Elkiabáltam, hogy a macskoszok milyen rendesek, hogy itthon vannak, tegnap estére Böbe és Elza is kiment. 
Néha úgy csodálkozom rajtuk, teljesen önálló döntéseket hoznak és szerintem ezek nagyon is jól tudják, hogy mit csinálnak. 

Tegnap délután kihasználtam, hogy jó meleg volt kinn és még nem is sötétedik olyan korán. Ez volt az utolsó ilyen péntek... jó lesz reggel tovább aludni, de a sötét délutánokat, hát azokat nagyon nem szeretem ilyenkor ősszel és télen. 

Kimentem és gyorsan lekapkodtam a birsalmát, megint lett egy nagy festékes vödörre való. A szomszédból is áthullott egy csomó, a szebbjét összeszedtem, abból anyu csinált nekem lekvárt és befőttet is, majd holnap megyek érte. 
Ebből az adagból birsalma sajtot akarok csinálni, most lesz rá időm, jön a hosszú hétvége. Van itthon dióm is,  sajnos termés nem lett a diófákon, az összes dió beteg. 

Leszedtem még a szőlő végét, anyukámék nagyon szeretik, nekik szoktam elvinni. Most is lett még egy nagy dobozzal. Pár fürt fehér delaware maradt még rajta, azokat majd leveszem és felfüggesztem a pincében, mert állítólag az eláll januárig is. Bár ezt a szőlőt nem igazán termesztik már, legfeljebb kiskertekben, szerintem egész finom. Azt írják róla, hogy poloska íze van, hát szerintem a koriander zöldjének, na annak poloska íze és szaga is van, de ennek a szőlőnek nem. Meg azt is írják róla, hogy "labruska"  íze van, azaz róka íze van. A róka ízzel a vadszőlőre utalnak, amit Fox Grape-nek is neveznek, mert gondolom az ember rókát nemigen eszik, hogy azzal hasonlítgatná a szőlejét. 
Szóval nem vagyok nagy szőlőimádó, de apu azt mondta, hogy eláll, ezért ki fogom próbálni. Ki tudja, december-januárban "találni" pár fürtöt a pincében szerintem tök jó lesz. Nem mintha nem lenne kapható mindig szőlő a boltban is, de a saját pincében ha van, az mégiscsak más. :) 

Kiszedtem a cukorrépát is, holnap azt viszem el anyuhoz, azt mondta berakja nekem céklával együtt (meg nekik is lesz belőle, majd elfelezzük). Megmostam őket, jó nagy dögök lettek az már biztos.

Illetve még tegnap délután gyorsan felcsodaásóvilláztam a paszternákok és a cékla helyét. Már csak egy pici sarok van, ahol babok voltak és az új-zélandi spenót, és persze a petrezselyem helye. A hétvégén azt is kikapkodom, a helyét felvillázom és majdnem kész. Már csak az ágyások közötti közök maradnak, ja meg a feketegyökeret kell még felszedni. 

Valamiért most már elég erősen befelé húzódhatnékom van. Tavaly nem volt ilyen. Talán az idén túl sokat vállaltam a kerttel, meg a teraszépítés se volt semmi, azt érzem, hogy lazulni akarok. Nem a kertészkedésből volt elég, hanem abból, hogy eléggé feszített tempót diktáltam. Elfáradtam egy kicsit. Szükségét érzem annak, hogy legyen pár olyan hétvégém, ami nincs kitömve tennivalókkal és nem listákról húzkodom kifelé hogy mi van meg, hanem szabadon lehet csak úgy heverészni, főzőcskézni, tévézni és nézni az ablakból a madáretetőt miközben sütit majszolok. 

Végre mindenki megint jól van. Elza is meggyógyult, jó sok gyógyszert be kellett neki is adnom. Két hét. Böbe is ennyi ideig volt beteg. Nem tudom mi volt ez, de nagyon örülök, hogy végre vége és hogy Herkuló nem kapta el, mert a CicaÚr nehezebben enné meg a gyógyszereket, mint a lányok. 

Elza teljesen benti cicává vált, kétszer kiszaladt az igaz, amikor mentem ki valamiért, de 5 perc múlt jött is vissza. :)))
Felfedezte a dobozát belülről is, eddig csak a tetején feküdt, azon van a plédikéje, mostanában beköltözött a dobozba. Szóval Elza úgy tűnik végleges verandalakó lett. :) 

Böbe pedig beköltözött végre éjszakára. Úgy tűnik fázik már a macskasegg odakinn. :D :D Második éjjel aludt benn, de reggel azonnal rohan kifelé, gondolom egyrészt elvégzi a dolgát, másrészt kell az a csavargás, na! Az almot még most is csak pisire használja néha, amit nem is bánok, legalább nem kell olyan gyakran takarítani. Elza után néha naponta kétszer is kell, mert ő bizony rájár mindennel. 

Elkezdték megnöveszteni a téli bundijukat, még Herkuló is, pedig neki van a legvékonyabb kabátja. Viszont egyre tömöttebb, ahogy simogatom őt, érzem, hogy van ott tömőszőr, de azért nagyon rövid a szőre. 

