Nem sokat lehetett kinn lenni tegnap, nagyon fülledt meleg volt. 30 fok, 80%-os páratartalommal elég húzós. 
Kimentem, csináltam valami kicsit, aztán bejöttem lehűlni és így ment egész nap, ki-be.
Ma kora reggel viszont volt egy vihar, dörgés és egy csomó eső esett és most is esik, amikor írok... lesz még nagyobb fülledtség és már ez az eső se kellett volna. Volt elég csapadék már. 

Tegnap reggel korán csigára vadásztam, már nem volt sok, kb. 20 db-ot öltem le csak, ma reggel 6-kor már nyargaltam kifelé, mert az esőre előjöttek a dögök. Kb. 50-et gyilkolásztam le és rengeteg házast kidobáltam innen. 
Tegnap elkezdtem kiültetni a palántának nevelt virágokat, így kikerült 6 db Kleopátra tűje és az árvalányhajakat is kiültettem. 
A Kleopátra tűje környékét mindenütt leszórtam Bros Vitrollal, nagyon reméltem, hogy megmaradnak. Gondoltam, hogy éjjelre letakarom őket valami flakonnal, mert a házas csigák nem hederítenek a csigaölőre és ezek a palánták még elég kicsikék, de végül nem tettem meg. Most bánom, nem számítottam az esőre és az egyiket nyomtalanul fel is zabálták. Nagyon mérges vagyok rájuk, de ha tényleg működik a Rupert Sheldrake féle morfogenetikus mező, akkor előbb-utóbb csak elmegy a híre a láthatatlan elektromágneses mezőkön, hogy itt a halál völgyében járnak.
Szóval egy Kleopátra tűje hopp! A többit le fogom takarni.  

Aztán tegnap elkezdtem kiszedni a borsót. Eredetileg csak egy sort akartam, de láttam, hogy a többin se lesz már több, ezért elkezdtem a többit is felszedni. Ami volt rajta, azt még leszedtem, 40 dkg lett belőle, kicsit kemény szemek lettek, de még jó. A borsószalmát elhordtam a cserjék köré mulcsnak. 
Folyamatosan rakom azt a részt, lassan csak meggyűlik egy jó vastag humuszréteg és a gyomok is remélem kikopnak onnan. Ahogy a cserjék nőnek is egyre nagyobb árnyék lesz alattuk, nem minden fog tudni megnőni egy idő után, ami most még vígan tenyészik.

A borsó helyére majd kiültetem az okra palántákat, vetek céklát, meg van egy pár palántám is, illetve majd kimennek a káposzták, a bimbóskel, a leveles kel  és majd amikor lesznek karalábé palántáim. Amiket kintre vetettem, azokat felzabálták a csigák, aztán megint vetettem, de nem igazán kelt ki, most vetettem még cserépbe kései lilát és óriás karalábét. Egyszerűen nem akarom feladni, mert se 2021-ben, se 2022-ben nem volt egy darab sem, tavaly viszont nagyon szép karalábéim voltak, tehát meg tud teremni, csak valahogy mindig elbénázom, vagy az időjárás ad neki. 
Piacon sajnos nem kaptam palántát, gyakorlatilag csak paprikát, paradicsomot, dinnyét és zellert lehet kapni. Nem túl fantáziadús...

A virágos kert egy csoda, állandóan jön valami új és ami nyílik is nagyon szép és meglepően sokáig virágoznak. 

Ez az idén tavasszal átültetett macskafarkú veronika, szeretni látszik az új helyet. 

A 'The Fairy' talajtakaró rózsám, két tő van belőle, nagyon szeretem, de szeretnék még piros virágút is, mert az is nagyon tetszik nekem. 

