbb, ott tényleg lehetne venni ingatlant, kerttel is, csak a mezőgazdasági terület vásárlása nem megengedett. Csak hát... nem beszélem a nyelvet és a koreai nem az a nyelv, amit az ember elsajátít fél év alatt konyhanyelv szintjén és ha pl. beülnék a kocsiba és el akarnék menni valahová, akkor nem hiszem, hogy a táblákon a hieroglifákat ki tudnám silabizálni. És akkor orvosi ellátás, hivatalos ügyek... és azt is hallottam, hogy ott a vidéki élethez (a hegyekben) alapfelszerelés egy háznál a teherautó és a kotrógép, mert olyan extrém időjárási helyzetek tudnak előállni. Azért... ha 10 évvel fiatalabb lennék, akkor belevágnék és elhúznék.
Ennek a farvizén elméláztam egy (itthoni) nehézgépkezelő tanfolyamon, az igaz, hogy fogalmam sincs mire lenne az nekem jó, de izgalmas és érdekelne. :D 
Vagy költözzek el a Dunántúlra, ott több a csapadék (most még)... vagy maradok a hátsómon és reménykedek abban, hogy az éghajlat nem szaródott el végleg, vagy ha igen, akkor átalakítom a kertet. Végül is, Kaliforniában és Nevadában is kertészkednek az emberek, csak mást ültetnek. 
Vagy találjak magamnak új hobbit. Na de, amikor engem a növények érdekelnek... ha elutazom bárhová a világban, akkor dudvákat fotózok, magokat vásárolok, de akárhol is járok, azt nézem, hogy miből lehet magot vagy hajtást hazahozni, amit azután élvezettel dugványozok és nevelgetek. 
Szóval innen nézve annál egyszerűbb lenne még Dél-Koreába is kiköltözni, mert az csak vakmerőség és szervezés kérdése. :)))))
Egy új hobbi a lehetetlen kategória... amikor ezt én annyira szeretem, hogy - most, hogy megint van kertem - szó szerint évek óta tobzódok benne. Az ismerősök mindig kérdezik, hogy miért nem utazom, mert mindig úton voltam, de már nem érdekel. Most itt érzem jól magam, az van, amit akarok, nem vágyom másra. Nekem - amióta kertem van megint - azóta kerek a világ. 
Summa summárum, bármilyen változás is lesz, annak a kert része kell, hogy legyen. 
Meglátjuk. Egy jó, nagy, egy hétig tartó, áztató eső szerintem megoldaná az összes nyüsztetésemet. 

Na jó, kihúzom a kezem a biliből és próbálok túlesni a kánikulán, lehetőleg élve. 

Az egyetlen életben maradt Heleniumom, a másik kettő (pedig pirosak voltak) kiszáradt, sajnos. 

A tamariska és a veresgyűrű som vagy a lombját veti le, vagy ezek is kiszáradtak, majd jövőre kiderül. 

A rózsák egyelőre jól bírják, a Rotersen újra virágzik. 

Ez az árnyékliliom csak azért ilyen szép, mert mögötte van a Pink Annabelle hortenzia, amit állandóan öntözök, így neki is jut víz. 

Amaránt... ezt nem öntözöm, akkor kapott csak vizet, amikor 5 centis, picike palánta volt még és ilyen lett. Csodás ahogy kinéz, de az is csodás, ahogy bírja a szárazságot, jövőre is szeretnék, akárhol is leszek jövőre.