Annyira bírom a madarakat! Kimegyek az udvarra, persze tele velük az etető, hatalmas csivitelés van, de ahogy meghallják a lépteimet, egyszerre hallgatnak el mind. Egyik pillanatban még csacsog az egész udvar, a másikban néma csend. Nincs ám olyan, hogy valaki még elereszt egy kis csippantást, nem... egyszerre hallgatnak el mind. Nem tudom hogy csinálják, de haláliak! 

A másik, hogy amikor megrakom az etetőt (igen hamar megesznek mindent belőle, kis falánk népség!) akkor hallom, hogy valaki, aki épp közel van, jelez a többieknek. Mintha beszélgetnének, mintha szólna, hogy: Hé, lehet jönni, kaja érkezett! És 10 perc múlva már itt van az egész siserehad és tobzódnak a kajában. 

Nagyon szeretem őket, bár idén télen nem látom, csak hallom a jelenlétüket a kertben, de valamiképpen fogynak nagyon. Az idén szajkó is alig van a kertben... tavaly pedig sokan jártak itt. Bár... talán kevéssé figyelem őket, mert tavaly láttam az etetőt az ablakból és sokat álldogáltam ott és gyönyörködtem bennük, talán többet is láttam. Most a kert másik oldalában van az etető, nem látok oda. 

Kicsit kimentem ebédidőben szétnézni és megrakni az etetőt. Fagyos a talaj, de a növényeket nem nagyon érdekli, már látok egy szál hóvirágot előbújni, még nincs nyitva, csak bimbó, de tavaly ilyenkor még nyoma sem volt. Ha kinyílik majd kiteszem ide, mert az lesz a legeslegeslegelső virág az idén a kertben! :)