Nagyon mérges vagyok. Ma kimentem picit délután levegőzni a kertbe és nézem, hogy a veteményesben mekkora nyomok vannak. De nemcsak, hogy mekkorák, hanem milyen mélyek. Eltelt kis idő, míg rájöttem, hogy az bizony szarvasnak a nyoma, méghozzá nem is kis példány lehetett. Elkezdtem keresni, hogy de mégis hol jöhetett be, na meg ki, amikor az egész telek körbe van kerítve. 

Végigmentem a kerítés mellett és nem is tartott sokáig megtalálni, lenn a sarokban totál szétszaggatta a kerítést, de még a betonoszlopot is megdöntötte. A háló ezen a képen nem látszik, de ott szemben teljesen szétszaggatta, még a feszítő drót is leszakadt fölül is és középen is. Ez egy szép nagy darab szarvas lehetett. Másutt nincs "sebesülés" a kerítésen, ezért gondolom, hogy itt jöhetett be és itt is távozott, de a nyomokból ítélve jól körbetáncolta a kertet. 

Tavaly előtt csináltattam a kerítést...  hogy most kit fogok arra találni, hogy igazítsa ki a betonoszlopot, esetleg tegyen be másikat, mert el is tört, azt nem tudom. 

Kinyíltak a tricolorok is, de már a halványabb sárgák is jönnek és a sötétlilák is. Annyira csodálatos ilyenkor a kert, minden tolja ki magát a földből és hozza a bimbókat, nyitja a virágokat. A krókuszok, mintha csak sietnének valahová, szinte óráról órára több bimbó bújik elő, több virág nyílik. Olyan hálás vagyok, hogy ilyen napsütéses idő van, ha nem sütne, nem nyílnának ki ilyen szépen. 

Valamelyik este elővettem a 2019-es képeket és találtam olyat közötte, amin még megvan a 4 fa, amiket tavaly februárban kivágattam. Már akkor is veteményest tettem a fák között lévő üres helyre, (az volt az első év) de csak kicsi részen termett, mert a fák árnyékot vetettek és a nedvességet is elszívták a talajból. Az a nyár eléggé száraz is volt, szóval nem sok minden termett a kertben. 

Az első kép még minden előtt volt, tavasszal, amikor elkezdtem összeszedni a faleveleket. Abban az időben a ház gyakorlatilag lakhatatlan volt, minden szét volt szedve, fürdő és WC szétbontva... amikor lejöttem, általában foglaltam szállást valahol pár napra. Hát jah, a hőskorszak, a daliás idők. :) 

Ezen a képen már látszik a veteményes kezdemény, apu felrotálta nekem azt a kis darab földet a fák között. 

Ez 2020 kora tavasza, még a kivágott fák ágai nincsenek eltakarítva és nincs minden felásva sem, ennél tavaly kicsivel már nagyobb volt a veteményes. 

Tavaly ennyi végül volt beültetve:

Itt (alul) pedig már a zöme fel van ásva. Ez van most, de még mindig nem elég a terület a veteményesnek, ezért még haladok a terület felásásával. (a csodaásóval természetesen) Itt a jobb alsó sarokban látszik, hogy van még hely, illetve a másik végében is terjeszkedtem a tavalyihoz képest. 

Ott a végében lekonyul a telek, az a hatalmas diófa is az enyém még, és még a tuja mögött is vagy egy hatalmas diófa. Illetve a hátam mögött is van egy majdnem ugyanekkora terület (onnan vágom ki épp a szőlő zömét) és összességében ez a kert fele. :)))) A másik fele (a ház is) a jobbra látható tuják túloldalán van. Van itt hely, na!