Jól elfáradtam tegnap
Egy napi kényszerpihenő után a tegnapi nap megint erősen melósra sikerült.
Kora reggel kimentem kaszálni és levágtam a füvet lenn a kert alsó részén és az "erdőben" is. Utána úgy remegett a kezem, meg a lábam is, hogy eszméletlen. Most valahogy nagyon elfáradtam, a legvégén már nem is vágtam le rendesen a füvet csak kaszaboltam, majd biztos kicsit fazonírozni kell rajta, de csak pár nap múlva. Egy darabig nem akarok kaszát fogni a kezembe.
Derékig ért a medvetalp...
A fűnyíróval is pár napja mentem végig, de már megint lehetne vágni.
Ilyenkor mindig elmélázok, hogy vajon a vágatlan májusozóknak van-e egyáltalán kertjük, vagy fogalmuk arról, hogy mennyire tudna megnőni a fű egy hónap alatt. Vagy ha van kertjük, akkor biztos nem ők vágják a füvet, hanem valaki más kínlódik vele, amiből ők semmit nem éreznek.
De levágtam és azon is elgondolkodtam, hogy amikor majd elkezd nőni, akkor lefújom szelektív gyomirtóval, mert szinte eltűnt a fű és csak kétszikűek vannak, egy különösen el van szaporodva, de nem tudom mi az. Olyan tőlevélrózsás, mint a pitypang, de nem az és nem is katángkóró. Nem akarom hagyni virágba menni, hogy meglássam, így is alig vitte már el a damil.
Aztán szedtem cukorborsó hüvelyeket, mert WOK-os kajákba szeretem télen. Meg is blansíroztam, két csomaggal lett, de majd még szedek hozzá, lesz bőven.
Behoztam még két krizantém kezdeményt, amiket találtam a kertben, ezzel 6 cserépre nőtt a számuk, nagyon, nagyon szeretném, ha kifejlődnének.
Szitáltam komposztot, megjött a TEMU-ról a kis szitám, fillérekért (és vele együtt megjött a hintámba is a széthasadt huzat helyett az új, még nem tettem fel, remélem jó lesz). Persze a szita kicsike és nem túl haladós, de csak a cserepeseknek kell szitálni, amúgy mehet ki a talajra. Kevertem hozzá perlitet és abba ültettem bele a két krizantémot. Illetve dugványoztam még 3 kis ág Ilex Crenata-t is. Nagyon szeretném, ha meggyökeresednének.
Most már így rengeteg dugványom van, szabad földben a fagyal, a sárga zöldet nem tudom, hogy arany tarka fagyal-e vagy kecskerágó, majd kiderül később, ha megmaradnak. Vannak zöld levelű cserszömörce dugványaim is és babérmeggy is. Na meg még tavaszról vannak cserjés hortenzia dugványok is, szintén kinn a szabad földben, pontosabban csak egy tűnik úgy, hogy életben is marad.
Átültettem (ez a harmadik helye) a kutyatejet is ('Ascot rainbow'), remélem jó lesz neki ott, ahová tettem és kiástam a kárpáti harangvirágot is, mert nagyon benn volt a dzsindzsában. Már egyszer leették a rohadt csigák a leveleit, aztán kihajtott kicsit, de nem néztem rá két nap és most megint leették. Most már nem hagytam ott, kivettem és átraktam máshová, körbeszórtam a Bros Vitrollal, egyék azt a rohadékok és forduljanak fel tőle.
Komolyan mondom, hogy azoktól a széplelkektől is kitör a frász, akik arról írnak (a minap olvastam a FB-n), hogy védik a spanyolcsigát is. Szerintem nem egészen fogják fel, hogy mit jelent egy inváziós faj a saját élővilágunkra nézve és itt nem csak a kertben okozott károkra gondolok, hanem arra, hogy elveszik azoktól az élőhelyet, amik eredetileg itt honosak, mert sokkal jobb a szaporodási taktikájuk.
Itt nálam a kertben már alig látok pl. tigriscsigát, abban sem vagyok biztos, hogy a tigris eszi a spanyolt, azt is lehet, hogy már átfordult a dolog. Mindenesetre, ha csak a tigrisek lennének, akkor a fejem se fájna a csigakérdés miatt.
De arra várni, hogy majd itt is megjelenik a spanyol csigák ellensége és addig védeni és hagyni szaporodni, szerintem balgaság. Jó, hogy nem sáskajárás van, a magukat zöldnek vallók még azt is megvédenék.
És cseresznye is van, már egy csomót ettem belőle, de annyit nem érek el, hogy berakni is tudjak belőle, mert most kedvem se lenne.