Most, hogy megint (vagy még mindig?) tör ki rajtam a kertészkedhetnék és egyfolytában az ültethető dudvákat vizslatom, meg azt, hogy milyen magot nem vettem még meg... szóval belebotlottam egy újabb felejtős növénybe, ez pedig a kerti laboda. Ebben a kertemben egészen biztosan nem lesz belőle egy darab sem. 

Anno, még a régi kertem megvolt, már akkor is ilyen mániás gyűjtögető voltam, mindent akartam ültetni, mert vitt a lelkesedés meg a kíváncsiság. Bújtam a kertészkönyveket és vicsorogtam, hogy nálunk semmit nem lehet kapni és akkoriban ez még így is volt. A boltokban a szokványos kerti növények magvait lehetett kapni, mást nem nagyon, akkor még nem volt olyan elterjedt a net, hogy az ember csak leül és rendel. Még a rendelés se volt szokás. 

Így aztán sok esetben maradt a lemondás, vagy a kunyerálás, esetleg a csórez-lopez. Na így lett ez a kerti labodával is, egyszer egy este kutyasétáltatás közben megláttam egy szál,szép, magas, sötétbordó labodát egy virágos előkert közepén. Onnantól kezdve nem ment ki a fejemből a laboda. Arra jártam a kutyával, de sose láttam senkit, hogy megkérdezhettem volna, honnan vették a magját. Addig-addig nézegettem a labodát, míg magba nem ment és amikor megérett a magja, akkor bizony lopikáztam belőle. Nem sokat, csak úgy lehúztam belőle párat a kezemmel, mintha csak megsimogattam volna. Nem dicsőség tudom, de rávitt a mohó vágyakozás. :)))) Így lett belőlem labodatolvaj. 

Aztán a következő tavasszal nagy gondosan el is ültettem a labodát, lett vagy 5-6 szál belőle és nagyon nagy becsben tartottam. Hozott is magot, annak rendje s módja szerint és szét is szórta... mit mondjak? Két év elteltével labodát irtottunk a kertből. Hát ezért nem lesz nálam laboda, többé, ámbár... ami igaz az igaz, anno nem kóstoltam meg. Lehet, hogy egy szálat beengedek, de még meglátom, csak mert nem hinném, hogy szeretném megkóstolni, annyi féle levélzöldség van, amit választhatok.