Ültettem egy csomó féle büdöskét is, törpéket többféle színben, és nagyobbakat, citromsárgát, narancsot és bordós-narancsosat is. Szeretem a büdöskét, mert egész nyáron virít, nem túl igényes és késő őszig hozza a virágait. Lehet róla szedni magokat a következő évre és ugyanolyan lesz. 

Már napok óta ültetem szét a palántáikat, mivel többféle van, azt szeretném, hogy vegyesen virítsanak a kertben és persze a kertnek több helyére ültettem őket.

Az őszirózsák még nőnek, majd később szétpalántázom őket is, ha már nagyobbak lesznek. Vannak hagyományosak, színesek és tűlevelűek is. Nem vettem többet, tavaly ezeket a magokat már szedtem a kinyílt virágokról és úgy látom szépen kelnek, bár a hagyományosból jóval kevesebb lett, mint a tűlevelűből. Remélem lesz minden színből. 

A hajnalkát nem ültetem többé a kerítés mellé, mert rettenetes munka lefejteni ősszel, amikor elvirágzott, ezért  egy bambuszkarót tettem be a földbe és köré ültettem a hajnalkát, sokáig nem láttam a nyomát, de már szépen kikeltek. Szép, érett magokat szedtem tavaly. Elhatároztam, hogy amiről csak tudok,  mindig szedni fogok magvakat, egyrészt mert nagyon sokba  kerülnek, másrészt így mindig tudok majd költeni újabbakra, más fajtákra és szélesíthetem a palettát. 

A nagy kedvenceim is kikeltek, már szét is ültettem a zömét, ezek a pillangóvirágok, vagy Cosmos flower. Vettem a hagyományos rózsaszínes-fehéres virágúak magvait és sárgákat is. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek. Csoportokba ültettem, napos helyekre, többfelé a kertben, hogy lássam melyik helyen lesznek a legszebbek. Ki akarom tapasztalni, mert nem ismerem ezt a virágot, viszont imádom. Láttam, hogy bordóban is létezik, jövőre veszek olya magot is, az idén a pandémia miatt már nem mászkáltam boltokban, de egyelőre ez is elég lesz, ami most van. 

A Dorotheantusok is kikeltek, még szét kell ültetnem őket. Ilyen virágom sem volt még ezelőtt, de remélem szépek lesznek, mert a palánták egészségesek és kövérek, ez már rossz nem lehet! 

Kikelt a búzavirág is. Tegnap szétültettem a kínai szegfűt is, erről nem tudom, hogy egynyári-e vagy évelő. Azt olvastam, hogy télen érdemes takarással védeni, tehát elvileg évelő is lehet, de hogy nálunk kibírja-e a teleket, az kérdéses, meglátjuk.

Nem kelt ki a Klárcsi, tavalyi mag volt, tavaly kikelt, lehet, hogy ezek szerint nem áll el a magja. 

Itt a képen még picik a növénykéim:

 Azt hiszem egynyáriakból az idén nem ültettem többet, csak a virágcsíkokat, amikben nem tudom mk lesznek, de szépen kikelt mindegyik. Majd teszek fel róluk fotókat. 

Jade! Hát persze, hogy ültettem többet is, de ehhez körbe kellett nyargalnom a kertet. 

Rendeltem egy akkora zacskó facélia magot, hogy na! 80 deka, de nem volt kevesebb, nekem meg kellett a facélia, csak mert akarom! A töredékét ültettem el, ki is kelt szépen. Érdekes módon nagyon könnyen előbújtak, pedig valahol azt olvastam, hogy nehezen hagyja el a földet... hát a petrezselyem és a répa az nehezen hagyja el a földet az biztos, de a facéliával ilyen tapasztalatom nem volt.

És ültettem sarkantyúkát is, még palántázásra várnak, sőt van ami még kel. Körbe szeretném vele ültetni a komposztot, hogy ne csúnyálkodjon ott nekem egész nyáron. 

Illetve kifelejtettem az illatos ternyéket is, bár ahogy ma reggel elnéztem, nem lesz belőlük semmi, azt hiszem a szárazságot nem viselik jól a pici növénykék... még megpróbálom megmenteni őket, de nem tudom sikerülni fog-e.

Rémisztő már ez az esőnélküliség. 

Nem olyan régen kaptam szép boglárkacserje vesszőket. Nem állítom, hogy a kedvenc növényem, de azért elültettem, végül is hatalmas ez a kert, akad hely mindennek. 

Aztán valamelyik nap elkezdtem kaszálni és a szegény boglárka javát szépen lenyisszantotta a damil... sajnálom szegény, de majd kihajt, nem az összeset vágtam le. Az imént daraboltam bele a levágott szárakat a komposztba. 

Egyébként valahogy rájöttem a kaszálás mikéntjére is. Eddig nyomtam neki, mint állat és összevissza kaszaboltam a füvet oda-vissza lendítéssel és nem volt a vágásban semmi rendszer, nem is szépen vágtam a füvet. Most meg már "rendre vágom", elengedem, felpörgetem és így sokkal kevesebbet is fogyaszt. Szebben is haladok vele, nem dobálja rá a füvet a még le nem vágott részekre. 

Ez fontos, mert úgy látom, hogy a kaszálás gyakori szórakozás lesz itt, úgy nő fű, mintha hajtanák, ennek aztán nem számít, hogy van-e eső vagy nincs. És a tavalyi tanulság is az volt, hogy kaszálni kell, mert tavaly annyira megnőtt a fű a kert lenti részén, hogy ki se látszottam belőle. Elfásodott a szára is, a késsel tudtam csak levágni valamennyire, de végül apu tette rendbe.

Ez azért tudott bekövetkezni, mert hiába vettem meg a vadiúj kaszát, az bizony nem működött és mire megjavítódott, addigra égig ért a  fű. Nem is veszek többé ilyen kaszát (4 betűs a neve), mert azzal kezdeni egy új eszközzel, hogy azonnal porlasztót kell benne cserélni, na az azért bosszantó. Mint ahogy az is, hogy szinte a világ összes kaszája, (amiket olvasgattam róluk) 50-es keverékkel megy, ez meg 25-össel. Egyébként mióta az új porlesztó van benne azóta egy szavam sincs, megy rendesen és a téli álldogálása után is szépen beindult, alig kellett rajta rántani párat.

Egyébként egészen hihetetlen, hogy az állatok itt élnek körülöttünk és mégis alig látjuk, alig érzékeljük őket. Valamelyik nap a szilvafán volt a fejem fölött akkora dalolás, hogy csuda. Elkezdtem keresni a hang gazdáját, de nem tudtam meglátni őt, pedig ott volt valahol a fán! 

Így van ez az egerekkel is, a vakondról is csak azért tudok, mert látom a halmokat a kertben. Ki tudja hány szempár figyel az erdőben is, amikor kimegyek. És amelyik nem dalol, vagy nem ad semmilyen hangot vagy nem hagy jól észrevehető nyomot, arról nem is tudok, pedig lehet, hogy ott van. Szarvasok, őzek, vaddisznók, nyulak, borzok, sünök, menyétke, nyest, rókák és most már macik és farkasok is előfordulnak és hogy tudnak rejtőzködni

Rengeteg állat van körülöttünk, mi meg észre se nagyon vesszük, csak a vadászok. 

Ezzel az erővel a Jeti és a BigFoot is nyugodtan létezhet, vagy a manók és a koboldok a fák gyökereinél, vagy a tündérek és nyugisan mászkálhatnak közöttünk földönkívüliek is, tulajdonképpen szinte vakok vagyunk a bennünket körülvevő világra.