Böbike meg van hízva, mint egy kis malacka, gömbölyű a pocakja, kicsit vissza kel őt fognom a kajálással, de nagyon nehéz, mert üvöltve követeli kaját. 
A lényeg, hogy mind jól vannak. Olyan érdekesek, mindegyikük annyira más, más az arcuk, a vonásaik és a természetük is totál különböző. 
Herkuló tipikus kandúr cica, Elza nagyon nőies, csajos, igazi CicaNő, Böbe meg egy rajzfilmfigura. Ő is kislány cica, de egy cseppet sem csajos. Ő tényleg egy mókás rajzfilmfigura, és bár már másfél éves, akkor is olyan kis gyerek még. Benne még a játékosságot látom és némi idétlenséget, a többiekben már ott van az a cicaméltóság, ami annyira jellemző a cicákra. Majd meglesz Böbikében is, néha nyomokban fel-felbukkan már.

Böbe

Elza

Herkules

Lassan befejeződik a kertészkedés erre az évre. Még van pár ágyás, amiket fel fogok csodaásóvillázni, van pár nárciszhagyma, amiket el fogok még ültetni, pár növény, amiket le fogok takarni, hogy megvédjem a hidegtől.
Ki kell még járatni a benzint a kaszából és a kerti kapából is, bár utóbbiban benne fog maradni, csak elzárom a benzincsapot és addig járatom, míg kifogy a csövekből. Lehet, hogy fogok még ágakat darabolni, ha olyan lesz idő, illetve a faleveleket össze kell majd gyűjteni, hozni még szalmát Herkules, (a kinti macskacicó) alá-köré, még kiszedek pár egynyárit, de még abban reménykedek, hogy hoznak még magot és aztán  kicsit nyugovóra tér a kert és én is.

Jön a tervezgetés időszaka. Rajzolgatás, előkerül a vetésforgó és kigondolom, hogy jövőre mit hová ültessek. Na és mennyit! Az idén kissé túllőttem a célon, megvettem ugyan a 6 rekeszes fagyasztószekrényt és a hűtőben is van 3 rekesz fagyasztó, de jelen pillanatban már nem férek bennük. Kíváncsi vagyok, hogy elfogy-e minden majd a télen, az ültetési tervet ahhoz is igazítani kell majd, hogy mi fogy el és mennyi fér el. Bár... az is igaz, hogy mindig mást szeretek, az idén pl. a cukkinit szerettem, rengeteget ettem belőle, egész változatosan lehet elkészíteni. 

Gondolom majd kitör rajtam megint az ültethetnék is, olyankor szoktam megrendelni még a felhőt is az égről... viszont megvan már a fejemben, hogy a veteményesbe mit nem akarok tenni. Szóval lassan lehullanak a sallangok és bár érdekes kipróbálni pár különleges növényt, mégse fogok olyan sokfélével vacakolni. Azt nem állítom, hogy egyáltalán nem, de rájöttem, hogy ezek a növények érdekesek és egzotikusak, de nem olyan finomak, mint a sajátjaink. 
Ezért a mániámat majd átirányítom a virágokra, abból úgyse elég sose és nem is sikerült minden az idén és nem is volt meg mindenfélém, amire vágyom. Szóval vannak bőven lehetőségek, hogy kiéljem a kerti őrületemet télen is. 

Néha belegondolok, hogy ekkora szenvedélyt még sose éreztem semmi iránt, mint amekkorát a kertészkedés iránt érzek. Nem is tudom, hogy tudtam anno eladni a kertemet és aztán 18 évig úgy élni Budapest belvárosában, hogy nem volt kertem, de még egy cserépnyi virágnak való hely sem, mert ott aztán nem maradt meg szinte semmi. Lehet, hogy azért vagyok most ennyire őrült, mert most hozom be azt a 18 évnyi lemaradást és adom bele a kertbe a 18 évnyi energiámat? Nem tudom, de szerintem minden kertész legalább ennyire fanatikus mint én, sokat követek a FB-n és rajtuk is azt látom, hogy minden percüket ez tölti ki.

Gondolkodtam, hogy a télen lehet, hogy kicsit ritkábban fogok írni is, de aztán sorra jutnak eszembe a dolgok. Novemberben vagy december elején, attól függ milyen idő lesz és meddig lesznek magvak az erdőn-mezőn, majd kiteszem a madáretetőket is. Már vettem egy csomó cinkegolyót és a jövő hétre tervezem, hogy hozok vagy 10 kiló fekete napraforgómagot is nekik. 
Majd meglátom mennyire lesz változatos a tél, lesz-e miről írni, vagy tartok egy kis "pihenőt" és csak ritkábban jelentkezem. Az idézőjel azért, mert ez inkább tűnik  kényszerszabadságnak, mint pihenőnek. :))))
Ámbár... azt hiszem minden lelkesedésem ellenére is jól fog esni kicsit behúzódni és a meleg szobából lesni kifelé a hidegbe.