Tegnap azt hiszem elcsesztem kicsit, mert kinyitottam a fürdőablakot délután és nagyon felmelegedett a ház, estefelé már 27 fokon felül volt benn a hőmérséklet, most 25,3 és minden tárva nyitva van. Persze ez mind semmi a kollégámhoz képest, aki tegnap mondta, hogy náluk már több, mint 30 fok van benn.

Délutánra, mire kiléptem a melóból, szabályszerűen elájultam, olyan álmosság vett rajtam erőt, hogy le kellett dőlnöm. Szerintem nem volt elég levegő, vagy isten tudja, de olyan nemnormális álmosság volt, kicsit hunytam, aztán életre keltem. Még öntöztem is a kertben egy csomót, de egyre nehezebb megtölteni a hordót vízzel, mert a kút egyre nehezebben adja a vizet. Valószínűleg jócskán lejjebb húzódott a vízszint a talajban is. 

Nagyon várom a szombatot, remélem nem téved az előrejelzés és tényleg jön valami hidegfront, de nagyon jó lenne, ha esőt is hozna. Bár... érdekes módon a legtöbb növényt nem igazán izgatja az időjárás, a kert gyönyörű, bár az kétségtelen, hogy a padlizsánok és a paprikák nagyon meghálálták az öntözést, mert megugrottak a növekedésben, hát még mekkorára nőnének, ha kapnának esőt! 

A magról hajtatott virágaim közül a múltkor kiültettem a 2 kikelt kokárdavirágomat, amiből az egyik elpusztult. :( Valami kirágta a tövét... pedig öntözgettem sűrűn, de arra nem is gondoltam, hogy valami jön és megeszi. A másik szép, erős és a margaréták is beálltak. Nagyon szépen hajt a mocsári hibiszkusz is,  azt is öntözöm és az összes nemrég kiültetett büdöskét, őszirózsát is, meg az okrákat, megmindent. Zöldbabot, uborkát, sőt tegnap észrevettem, hogy kornyadoznak a bordó bazsalikomok is, azoknak is adtam vizet, ma reggelre egész felszívták magukat. 

Két napja hajnalban borsót szedtem (ma nem, mert már fáj az ujjam a borsóbontogatástól). Ki is fejtettem két nagy vajlinggal, lett 1,8 kg, be van már zacskózva a fagyasztóba. 7 csomag lett, nem szoktam nagy csomagokat rakni, csak ami egy levesbe elég, ha több kell, akkor többet bontok. Azt hiszem a télen rengeteg borsót fogok enni, mert még iszonyú sok lesz. Kicsit túlméreteztem  a borsóültetést azt hiszem. Úgy számítok, hogy legalább 5-6 kiló borsóm lesz, az életben nem eszem meg ennyit vagy borsó mono-fogyókúrát fogok tartani. Óccó lesz! .D :D 

A cukorborsóval viszont elszúrtam, hamarabb kellett volna szedni a hüvelyeket, amikor még frissek, laposak, mert ebből már nem tudok fagyasztani és szemesen úgy látom elég csesznye, szerintem ez nem kifejtésre való. Nem is tudom leszedjem-e vagy megy a komposztba. Jövőre nem kell belőle ennyi, kevesebb is elég lesz és majd próbálom nem elbambulni a leszedését. Hát így jártam cukorborsóilag. 

Ezek itt a vajlingban nem lettek túl nagy hüvelyek, nem tudom jövőre ültetek-e belőle. Ez a debreceni világoszöld fajta, az íze viszont nagyon finom. Még lábon van a Zsuzsi borsó, hatalmas hüvelyeket növesztett, maga a növény is sokkal nagyobb és egészségesebb kinézete is van. Meglátom milyen ízű lesz, ez utóbbi még most szemesedik, két héttel később ültettem. 

 A zöldborsó leszedésén és kifejtésén túl, a következő küzdelem a lila akáccal lesz. Tavaly, amikor a tetőt csináltattam, levágták az egyik ágát, hogy elférjenek tőle, most azzal "hálálja" meg, hogy a szokottnál is több hajtást hajt. Virág persze nem volt rajta, csak egy. Megy, mint a bolond mindenfelé, pedig egy részét már levágtam, de a zöme még rajta van. Szeretnék egy szálat elengedni a veranda ablak alatt, de a többit le fogom vágni, de utána akarok nézni, hogy kell metszeni, mert a jövő évi virágzását nem szeretném elrontani. 

Tegnap volt a Nyári Napforduló, az év leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája. Innentől kezdve a nappalok rövidülni fognak, egészen decemberig, a Téli Napforduló napjáig. Tegnap a Nap a Ráktérítőn delelt és elindult visszafelé az Egyenlítő felé. Szeptemberben lesz a Napéjegyenlőség majd, akkor éri el a Nap az Egyenlítőt, a Téli Napfordulón pedig majd a Baktérítőn fog delelni, akkor lesz a legrövidebb a nappal.  

Tulajdonképpen most kezdődött el a csillagászati nyár. Pár nap múlva lesz a Szent Iván éjjele, amikor az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a közelgő sötétséget, hiszen innentől kezdve a sötétség perceket lop el minden napból és egyre közelebb merészkedik, míg végül decemberben a Téli Napfordulókor, a leghosszabb éjszaka idején megszületik az új fény és a napok ismét hosszabbodni kezdenek. 

