Érdekes dolog ez az ültetés. Azt hittem, hogy már a világ összes vetőmagját összevásároltam, erre vasárnap, amikor elkezdtem eltenni a paradicsommagokat palántának, kiderült, hogy a citromsárgából két szem mag maradt tavalyról… és kumato magot is kell még vennem, sőt tartufo (fekete) paradicsomot is láttam már és narancsásárgát is. 

Szoktam eltenni magokat a boltban vásárolt paradicsomokból és megbízhatóan ki is kelnek, de tavaly ősszel csak hosszúkás paradicsomokból nyertem ki magot, a többit valahogy elfelejtettem. 

Úgy szeretem, ha mindenből van mindenfélém. 

Olyan érzésem van, hogy hihetetlenül korán és észnélküllóhalálában, de elültettem a lóbabokat.

10 szem volt a zacsiban. Azt olvastam a lóbabról, hogy a keményebb fagyokat is kibírja és azért kell korán elültetni, hogy megedződjön, mert különben ellepik a fekete levéltetvek a növény csúcsát. Van ezzel a növénnyel saját tapasztalatom is, valóban szeretik a nyavalyás tetvek, de tőlük függetlenül a régi kertemben anno nagyon szép lóbabáim nőttek. Az igaz, hogy sose kóstoltuk meg, inkább csak magnak ültettem, hogy a következő évben megint legyen lóbabom... dísznek. Szeretem az érdekességeket a kertben és régen, amikor másoknál csak répa, petrezselyem, bab, borsó, kukorica, tök és mák volt a kertben, akkor a lóbabáimnak (és a fűszereimnek is) a csodájára jártak és nagyon élveztem. 

Az idén viszont szeretném megkóstolni is, mert állítólag többféleképpen is fogyasztható. Egyrészt amikor még zsenge, a hüvelyével együtt, később pedig a friss még puha szemek. Úgy néz ki különben, mint a  borsó a hüvelyében, csak nagy és a növény szára nem kúszik, hanem álló és a szeldelt levelek hónaljában nőnek a lóbabhüvelyek és felfelé állnak. Ha majd kikeltek és fejlődni fognak, akkor teszek róla képeket is.

Nem tudom, hogy fog-e sikerülni ilyen korai ültetéssel. Bár a főmeteorológusunk megnyugtatott, hogy már itt a tavasz a kertek alatt és az előrejelzés sem ígér már komolyabb fagyokat. Mindegy kipróbálom, aztán vagy sikerül vagy nem, de így lehet tapasztalatot szerezni. 

Ezt nem hiszem, ha nem magam látom! 

Éppen komótosan pakolászom kifelé az autó csomagtartójából a fabrikettet, amikor valami hatalmas elhúz az arcom lett vagy fél méterre. Nézem, egyenesen a madáretetőhöz repül egy ragadozómadár. Nem tudom mi volt az, nem volt túl nagy, de azt a berepülést, azt látni kellett volna! 

Célirányosan és éppen oda, pedig igyekeztem berakni az etetőt a sűrűbe, hogy ne tudja semmi levadászni a kis siseréimet és nyugodtan tudjanak enni. Azt hiszem nem sikerült neki elkapnia senkit, mert észrevették időben, legalábbis amikor elrepült, nem láttam a csőrében semmit.

Ugyanúgy repült vissza az arcom mellett, bakker, mint egy ágyúgolyó, nem is foglalkozott azzal, hogy ott vagyok.  Ez tudja, hogy a kis madaraim ott esznek és rájuk jár. Tudom én, hogy neki is enni kell, de nem szeretném, hogy összeszedje a kis cinkéket, mert ők nagyon hasznosak. (és aranyosak)

Valamelyik nap a másik etető alatt is találtam egy kis halott  cinkét, lehet, hogy megtámadta, csak nem tudta elvinni? Vagy esetleg a macska? 

Nehéz megvédeni a madarakat tőlük, mert lemennek a földre is enni. A bolond verebek kivernek egy csomó eleséget az etetőből, amit a földről szedegetnek fel, ilyenkor nagyon könnyű prédák a macskáknak is. 

A múltkor pl. a egy nagy fekete macska ült a fán, közvetlen az etető mellett, de azt hiszem abban én voltam a ludas, mert kitettem egy darab főtt hájat nekik, de a macska is rátalált. Végül elzavartam a macskát a seprűvel, leszedtem a főtt szalonnát és átraktam máshová, ahonnan másnap reggelre szőrén-szálán eltűnt. Fogalmam sincs mi vitte el, van itt minden, sok-sok vadállat is. 

Valamelyik hajnalban arra érkeztem, talán két hete lehetett, hogy egy elég nagy  csapat rohan el, őzek lehettek, vagy szarvasok vagy valamik, csak a sok hófehér segget láttam elinalni.