Valamelyik este elővettem a 2019-es képeket és találtam olyat közötte, amin még megvan a 4 fa, amiket tavaly februárban kivágattam. Már akkor is veteményest tettem a fák között lévő üres helyre, (az volt az első év) de csak kicsi részen termett, mert a fák árnyékot vetettek és a nedvességet is elszívták a talajból. Az a nyár eléggé száraz is volt, szóval nem sok minden termett a kertben. 

Az első kép még minden előtt volt, tavasszal, amikor elkezdtem összeszedni a faleveleket. Abban az időben a ház gyakorlatilag lakhatatlan volt, minden szét volt szedve, fürdő és WC szétbontva... amikor lejöttem, általában foglaltam szállást valahol pár napra. Hát jah, a hőskorszak, a daliás idők. :) 

Ezen a képen már látszik a veteményes kezdemény, apu felrotálta nekem azt a kis darab földet a fák között. 

Ez 2020 kora tavasza, még a kivágott fák ágai nincsenek eltakarítva és nincs minden felásva sem, ennél tavaly kicsivel már nagyobb volt a veteményes. 

Tavaly ennyi végül volt beültetve:

Itt (alul) pedig már a zöme fel van ásva. Ez van most, de még mindig nem elég a terület a veteményesnek, ezért még haladok a terület felásásával. (a csodaásóval természetesen) Itt a jobb alsó sarokban látszik, hogy van még hely, illetve a másik végében is terjeszkedtem a tavalyihoz képest. 

Ott a végében lekonyul a telek, az a hatalmas diófa is az enyém még, és még a tuja mögött is vagy egy hatalmas diófa. Illetve a hátam mögött is van egy majdnem ugyanekkora terület (onnan vágom ki épp a szőlő zömét) és összességében ez a kert fele. :)))) A másik fele (a ház is) a jobbra látható tuják túloldalán van. Van itt hely, na!