Most, hogy megint (vagy még mindig?) tör ki rajtam a kertészkedhetnék és egyfolytában az ültethető dudvákat vizslatom, meg azt, hogy milyen magot nem vettem még meg... szóval belebotlottam egy újabb felejtős növénybe, ez pedig a kerti laboda. Ebben a kertemben egészen biztosan nem lesz belőle egy darab sem. 

Anno, még a régi kertem megvolt, már akkor is ilyen mániás gyűjtögető voltam, mindent akartam ültetni, mert vitt a lelkesedés meg a kíváncsiság. Bújtam a kertészkönyveket és vicsorogtam, hogy nálunk semmit nem lehet kapni és akkoriban ez még így is volt. A boltokban a szokványos kerti növények magvait lehetett kapni, mást nem nagyon, akkor még nem volt olyan elterjedt a net, hogy az ember csak leül és rendel. Még a rendelés se volt szokás. 

Így aztán sok esetben maradt a lemondás, vagy a kunyerálás, esetleg a csórez-lopez. Na így lett ez a kerti labodával is, egyszer egy este kutyasétáltatás közben megláttam egy szál,szép, magas, sötétbordó labodát egy virágos előkert közepén. Onnantól kezdve nem ment ki a fejemből a laboda. Arra jártam a kutyával, de sose láttam senkit, hogy megkérdezhettem volna, honnan vették a magját. Addig-addig nézegettem a labodát, míg magba nem ment és amikor megérett a magja, akkor bizony lopikáztam belőle. Nem sokat, csak úgy lehúztam belőle párat a kezemmel, mintha csak megsimogattam volna. Nem dicsőség tudom, de rávitt a mohó vágyakozás. :)))) Így lett belőlem labodatolvaj. 

Aztán a következő tavasszal nagy gondosan el is ültettem a labodát, lett vagy 5-6 szál belőle és nagyon nagy becsben tartottam. Hozott is magot, annak rendje s módja szerint és szét is szórta... mit mondjak? Két év elteltével labodát irtottunk a kertből. Hát ezért nem lesz nálam laboda, többé, ámbár... ami igaz az igaz, anno nem kóstoltam meg. Lehet, hogy egy szálat beengedek, de még meglátom, csak mert nem hinném, hogy szeretném megkóstolni, annyi féle levélzöldség van, amit választhatok. 

Annyira bírom a madarakat! Kimegyek az udvarra, persze tele velük az etető, hatalmas csivitelés van, de ahogy meghallják a lépteimet, egyszerre hallgatnak el mind. Egyik pillanatban még csacsog az egész udvar, a másikban néma csend. Nincs ám olyan, hogy valaki még elereszt egy kis csippantást, nem... egyszerre hallgatnak el mind. Nem tudom hogy csinálják, de haláliak! 

A másik, hogy amikor megrakom az etetőt (igen hamar megesznek mindent belőle, kis falánk népség!) akkor hallom, hogy valaki, aki épp közel van, jelez a többieknek. Mintha beszélgetnének, mintha szólna, hogy: Hé, lehet jönni, kaja érkezett! És 10 perc múlva már itt van az egész siserehad és tobzódnak a kajában. 

Nagyon szeretem őket, bár idén télen nem látom, csak hallom a jelenlétüket a kertben, de valamiképpen fogynak nagyon. Az idén szajkó is alig van a kertben... tavaly pedig sokan jártak itt. Bár... talán kevéssé figyelem őket, mert tavaly láttam az etetőt az ablakból és sokat álldogáltam ott és gyönyörködtem bennük, talán többet is láttam. Most a kert másik oldalában van az etető, nem látok oda. 

Kicsit kimentem ebédidőben szétnézni és megrakni az etetőt. Fagyos a talaj, de a növényeket nem nagyon érdekli, már látok egy szál hóvirágot előbújni, még nincs nyitva, csak bimbó, de tavaly ilyenkor még nyoma sem volt. Ha kinyílik majd kiteszem ide, mert az lesz a legeslegeslegelső virág az idén a kertben! :)

Nagyon szép havas reggelre virradtunk ma, esett kb. 3 centi hó. Sajnos csak addig szép, amíg leesik, utána latyak lesz belőle és már most olvad. 0 fok van. Bár a következő napokra megint -10 fokot ígérnek, ezért jobb lenne, ha nem olvadna el, mert így védené a növényeket. Nagyon nagy havazást ígért az előrejelzés, ha még esne hozzá, annak örülnék a legjobban. 

A várható hideg miatt megint vissza fogom állítani a fűtővíz hőmérsékletét 70 fokra. Egyébként elég a 65 fok, melegebb napokon a 60 fokos víz is felfűt. Tegnap délután pl. sütött a nap és 22 fokon volt a termosztát, de a szobában 22.5 fok volt. Itt - ha süt a nap - alig kell fűteni. El is gondolkodtam egy napelemes rendszeren, ami biztosítaná a külső világításomat, illetve még utána kell néznem, hogy mit is tudnék még megoldani vele. 

Valamelyik este 2 poloskát csaptam agyon a lakásban, épp a nagy mínuszok után. Én nem tudom, de ezeket nem pusztítja el semmi? Honnan tudtak ugyan abban a hidegben annyira feltámadni, hogy bejöjjenek? Észrevettem,  hogy egyik ablakon nem zár rendesen a védőháló, szerintem ott jöhettek be. Vagy az előszobaablakon, amikor a cicákat etetem. 

Nagyon várom már a tavaszt... mondhatni rettenetesen várom. Sok új virágom lesz, nagyon kíváncsi vagyok rájuk és azt is várom, hogy ültethessek végre, hogy minden nap nézhessem, várhassam, hogy kikeltek-e már a növények, nézhessem, ahogy növekednek. Imádom a kertet, ez igazi szenvedély.