Nem igazán van miről írni így januárban, főleg, hogy most már aztán végképp nem lehet kinn semmit csinálni és még benn sem lehet elkezdeni a palántaültetést. Nincs még ideje.

Ma reggel -7 fok volt és hétvégére még -12-t is ígérnek, sőt az ország egyes részeire -20 fokot is. Remélem itt nem lesz annyi. Kicsit bosszantó ez az időjárás. Decemberben, annak ellenére, hogy alig volt hideg, szinte semmit nem tudtam kinn csinálni, mert nagyon vizes volt a föld... most meg fagyott. De hát tél van, ilyenkor pihen a természet, úgy tűnik csak én bírok nehezen a nagy kertészkedési lendületemmel. :)))

Fejben kertészkedek, illetve írásban. Elkezdtem megtervezni a veteményest, hogy tavasszal ne össze-vissza ültessek, ahogy éppen az eszembe jut. 

Azt olvastam egy biokertész könyvben, hogy házi kertekben elég ha kettes vetésforgót csinálunk, megfelezzük a kertet és évente a növények helyet cserélnek. Lehet, hogy majd egyszer ki fogom próbálni, de most még igyekszem tartani a hagyományos vetésforgót, ami szerint:

Levélzöldséget - a hüvelyesek helyére, 

Gyökérzöldséget - a levélzöldségek helyére,

Hüvelyeseket -  a gyökérzöldségek helyére ültetünk. 

Mivel azonban az én kertem az a hagyományos régi parasztkert kinézetű, tehát nem úgy néz ki, hogy egy-egy ágyásban glédában sorakoznak az egyfajta növények, hanem vegyes ágyások vannak, sőt még virágok is (pl. büdöske és körömvirág) így elég sokat kell tervezgetnem. Főleg, hogy még a jó és rossz szomszédokat is figyelem. Vagy pl. azokat a növényeket, amik védik egymást. 

Rossz szomszéd pl. az uborka és a paradicsom, a régi kertemben voltak már egymás mellett és az uborka nem termett, viszont nagyon szépen virágzott. A sárgarépát pedig védi  a hagyma, ezért közé szoktam dugdosni. A rózsákat levendulával vettem körbe, mert állítólag védi a tetvesedés ellen, de még nem elég nagyok, ezért erről nincs saját tapasztalatom.

A paradicsom az egyetlen, amivel nem kell variálni, az a saját helyét szereti, ezért visszaültetem a helyére, a palánták fejtrágyát szoktak kapni, aztán azzal elvannak.  

Ma felbontottam a nyári szilva chutney-t, hmmmm... isteni finom lett! 

Pedig utolsó pillanatban mentett szilvákból főztem, nem is lett csak pár üveggel, de elhatároztam, hogy idén nyáron/ősszel sokkal több chutney-t fogok főzni. Nemcsak egyfélét, hanem többet is. Tavaly kétfélét főztem, szilvából és őszibarackból. Az őszibarackos már régi recept volt, de a szilvásból ez az első és igen jól sikerült. 

Íme a receptje: 

Hozzávalók: 70 dkg szilva, 2 evőkanál friss gyömbér (apróra vágva vagy reszelve), 100 g mazsola, 350 g zöldparadicsom, 50 g fokhagyma, 2 evőkanál curry, 450 g barnacukor, 1 teáskanál só, 450 g vöröshagyma, 450 ml borecet, (1 db chilli paprika - én nem tettem bele)

A szilvát megfelezzük, a zöldségféléket kb. 1 cm-es kockákra vágjuk. Egy nagy lábasba tesszük, hozzáadjuk a fűszereket, cukrot, sót. Feltesszük főni, és állandó keverés mellett kb. 45-50 percig főzzük. Befejezésképp hozzátesszük az ecetet és még 5 percig főzzük. Steril befőttes üvegekbe töltjük, jól lezárjuk, majd 5 percre fejre állítjuk. (én nem szoktam fejreállítani, forró vízben kidunsztoltam)

Hűvös, száraz helyen évekig eltartható.

Nagyon finom sültekhez, savanyúság helyett, pl. kacsasülthöz imádom, de marhához és sertéshez is kiváló. 

Chilit azért nem tettem bele, nem szeretem az erőset, mert nagyon fűt. A benne lévő tetemes mennyiségű gyömbér is éppen eléggé fűt, nem kell még a chili is (nekem). 

Mindig van valami. 

Egy ideje már éreztem, hogy belső szobában hűvösebb van, de valahogy betudtam annak, hogy abból az irányból védtelenebb a ház, hűvösebb a fal... hát affenét! Ma reggel teszem a kezem a radiátorra és épp csak langyos, miközben a kazán ezerrel fűt. Nézem jobban, az alsó része hideg. A radiátornak csak kb. a harmada melegített, a többi része hideg volt.

Minő szerencse, hogy kicseréltettem már az összes radiátort, mert így simán lelevegőztettem. Ez csak annyit tesz, hogy kis kulcs elő és egy pohár is, kulcsot a szelepbe bele, picit tejerek rajta és amíg víz nem jön, addig engedem. 

Tavaly, a régi radiátorokkal ez úgy nézett ki, hogy a kis csavart, ami benne van, ki kellett csavarni, de - mivel rézcsavar  volt és 30 éves - már annyira meg volt kopva, hogy nem nagyon fogta a villáskulcs, így egy rémálom volt a légtelenítés. Ráadásul csak akkor lehetett, ha a víz hideg volt, tehát addig nem lehetett begyújtani a kazánba, amíg ezt meg nem csináltam. Plusz azt is jelentette, hogy kevés a víz a rendszerben. Emiatt pedig fel kellett vinni egy csomó vizet a padlásra a túlnyomás tartályhoz és onnan betölteni. Ez megintcsak nem volt egyszerű, mert a felmegyek a padlásra abból állt, hogy a pincéből fel kellett hozni és besakkozni a létrát a fürdőbe, aztán a vizet felvinni, (6-8 flakonnyit vittem fel mindig), csavarhúzót, tölcsért, sőt eleinte még hosszabbítót és világítást is vittem fel, később erről leszoktam és a tölcsért is fennhagytam. 

Aztán létra le a pincébe,  fürdő helyreállít és azután lehetett tüzet rakni a kazánban... nomost ezt kb. havonta... és -8 fokban nem annyira szuper ezzel szarakodni. 

A gázkazán meg induláskor lelégteleníti a rendszert automatikusan, mondjuk nem most lett elindítva... Ezt a levegőt a rendszerben most nem tudom mitől lett, majd lemegyek és ellenőrzöm a nyomást, lehet, hogy kell engedni egy kis vizet a rendszerbe, de most be van kötve nekem a cső, a szerelő megcsinálta. Csak a csapot kell kinyitni és engedni kis vizet, miközben nézem a nyomásmérőt. Ilyet még nem csináltam és lehet, hogy nem is kell. No majd meglátom, de - sokadszor írom - de jó, hogy beköttettem a gázt!