Lehet, hogy lesz aki bolondnak fog tartani, de ástam ki pár útifüvet a kert füves részéről és elültettem egy belőle egy sort. 

Ugyanis sosem tudnék gyűjteni róla szép leveleket, mert folyton lekaszálom, márpedig lándzsás útifű szirupot szeretnék csinálni belőle és  hol szedhetnék jobb és tisztább útifüvet, mint a saját kertemben. Tudom, hogy gyomosító növény, de majd leszedem a bimbókat róla és akkor nem lesz gond, lesz viszont cserébe saját kis ültetvényem a mindenkori szirupoknak. 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lándzsás_útifű

A szirupot úgy fogom készíteni, hogy az útifű leveleket rétegekbe rakom barna nádcukorral és jól összeérlelem. Még soha nem csináltam, de sok helyen lehet olvasni ezt a  receptet, remélem sikerülni fog. Egyébként cukor helyett mézen is gondolkodom... majd kis üvegben kipróbálom így is és úgy is. 

Télen nagyon hasznos lesz, nagy köhögő vagyok, ezáltal útifűszirup fogyasztó is és ha már itt vagyok vidéken ezzel a hatalmas kerttel, akkor csinálok magamnak, amit csak tudok. 

Sajnos azt hiszem, hogy a fenyőszirupról már lecsúsztam, azt a fenyő friss hajtásaiból kell csinálni ugyanúgy cukorral rétegezve egy nagy üvegben és a napon érlelve, naponta összerázogatva, bár... még lehet, hogy találnék friss fenyőrügyeket, ha szétnéznék. 

Kell egy fenyő is a kertbe...

Kicsit aggódtam ma a kis madárka miatt aki itt költ nálam és a babák miatt is. Reggel kétszer is éppen szembejött velem, amikor mentem le a lépcsőn. Az egyik alkalommal éppen léptem le, amikor bevágódott elém és akkorát fékezett, a fal peremére ült le. 

Én is megálltam mozdulatlanul, hogy nyugodtan el tudjon menni, mert annyira tud pánikolni, hogy félek egyszer összetöri valamijét. Érdekes, hogy ennyire fél és mégis itt költ közvetlen a közelemben. 

Jövőre biztosan teszek ki fészket a tető alá és majd kiválasztja, hogy melyikben szeretne lakni. Ha élnek, ha visszajönnek. Mert tavaly emlékszem, hogy nagyon sok rozsdafarkú volt itt, olyan kis guggolós madárnak hívtam őket, mert páros lábbal elég gyakran guggol egyet. :))) 

Most meg alig vannak... mintha csak egy a kis család lakna itt. Egyébként azt hiszem mégiscsak ketten lehetnek - egy pár  - mert a fészken egy kékesszürke színű ült, csak a farka rozsdás, de kinn egy feketét szoktam látni. 

Nagyon remélem, hogy felcseperednek a kicsik is, sőt az idén még fog költeni ez a pár is, talán őszre megint tele kert a rozsdafarkúakkal... jó lenne, ha jövőre újra ide jönnének haza mind. 

Rengeteg ágas-bogas karót mentettem a kivágott fák darabolásakor és bár azt hittem túl sok lesz, még nyugodtan vághattam volna párat, mert a zömét már el is használtam. 

Rengeteget elhasználtam a borsó mellé, a borsóhálót is ráaggattam, nagyon szépen kapaszkodik rá a borsóm. Ahová már nem jutott borsóháló, ott madzagokat kötöztem fel kb. 10-05 centinként és majd arra kapaszkodhat. 

Sok karót beállítottam az uborkák mellé is, a leghosszabbakat pedig a keleti ölesbabok kapták, futhatnak fel rájuk. Tavaly ugyan nem sikerült túl jól a nagy szárazság miatt, de ami megnőtt az olyan szép volt, ahogy lógott a hosszú zöldbab a karókról. :) 

Rengeteg karót fel kell használni a kertben, majd a paradicsomoknak is szükségük lesz rá. Nem szeretem, ha minden a földön kúszik-mászik, mert nehezebb gyomlálni is, több betegséget kapnak el a növények és szedni is nehezebb, ha a földön kell közte turkálni. Ilyen a borsó is és az uborka is.