Igazán kár, hogy ezekre a gyönyörű, az embernek a természettel való szoros kapcsolatát tükröző ünnepekre rátelepedtek a keresztények a saját ünnepeikkel. Pogány ünnepeknek titulálták őket és a saját ünnepeikkel próbálták eltakarni a meglévőt, mert túl fontosak voltak, megszüntetni nem tudták. Ezzel eltávolították az embereket a természettől, a természettel való együtt hullámzástól és elfordították az embereket valami megfoghatatlan felé. Persze az emberek addig is tele voltak hiedelmekkel, de a megfigyeléseiket tűzdelték tele ezekkel, mert nem értették, amit megfigyeltek a természetben. A kereszténység ezt vette el, a természet megfigyelését és helyette csupasz hiedelmeket adott csupán. Ez a megértést nagyon hátráltatta, mondhatni a tudományt, a fejlődést hátráltatta. Persze értem én, hogy az embernek mennyire szüksége van (lehet) a fejlődése bizonyos szakaszában a vallásra, de egy idő után óhatatlanul meg kéne látnia, hogy mi a vallás tulajdonképpen és szükségszerűen el kell vetnie. A paradox ebben, hogy az ember végül úgyis visszatér valamilyen formában a mély hithez egy nagyobb léteztőben, de annak már nincs köze vallásokhoz. 

***

Nagyon kéne az eső... nagyon, de nagyon. Tegnap 35 fok volt, még a Böbe is benn maradt. Pontosabban kiment egy kicsit, (nagy arccal) aztán pihent kicsit a lépcsőbejárónál az árnyékban és viszonylag hamar be is jött. Megunta a macskabunda a meleget. :)))) 

Délután meló után felügyeskedtem a fürdőablakra az új rovarhálót, így éjjelre nyitva hagytam azt is,  hadd járjon a levegő. Az az ablak jó magasan van, nem félek nyitva hagyni. Az a baj ezekkel, hogy az a ragasztószalag, amire fel van applikálva, az engedi el magát és alatta bebújnak a rovarok meg a pókok. Állandóan résen kell lenni és lenyomkodni, vagy újra tenni, de eléggé utálatos dolog, viszont nagyon jó bentről röhögni a darázson, ahogy erőlködik, meg a poloskát hasbapöckölni, ha rátelepszik kívülről.  

Hajnalban itt tekergett egy nagy vihar, de egy csepp esőt se bírt kiadni magából, csak nagy szél volt, még a levegő se hűlt le... 

És itt vannak a rókakesztyűk is, a giant még nem nyílt ki most sem, csak nő és nő és nő, majd ha képes lesz virágot hozni, akkor úgyis kiposztolom. Hivatalosan gyűszűvirágnak hívják, én hívom csak rókakesztyűnek, mert angolul foxglove és így jobban tetszik. Csodaszép virágok, de gyerekes kertbe nem ajánlom, mert halálosan mérgező. 

 Kétéves növénynek mondják, de állítólag, ha az ember visszavágja, amikor elvirágzott, akkor akár 5 évig is meg lehet őrizni, de nincs még benne tapasztalatom. Ki fogom próbálni.  

Imádom ezeket a nyári hajnalokat. Ma is felkeltem ötkor, felhúztam a redőnyöket, minden ablakot kitártam, hogy hűljön a lakás, most 23 fok van benn, ez még jó. Pesten nem lehetett lehűteni a lakást, mert éjjel a közeli épületek ontották magukból a meleget, ott sose volt frissülés kánikulában, csak amikor a légkondi be volt kapcsolva, de éjjel nem járattam, mert valamikor kell beengedni levegőt is (már amennyi levegő ott volt) és nem zúgathattam a szomszédoknak éjjel. Az igaz, hogy van egy éjszakai üzemmódja is, ami nem zúg (annyira), viszont fogyaszt. 

Szóval jó itt. Néha úgy érzem, hogy a paradicsomban élek. Hajnalban már kinn voltam öntözni, de ahogy látom véges a kút hozama, mert tegnap is kifogyott a víz, meg ma reggel is vékony lett a csorgás, ki is kapcsoltam a szivattyút gyorsan. Oda kell majd figyelnem és azt hiszem veszek egy másik hordót is és fokozatosan szépen feltöltöm azt is, ki tudja meddig nem lesz eső...

Lassan lehet szedni a borsót és a lóbabot is. 

***

Alig tudom kiválogatni, hogy melyik képeket tegyem fel a szarkalábakról, mert mind annyira gyönyörű.

Nagy vágyam volt az évelő, óriás szarkaláb, de elég nehezen tudtam felnevelni. Az első adag szarkaláb magomból egyetlen darab se kelt ki, majd a következőből is úgy nézett ki, hogy nem lesz semmi. Aztán egy ajándékcsomag  magot kaptam, aki szépen kikelt és valami iszonyú lassan de kikeltek a már előzőleg elültetett magvak is. Rengeteg palántám lett így, azt se tudtam tavaly nyáron hová ültettessem őket, raktam szerteszéjjel és nem is gondoztam őket különösen, bár néha kaptak vizet. Nem hittem volna, hogy ilyen virágözön köszönt majd az idén, sőt a nagyon hideg tél miatt kétségeim voltak, hogy egyáltalán túlélik-e, hát túlélték és ennyire gyönyörűek! A színeik is változatosak, azt hittem majd csupa lila lesz, de a kéknek is annyi árnyalata van, hogy az csoda!

A második képen lévő már magasabb, mint én vagyok!