Az óriás fejvirág (Cephalaria gigantea) bimbói az ég felé nyújtóznak, ez a növény valószerűtlenül hatalmas, tényleg gigantikus, nálam már bőven meghaladta a 2 m-t. El is gondolkodtam, hogy kell-e nekem egy ilyen böhömke, de már a kutyatejet el kellett mellőle költöztetnem, szóval van helye. Még egy liliom van hozzá túl közel, de majd ősszel kiásom és átrakom valahová máshová. 
Az is mellette szól (egyelőre), hogy arra a kötött részre ahová ültettem, nagyon kell a mulcs, hát ez a növény hatalmas mulcstömeget ad saját maga alá és a gyomot se engedi nőni, szóval egy darabig biztos meg tartom.
Egyébként gyakorlatilag egy túlméretezett ördögszemnek mondható, Törökországban él, a Kaukázusban és Szibériában is. 

Ez egy kandeláéber primula (Primula bulleyana - talán), szeretem a primulákat, bár nálam nehezen maradnak meg. Még meg kell találnom azokat a részeket, ahol jól érzik magukat. Ezt úgy tűnik, hogy eltaláltam, viszont a tavasszal OBI-ból leárazottam mentettek közül csak egy maradt életben sajnos. 

A Clematis 'Star of India nagyon nyomja. Csodálatos lett, pedig ez a tavasszal visszametszendő klematisz csoportba tartozik, kb. 50 centisre vágtam vissza, de ez a növény az idei szárakon hozza a virágait. 

Japán gyöngyvessző (Spiera - nem tudom pontosan melyik fajta), de nagyon szép lett és ez tavasszal is csodás, annyi féle színben pompáznak a levelei kora tavasztól, hogy ez igazán megérte az árát. 

Ez tegnap reggel készült, a ligetszépe teljes pompában. 

Egészen hihetetlen a kert, alig akarom elhinni ezt a mérhetetlen burjánzást. Télen, amikor le van kopárosodva, mert a lágyszárú évelők visszahúzódnak, ki gondolná, hogy nyárra ilyen ősdzsungellé képes változni az egész kert. 

Annyira fülledt meleg volt tegnap, hogy nem igazán mentem ki a kertbe. 
Délután szedtem megint egy adag cukorborsót ( a hüvelyeket), lett újabb két csomaggal, de ennyi elég is, több nem igazán fogy belőle, bár gondoltam, hogy ebből szerintem levest is lehet csinálni. Majd kipróbálom. 

Így aztán virágokról hoztam képeket, mert egyre több és több nyílik ki, pedig aggódtam, hogy minden milyen hamar elnyílik és mit fogok majd mutogatni júliusban és augusztusban, de mindig van valami. 

Ez egy bolti ördögszem, egészen alacsony kis növényke. Tavaly hoztam be a mezőről is, de azok méter magasak, bár lehet, hogy az nem ördögszem, hanem varfű... nehéz őket megkülönböztetni. 

Pompás küllőrojt, ez a virágot örököltem a házzal együtt, de csak pár szál volt a dzsindzsában. Mára ilyen szép  nagy bokor lett belőle és már több szaporulat is van a kertben pár helyen. 

Bugatölcsér, áttelelt kinn, de azért ebből is fogok dugványt bevenni télire biztos ami biztos alapon és okulva az idei krizantémpusztulásból. Ha lettek volna dugványaim, most a fejem se fájna... 

Utolsó kép a borzaskatáról legalábbis virágzásában, mert lassan már a szép gubókat lehet majd fotózni.  

Szépen nő a medveköröm is, mögötte a ligetszépe virágzik. Biztos lesz még róla, kép, mert nagyon szép és még nem nyílt ki teljesen. 

Az égőszerelem nagyon impozáns virág, magasra nő, legalább egy méteres és azok a  nagy virágfejek rajta nagyon szépek. Egymás mellé keveredett (biztos szétszórt magokból) a piros és a lazacszínű, magamtól sose ültettem  volna egybe, de végül is nem zavaró nekem. 

Prérimályva, ez is nagyon szép lett. Tavalyi magvetésből. 

Kaukázusi ördögszem. Nagyon szép virág, de eddig még nem produkált olyan virágtömeget, hogy az egész bokrot érdemes lenne fotózni. Ez is tavalyi magvetésből van, meglátom, hogy mennyire erősödik meg, jó lenne egy hatalmas virágzó bokrot látni belőle. 

