Böbe tisztára idegbajt kapott reggel, amikor bejött és befejezte a reggelit. Mert - ugye - nagyon szeret az ágyamban aludni, de én meg nem szeretem, ha benne alszik. Ezért letakartam az ágyat egy nagy takaróval, hogy legalább ne az ágyneműben fetrengjen. Huh, azt az idegbajos rohangászást látni kellett volna, amikor meglátta a takarót. Ismeretlen terep neki, föl és alá őrjöngött a lakásban, aztán kiült az ablakba, ahol kitört a frász, mert ha elkezd valami után kapkodni, akkor kiszakítja a rovarhálót. Levettem onnan és szépen betettem a fotelbe, az odakészített takarójára, aztán mégegyszer levettem az ablakból és betettem őt a cicatorony kis bungallójába, aztán bezártam az ablakot... végül csak felmászott az ágyra... nagy átéléssel dagasztott a takarón és most is ott alszik. Győzött, el kell ismernem, na! Viszont a takarót könnyedén kimosom utána és mégsem az ágyneműmben fekszik. Ezek a macskák tényleg azt csinálnak, amit akarnak. 

Reggel a kertet is körbenyargaltam megint. Eltűnt (de nyomtalanul) két mángold... se híre, se hamva. Nem tudom hová lehetett, de valami az biztos, hogy garázdálkodik, mert 2 spenót tő is ki van rágva, szerintem alulról rágta el valami. 

Illetve itt-ott utána kell ültetni a fehér uborkát is, a banánuborka pedig nem kelt ki egyáltalán. És ültettem egyfajta hosszú zöldbabot is, bokorbab, nem a keleti ölesbab, de az is nagyon rosszul kelt ki.  És két cukkini, vagy patisszon se jött elő, meg kell néznem a füzetben, hogy pontosan micsodák. Utálom, amikor valami nem kel ki...  Viszont a föld legalább jól meg van ázva. 

És akkor a tulipánok. Ez a sötétbordó nem látszik jól, hogy a föld van mögötte, de valami gyönyörű! Ez a tulipán tényleg megérte az árát, mert nagyon különleges. Ősszel tényleg beszerzek még pár fajtát. 

Sárga, hagyományos, régi fajta, de olyan szép színfolt a kertben.  

Végre esik az eső. Reggel azonnal kinyargaltam szemmel verni a kertet, mert már nagyon kellett az eső, száraz volt a talaj nagyon. Nemcsak a teteje, hanem már lejjebb is, a múlt hétvégén láttam, amikor a csodaásóvillával egy darabot feltörtem. Most persze majd beindulnak a gyomok is, de egye fene, mert a saját növényeim is beindulnak majd, két-három hét és szerintem már lesz borsóm!  Bár lehet, hogy kell neki egy hónap még... majd megfigyelem. 

Talán most végre kikelnek azok is, amiknek eddig nem láttam nyomát, mint pl. a zöldspárga, vagy a fűszerek, bár nekem a majorannát talán életemben egyszer sikerült kikeltetnem. Lehet, hogy azt is cserépben kéne megpróbálni, mint a rozmaringot. A rozmaringom nagyon szépen kifejlődött a cserépben, pedig arról azt olvastam, hogy magról majdnem lehetetlen. Az enyém ilyen (magról), sőt már azóta kinn van a virágiskolában és még  nagyobbak lettek. 

Szerintem a lenvirágról még biztos lesz fotó, mert imádom ezt a virágot. Egyszerűen gyönyörű! 

És annyira hihetetlenül lenge, könnyű, kecses, pontosabban annak látszik, mert ha megpróbálod leszakítani a szárát, mintha acéldrótot szaggatnál. Elképesztő növény! 

Tegnap annyira jó idő volt, délután kiültem a kertbe dolgozni. Kicsit meg is feledkeztem magamról, mert olyan gyönyörű volt minden, a cicák ott heverésztek 2 méter távon belül, balra a kis diófán egy rigó ült és egy mátyásmadár is, amit akkor vettem észre, amikor felrepült. A rigót egyáltalán nem zavartam, sokáig ücsörgött a diófán és olyan békés és szép volt minden, hogy nem is tudtam igazán a munkára koncentrálni egy darabig. 

Ha az idő engedi, nyáron máskor is kinn fogok dolgozni, mert nagyon feldob. Délután kiraktam az egyik sor borsóhoz a borsóhálót. A karókon kicsit igazgatni kellett, de így most jó, a másikat majd valamelyik nap felrakom és még rengeteg borsóm van... nem is tudom hová gondoltam vele. Tavaly két kis rövid sort ültettem és még fagyasztani is tudtam belőle, az idén a sokszorosa lesz. Már ha fog teremni. 

Aztán délután megint ültettem virágokat, mert most tüzetesebben átnéztem a propagátort és nem kelt ki minden, vagy tönkrement. Nem jó ez a propagátor semmire, nem lehet benne egyenletesen öntözni se, ebben legfeljebb uborka palántát vagy olyasminek a palántáját lehet nevelni, aminek nagy a magja. Egy mag egy lyuk, oszt annyi. 

Szóval a macskafarkú veronika pl. tönkrement benne, ezért újraültettem, ahogy a szirti ternyét is. Nem kelt ki a bordó kikerics sem, volt még belőle 2 szem magom, elültettem kis pohárkába és szintén a bordó virágú, kúszó phloxot is. Volt még egy csomag tárnics magom is, azt is eltettem és hoztam fel a sittből egy pici, nagyon finom port, amiben szerintem van mész. Rászórtam az első ültetésű tárnics adagra, 2 darab kelt ki belőle, de nagyon picikék és nem nagyon nőnek. Azt olvastam, hogy mész szükséges a növekedésükhöz... meglátom, remélem nem irtom ki vele a két kis pirinyót. 

A színes margarétának is utánanéztem, azért nem kelt ki, mert betakartam földdel. Azt írják rla, hogy fény kell neki a csírázáshoz, ezért csak a talajra szórtam és beöntöztem. 

Jól megöntöztem és gyönyörű, világoskék hortenziámat is és ez lett belőle... belilult. Biztos nem elég savanyú neki a talaj. A hortenzia nagyon jól mutatja, hogy milyen a talaj, mert ahol eléggé savanyú, ott szép kék lesz. Van itthon tőzegem, majd körbeásom és rakok a talaj helyébe neki, attól majd visszakékül.