Szép a színe ennek a rózsának. 

Ez egy pálmaliliom, még sose virágzott, ellenben szúr, mint a rossznyavalya, minden évben le kell vágni az alsó leveleit, ami felér egy tortúrával. Védőszemüveg kell hozzá, mert féltem a szemem tőle. 
Viszont nem az hagyományos pálmaliliom, ami most virágzik mindenütt. A minap nézegettem éppen, hogy azok másképp néznek ki, ezért rákerestem, hogy akkor ez mi lehet és Georgiai pálmaliliomként (Yucca recurvifolia) azonosítottam. Ennek is kéne virágoznia, nem tudom miért nem teszi, viszont törzses lesz, tehát ha szorgalmasan vagdosom róla az elhalt alsó leveleket, akkor előbb utóbb magasabbá válik a növény és nagyon mutatós lesz és... legalább nem kell átültetnem alóla a krókuszokat. 

Ez a fehér-rózsaszínű bársonyos kakukkszegfű, fölötte távolabb hófehér virágú van, mindkettő tavalyi magvetésből, csodásak lettek, csak majd nem szabad hagyni magot hozni, mert - a rózsaszínűből kiindulva - szörnyen szapora. 

Azt hiszem kitört rajtam a szaporíthatnék-dugványozhatnék. 
Nem röhög és nem pajzánkodik! :)))))

Tegnap 5 féle növénnyel jöttem haza, jártomban-keltemben szedtem dugványnak valókat, egy kúszó kecskerágót, amiről utólag kiderült, hogy már van ilyenem, de nem baj, lesz másutt is a kertben. 
Hoztam ezen kívül tiszafát, oregoni hamisciprust, vérszilvát és egy nem tudom mit... a virágja alapján valamilyen bangitának nézem, de a levele túl puha. majd kiderül, ha egyáltalán megmarad, mert nagyon elengedte magát. 
Végül is ez nem lopás, csak hajtásokat szereztem, ráadásul public helyekről, a (vélt) bangitát és a vérszilvát járda mellől, az örökzöldeket szintén egy másik járda mellett szedtem. 

Annyira örülök az oregoni hamisciprusnak,  nagyon szeretném, hogy gyökeret tudjon ereszteni, legalább egy, de ha nem sikerül, akkor már tudom hogy hol találom a fákat. Tele vannak terméssel is, ősszel majd szedek róla magot is. Ezek gyorsan nőnek, látom a saját kertemben a keleti életfákat ahogy kelnek a szétszórt magoncok és ha békén hagyom őket, pillanatok alatt megnőnek. 

A TEMU-s csomagomban valamelyik nap megjött a hintához is az ülőszivacsot tartó vászon. Mit is mondjak? Vért izzadtam, mire rá tudtam rakni. Nem biztos, hogy megint nekilátnék, ha újra szétszakadna. Bár most már tudom, hogy kell. Az egyik oldalát csavaroztam csak szét, el is tűnt egy csavarom, így még sose jártam, nekem mindig minden megvan, de ez a csavar úgy elteleportált valahová, hogy nem találtam meg. Szerencsére volt itthon olyan méretű anyacsavarom, szóval megoldottam a problémát. 
Nagyon nehéz volt ráhúzni a huzatot, mert görbe a hintának az a két része, ahol a támla és az ülőrész van, és középen is van egy rúd. A 3-ra egyszerre kellett ráhúzni, fokozatosan, annyira leizzadtam vele, még hajat is mostam utána, mert szakadt rólam a víz. De! Kész van és használható! Ez a lényeg, nagyon szeretek benne ülni, nincs igazuk a fanyalgóknak, akik azt mondták, hogy fölöslegesen veszek hintát, mert az csak dísznek jó. Majdnem mindig abban ülök a teraszon. 

Nem kaptam bordó huzatot, mint az eredeti volt, de ez is jó, mert a tetőhuzat belseje éppen ilyen színű és persze ez úgyse látszik, ha rajta van a szivacsos rész is.